Háromszék, Szekeres Attila | 2020. január 6.

Erdélyben a magyar grófok, bárók, nemesek, földbirtokosok, huszárok, csendőrök stb. kisemmizték, elnyomták, megalázták az őslakos román népet – folyt a propaganda évtizedeken át, és most sem csitul.

Háromszék, Csinta Samu | 2020. január 4.

Emléktúra a táncsétányon

A Táncsétány című, harminc év történéseit magában foglaló előadással készül megünnepelni fennállásának harmincadik évfordulóját a Háromszék Táncegyüttes. Az intézményt kezdetektől fogva irányító Deák Gyulával eredettörténetről, „vérzivataros” pillanatokról és a „kiöregedő” táncosokról egyaránt beszélgettünk.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 29.

Folyó év október 9-én iktatták Fejér László Ödön háromszéki RMDSZ-szenátor és id. Lomnici Zoltán volt főbíró, a magyarországi Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Románia államfőjéhez intézett beadványát. Aláírói arra kérik az ország első közjogi méltóságát, hogy elemezze újra a székely terrorper elítéltjei, Beke István, valamint Szőcs Zoltán ügyét, és részesítse őket elnöki kegyelemben. Folyamodványukra válasz azonban mindeddig nem érkezett annak ellenére, hogy erre az államfőt az Alkotmány (51/4) kötelezi. És az ilyen jellegű kérelmek megoldására vonatkozó törvény (2002/233) 45 napban szabja meg neki a válaszadás határidejét. Ráadásul az Elnöki Hivatal keretén belül egy államtanácsos vezetésével külön ügyosztály létezik (Compartimentul Probleme Cetăţeneşti) ezek fogadása, kivizsgálása és megoldása érdekében.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2019. december 28.

„Ó, jöjj le, Messiásunk, szívünk teérted esdekel” – hangzik fel az ismerős dallam. Nyitva az ablak, ezért egy pillanatig nehéz eldöntenem, hogy a másik szobából hallom, vagy a másik utcából. Mozdulatlanul állok, engedem, hogy átitassa lelkemet a zene. Mintha nagyon távolról jönnének a hangok, évtizedek messzeségéből, a gyermekkorom mélyéről.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. december 23.

Megelégedettség, felszabadultság és méltó emlékezés pillanatait kellene megélniük Románia polgárainak e decemberi napokban, hiszen három évtizede már, hogy az önkény béklyóit lerázva, elviekben a szabadság útjára lépett az ország.

Háromszék, Mózes László | 2019. december 21.

„A csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképzeni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda egészen egyszerűen megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos” – írja Márai Sándor.

Székely Hírmondó, Erdély András | 2019. december 20.

Tartani lehet tőle, hogy az 1989-es forradalom századik évfordulóján a román történelemkönyvek csak mellékesen említik majd Temesvárt, Tőkés László nevű alak pedig egyáltalán nem fog benne előfordulni – írtam egy múlt heti jegyzetemben. Elnézést kérek, tévedtem. Dehogy kell ide száz év, már az ötvenediken sem lesz semmi hasonló! Arra ugyanis valószínűleg kihalnak azok a becsületes bánságiak, akik még emlékeznek a történtekre, másnak pedig esze ágában sem lesz Tőkés Lászlót emlegetni.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 20.

Az 1989. december 15-én fellázadt és a sortüzek ellenére kitartó temesváriak hős példáját követve, Arad, Kolozsvár, Nagyszeben, Marosvásárhely és Brassó után, december 22-én délelőtt Sepsiszentgyörgy lakossága is utcára vonult. Ekkor még Ceauşescu az ország teljhatalmú diktátora volt, így nem tudhattuk, hogy ezt cselekedve megérjük-e az estét. A kommunista terror sötét évtizedei alatt felgyűlt keserűség és a felsorolt nagyvárosokban történt tömegmészárlások miatti felháborodás azonban erősebbnek bizonyult a félelemnél.

Háromszék, Farkas Réka | 2019. december 21.

Húsz esztendővel ezelőtt, az 1989-es események tizedik évfordulóján még elevenebbek voltak az emlékek, és sajnos az akkori aktív résztvevők közül többen ma már nincsenek közöttünk. Talán ezért érdekes most az újabb kerek évfordulón a két évtizeddel ezelőttieket újra felidézni. Sajnos, a kép azóta sem tisztult, maradt a köd, a feltételezések, és csak az vált még bizonyosabbá, ami már akkor is egyértelmű volt: szervezett diverzió szereplőivé váltak, akik hittel, jó szándékkal a szabadság harcosainak gondolták magukat. Tudtuk, tudjuk, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön is voltak beavatottak, akik irányították a félrevezetést szolgáló akciókat, és akik részesei voltak az utólagos ködösítésnek is. Az egyik, akkori aktív résztvevő, Sylvester Lajos fogalmazott a következőképpen: csupán Sepsiszentgyörgy akkori történetének rekonstruálásával a lényegre lehetne tapintani, kideríthetnénk, hogy mi történt az egész országban.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 18.

Müller László és bajtársai halálának körülményeiről a katonai egységük által január 24-én kibocsájtott jegyzőkönyv egy szót sem említ. Csupán az található benne erre vonatkozóan, hogy a Brassó védelmében folytatott hősi harcokban estek el 1989. december 23-án.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 17.

A nyolcvanas évek derekán már olyan mély nyomor uralkodott Romániában, hogy azt gondoltuk, lejjebb már nem süllyedhetünk, de tévedtünk. Kiderült ugyanis, hogy a földi pokolnak vannak mélyebb bugyrai is, hiszen a hatalom beolvasztási törekvései egyre erőszakosabbak lettek, így a puszta nemzeti létünk is veszélybe került. Napról-napra jobban dühöngött a kommunista diktatúra, és fokozódott az elnyomás. Éhezés, nélkülözés, és nincstelenség uralkodott országszerte, valamint félelem, rettegés és terror. És mindez a huszadik század végén, Európa közepén történt és történhetett, a helyzet fölött bűnösen szemet hunyó nyugati világ örök szégyenére.

Háromszék, Farkas Réka | 2019. december 17.

Harminc évnek kellett eltelnie az 1989-es decemberi fordulat után, hogy a román parlament hivatalos ünnepi ülését ne december 22-én, a sorsdöntő bukaresti események évfordulóján, hanem 16-án, a lángot fellobbantó temesvári történések napján tartsák, ám harminc esztendő sem volt elég, hogy Tőkés László szerepét méltóképpen felidézzék. A román nép dicsőségének szivárványszínű ecsetelése nem engedett helyet a magyar lelkipásztor vitathatatlan érdemeinek elismerésére.