Történelemhamisítók

Háromszék, Szekeres Attila | 2020. január 6.

Erdélyben a magyar grófok, bárók, nemesek, földbirtokosok, huszárok, csendőrök stb. kisemmizték, elnyomták, megalázták az őslakos román népet – folyt a propaganda évtizedeken át, és most sem csitul.

Karácsony előtt a magyarellenes cikkektől hemzsegő Mesagerul de Covasna című háromszéki román napilapban botlottunk bele egy szintén magyarellenes székelyföldi román portálról, az Informația Harghitei honlapról átvett interjúba, melynek igen figyelemfelkeltő a címe: „A törvénytelen visszaszolgáltatások durván megsértik a történelmi valóságot: a birtokok visszatérése a volt grófok, bárók, huszárok, csendőrök stb. leszármazottjaihoz majdnem azonos az 1918-as Nagy Egyesülés semmissé tételével”. Az interjút Mihail Groza készítette a hírhedt Ioan Sabău-Pop ügyvéddel, a Marosvásárhely fekete márciusát kirobbantó Vatra Românească alelnökével, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Polgári Fórumának volt elnökével, a marosvásárhelyi egyetem tanárával.

Arról az ügyvédről van szó, aki a Kopacz Attila vezette Árkosi Kulturális Központ megbízásából az árkosi Szentkereszty-kastély visszaállamosításán ügyködik. Háromszéken ez a legismertebb eset, de Sabău-Pop több más hasonló ügy képviselője. Dicsekszik is, hogy milyen sikereket ért el. Sőt, hogy végleges és visszavonhatatlan ítélettel visszaszolgáltatott javakat szerzett meg újra a román államnak, mintegy 80 ezer hektár erdőt és más területeket. Legnagyobb sikerének a nagyváradi pénzügyi palota újraállamosítását tartja, de említi az árkosi kastélyt is, melynek ügye folyamatban van. Sikerült elérnie, hogy a pereket áthelyezzék Erdélyből a Kárpátokon kívülre, ahol „korrekt” bírók működnek. Erdélyben gondot okoz a katolikus egyház lobbija és a románellenes szövevény, sőt, az RMDSZ befolyásolja az igazságszolgáltatást, magyarázza.

Aztán mesébe illő képtelenségekkel áll elő. Állítólag a marosvécsi várkastélyban történt, amikor az „imperialisták” bevezették a telekkönyvezést Erdélyben. A kastély a „Brancovici ortodox metropolitát meggyilkoló Apáffi család birtokában volt”. Nos, itt meg kell jegyeznünk, hogy a marosvécsi kastély és uradalom 1648-as adományozásától a román államosításig, kereken 300 éven át a Kemény család birtokában volt. De folytassuk az ügyvéd meséjét: a marosvécsi kastélyban gyűltek össze a magyar grófok, bárók, ispánok, és telekkönyveket hamisítottak, birtokleveleket gyártottak, a maguk nevére írták a Habsburg birodalom tulajdonában levő erdőket, földeket, bányákat. Ily hamisításokkal több tízezer hektár birtokra tették rá kezüket a magyar grófi családok, mint a Kemény, mely akkor jutott a várkastély birtokába (sic!), továbbá a Bánffy, Éltető, Farkas, Bethlen, Urmánczy, Tisza stb., sorolja az ügyvéd. Hozzáteszi, kiterjesztették uralmukat az őslakosok erdeire, mezeire, románok falvaira. A falusiak lázongtak, de vérbe fojtották a megmozdulásokat. 1850 és 1854 között erőszakkal elvették a falusiak földjét, és önkényesen a grófok tulajdonába írták, állítja Sabău-Pop.

Ilyen mesékkel mérgezik a közhangulatot, és ezeket le is írják, bírósági iratcsomókba beillesztik. És büntetlenül lehet ily történelemhamisító képleteket gyártani!

Ha így is történt volna, s szegény elnyomott románoktól a magyar grófok a 19. század derekán eltulajdonították volna a „drága ősi földet”, az akkor is milyen jogalapot biztosít ahhoz, hogy most, a 21. században elvegyék azt, amit nagy nehezen sikerült visszaszerezni?!

Jogalapot nem teremt, de ellenséges hangulatot, azt kelt.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.