bukarestiradio.ro, Sarány István | 2025. január 24.
Osztálytársam nagyapja kőfaragó volt. A bibliai Mózes nevet viselte, s gyakran szórakoztatott minket tanulságos történeteivel. Többször elmesélte, hogy egy szerszámosládával érkezett Gödemesterházára, ott gyökeret vert, családot alapított, szép házat épített, két keze munkája révén jól élt. Államosításkor elvették tőle a szalárdi bányát, helyette megaláztatást kapott. De ezután is folytatta az ipart – amolyan fehér holló vagy inkább kakukktojás volt a szocialista építés osztályharcos időszakában. Néha régi könyveket adott a kezünkbe okulásul, vagy megsárgult fényképeket mutatott, többnyire a számára kedves helyekről, emberekről, munkáiról. Egy alkalommal gyönyörű fehér faragott oszlopok sorát ábrázoló felvételeket vett elő az albumból, s büszkén számolt be, hogy dolgozott Sepsiszentgyörgyön is az Országzászló emlékművön. Ismertette a munkamenetet és annak eredményét, de már nem emlékszem a részletekre. Arra azonban igen, hogy a történet szomorú véget ért, ugyanis az emlékművet lebontották, s a helyén ötszögű obeliszket emeltek a felszabadító szovjet hősök emlékére.