In memoriam Czegő Zoltán – Nekrológ helyett

Háromszék, Bedő Zoltán | 2026. május 4.

Czegő Zoltán író, költő, szerkesztő, újságíró itt hagyott minket. Ráadásul egy olyan történelmi pillanatban, amikor az eddigieknél is nagyobb szükségünk lett volna szálfaegyenes tartására, irányt mutató tekintetére és érzelmekkel telített, de megfontolt mondandójára.

Nekrológ helyett – In memoriam Czegő Zoltán | Fotó Vargyasi Levente

A hiányában kell hát megvívnunk soron következő csatáinkat önazonosságunkért, anyanyelvünkért, megmaradásunkért. A hiányában ugyan, azonban nem nélküle, mert verseiben, regényeiben, jegyzeteiben benne izzik mindaz, amit képviselt. Immár 33 kötetre rugó szépirodalmi munkássága a székely-magyarság sorskérdéseit taglalja, és publicisztikája is ebbe az irányba mutat. Az anyanyelvhasználat korlátozása, elsorvasztása, nemzeti jelképeink használatának ellehetetlenítése miatt emelte fel a szavát. Így elég felütni és elolvasni az írásait ahhoz, hogy kétségeink közt bizonyosságot nyerjünk, gyengeségünkben erőre kapjunk, félénkségünkben bátorságot merítsünk.

Barátsággá mélyült ismeretségünk magvát a nemzet iránti elkötelezettség képezte. A felmerült kérdéseimre pedig mindig egyenes és félreérthetetlen válaszokat adott, akár magánemberként, akár újságíróként tettem fel azokat. Az utóbbiakból idézek egy szűk csokorra valót.

„Ha szabad így fogalmaznom, miért léptél politikusi pályára?

Én egész életemben politizáltam, hiszen a határokon túlra szorított magyar irodalomnak a politikáról kell szólnia, ellenkező esetben ugyanis Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján és a Szerémségben nem ér semmit.

Mi a véleményed az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetéről?

Gyalázatos. Egy nagy, sötét gödörben vagyunk már 93 éve, és amióta Kós Károly, Benedek Elek és „fiai”: Bánffy Miklós, Nyirő József és Tamási Áron innen eltűntek, nem is keressük a módját, hogyan lehetne a napfényre kijutni, mert a kommunista piócák és utódaik elszívták az erőnket. Azóta csak fogy a népünk, fogynak az iskoláink, és sokasodnak az árulóink, de ha még ez sem volt elég, akkor mi tettünk róla, hogy végzetünkhöz közelebb kerüljünk, hiszen napjainkban már három párt között osztjuk meg a maradék erőnket.” (Székely Hírmondó, 2013. június 18.)

„Illik-e, szabad-e, kell-e a magyar költőnek, írónak, politizálni – szegeztem neki a bennem régóta motoszkáló kérdést 2013 nyarán. Egy pillanatig sem gondolkozott a válaszon, csak éppen mélyen a szemembe nézett, mielőtt kimondta volna. A magyar irodalom és különösen az erdélyi nem lehet politikamentes, mert akkor semmit sem ér. Hiszen itt még az is politizálás, ha a világra jön egy magyar csecsemő – szólt parázsló visszafogottsággal.” (Háromszék, 2018. június 16.)

„A nyugatról Magyarországra és Erdélybe is begyűrűző tudatlúgozó és lélekfertőző szellemi irányzatok fényében otthon és itthon milyennek látod a magyar jövőt? Lesz-e egyáltalán?

Az időt, amit élünk, be kell töltenünk, mert az a miénk és csak magunk mocskolhatjuk be, de ne feledjük, hogy nemcsak velünk, hanem nélkülünk is telik. Éppen ezért úgy kell élni a nekünk kiszabott éveket, hogy hasznára váljunk a nemzetünknek, nemzeti közösségünknek. Hinni kell, újból jó keresztényekké válni és ekképp cselekedni. Hinni Istenben, önmagunkban, a magyar nemzet erejében, életkedvében, megerősödésében és akkor lesz magyar jövő.” (Székely Hírmondó, 2021. 06. 17.)

Búcsúzóul álljon itt egy részlet, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által neki adományozott Pro Urbe díj ünnepélyes átadásán (2020. december 30.) elhangzott méltatásomból.

„Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők, és nem hajolnak meg a nagy időben. Vannak emberek, akikre az igazság kimondásának súlyát mérte rá az Isten, és panaszkodás helyett büszkén vállalják ennek cipelését. Vannak emberek, akik népükért emelnek szót egy életen át, és ettől nem lehet őket eltántorítani, ugyanis fittyet hánynak az érte járó fenyegetésekre. Vannak emberek... és Czegő Zoltán mindig közéjük tartozott.”

Isten veled!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.