Háromszék napilap, Tófalvi Zoltán | 2018. október 24.

Az 1956-os magyar forradalom a maga nemében páratlan erdélyi, romániai hatását bemutató, a Háromszékben az évek során folytatásokban közölt sorozatnak idén az biztosít fájdalmas történelmi hátszelet, hogy hatvan évvel ezelőtt került sor a romániai magyarság egészének megfélemlítését célzó retorzióra, kivégzésekre: 1958. szeptember 1-jén, 23 és 24 óra között végezték ki a Securitate temesvári börtönében a Szoboszlay Aladár nevével fémjelzett koncepciós per tíz halálra ítéltjét.

Hargita Népe, Sarány István | 2018. október 24.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1993-ban vettem részt először Magyarországon az 1956-os megemlékezésen, az 1956-os Magyarok Világtalálkozóján. Újságíróként csöppentem a népes erdélyi küldöttségbe, akkor ismertem meg személyesen is pár erdélyi ötvenhatost. Volt köztük festőművész, tanár, politikus, polgármester is. Különböző habitusú, vérmérsékletű, kedélyállapotú emberek voltak, de összekötötte őket a közös sors. Az a tény, hogy zsenge fiatal korukban mondvacsinált ürüggyel a rendszer kegyvesztettjei lettek, s bár még jóformán gyermekek voltak, osztályellenségnek bélyegezték őket, s ma már ártatlannak tűnő cselekedeteikért súlyos börtönéveket kaptak, egész életüket végigkísérte a megbélyegzés, a kirekesztettség. Megkapó volt számomra a körükben tapasztalt bajtársiasság, még az egymás ugratásában is volt valami, amit a kívülálló nem értett, csak érzett és csodált.

Népújság, Benedek István | 2018. október 23.

Utólag szemlélve a történteket, már világos, hogy sok esélye nem volt a magyar forradalomnak, mint ahogy alig egy századdal korábban sem. Hiába volt meg mindkétszer az az alkotóerő, ami létrehozta a legitim rendszerváltást, beváltva ezzel egy forradalom tulajdonképpeni célját, a nagyhatalmak katonai erejével szemben esély sem volt megvédeni a megszerzett szabadságot. Persze, még ember-öltőkig találnak kutatási teret a történészek a forradalmakkal kapcsolatban, mert az eseményekhez hasonlóan lebilincselően érdekes a hátterük is, ezek feltárása számos vitatémát is szül.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. október 23.

A szabadság birtoklása nem csak a születésünk révén megszerzett alapvető jogunk, hanem egyben legnagyobb kincsünk is, amelynek elvesztése emberi mivoltunk megélésétől és gyakorlásától foszt meg minket. Éppen ezért létezni elnyomottként, akaratunk érvényesítése és elképzeléseink megvalósítása nélkül is lehet ugyan, de nem érdemes. És ez a megállapítás a nemzetek esetében hatványozottan igaz.

Háromszék napilap, Mózes László | 2018. október 23.

Október huszonharmadika, ezerkilencszázötvenhat. Az önkényt, agymosást, hazugságot megelégelő magyarok napja, a kommunista diktatúrát megelégelők forradalmának, szabadságharcának kezdete. A zsarnoksággal szembefordulók, ismert és ismeretlen hősök, lelkiismeretükre hallgatók akkor azt suttogták, mondták, harsogták: elég volt!