Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 30.

Amikor érintett vagyok a témában. Talán pont azért?

Nehéz válni. Mindenki sérül, kivétel nélkül. Az is, aki menni akar, az is, aki marad. Sokféle fejtegetése van a válásnak. Lélektani, szociológiai, tudományos. (Ma már mindennek van tudománya és a tudományoknak egyre több doktora. De ez egy másik téma.) A statisztikai mutatók is egyre rosszabbak.

Háromszék, Mózes László | 2019. március 28.

Országegyesítő eleink 1918-ban nem úgy gondolták az akkori ígéreteket, ahogyan mi most 2019-ben azokat értelmezzük – e tudathasadásos állapotra utal a honatyák tegnapi elutasító szavazata, amellyel a gyulafehérvári autonómiaígéret törvénybe iktatását seperték le a képviselőház asztaláról.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 28.

A vita és a filozofálás kétségtelenül az emberi faj fejlődésének legfontosabb mozgatórugója, mert gondolkodásra, véleményformálásra ösztönöz. Világunk működése, vagyis a földi élet és azon belül az emberi lét viszont jól meghatározott és örökérvényű fizikai, kémiai és biológiai törvényeken alapszik.

Népújság, Tófalvi Zselyke | 2019. március 25.

Van egy fotó 1983-ból:

Barabás Éva festőművész kiállításának megnyitóján vagyunk a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszintjén lévő kiállítóteremben: érdeklődő és figyelő tömeg, az első sorban állnak a gyerekek, köztük én is a bátyámmal, karszalaggal a kabátunk bal karján, şc. gen. nr. 4., 543, Tg-Mureş. Karszalagot kaptunk, ahogy iskolások lettünk, ezt varrták fel a kabátunkra, az enyémet lehet, hogy apukám, aki ugyanazon a fotón jól látszik, mögöttünk, gyerekek mögött áll, és figyeli azt, akit a fotó alapján nem ismerünk fel, de ő beszél a mikrofonba és méltatja a festőművészt.

Hargita népe, Asztalos Ágnes | 2019. március 22.

Látjuk-e a fától az erdőt? Az egyedi eset mögött a rendszert? Mostanában ezen gondolkodom, miközben iskolai konfliktusok megoldásában kérik a segítségem. Kezelhetetlen, fegyelmezetlen, csúfolkodó, egymást bántó gyerekekre panaszkodnak gyakran a pedagógusok, akik nem tisztelnek semmit és senkit, nem akarnak tanulni, odafigyelni az órán, nem követik a szabályokat, semmibe veszik a tanárt és kötelességeiket. Idegesítően viselkednek, képesek még magukat is megsebezni! Sokan érzik tehetetlennek magukat, mások dühösek, nő a felnőttekben a frusztráció, ott lebeg fölöttük a kiégés veszélye. Eszköztáruk gyakran kimerül a szidás, büntetés, fenyegetés szentháromságában, miközben jól látszik: mindez csak olaj a tűzre.

Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 23.

Próbavizsgákra készül a hetedikes gyermekem, napokon át hosszú órákat foglalkozik a leckéivel. Olyan ambícióval, elszántsággal tanul, hogy néha rá kell szólnom, hagyja egy kicsit alább, pihenjen, nem függ azért épp az élete ezektől a felmérőktől. Tudom, persze, hogy sajnos a felvételin számítanak az előző évek osztályzatai, az sem biztos, hogy egyenlő eséllyel indulnak éppen emiatt máshonnan érkező, „túlértékelt” diákokkal. Merthogy a tanügyi rendszerünk (is) úgy rossz, ahogy van. Én mégis úgy gondolom, hogy nem kell belebetegedni egy ilyen vizsgába, hosszú távon és egyáltalán nem ér annyit.

Háromszék, Mózes László | 2019. március 23.

Egységes, homogén és szuverén nemzetállam – e szavakkal jellemezték a kommunista Romániát harminc és egynéhány évvel ezelőtt az akkori vezetők – főtitkárok, szolgálatos aktivisták és magas beosztású elvtársak, illetve szekusok –, ha szóba került a nemzetiségi, kisebbségi kérdés. Azt egyébként már akkoriban egyszer s mindenkorra megoldottként emlegették, ám közben mindent megtettek azért, hogy az országban élő nemzeti közösségek otthontalanná és kisemmizetté váljanak, asszimilálják vagy kiárusítsák őket.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 22.

Az Erdéllyel megnövekedett Romániában már a kezdetektől fogva a magyar közösség felszámolása jelentette a mindenkori hatalom legfontosabb célkitűzését, és sajnos, ez ma sincsen másképp. Éppen ezért kénytelenek vagyunk újból és újból megkongatni a vészharangot, abban reménykedvén, hogy az erdélyi magyarság feleszmél hangjának hallatán, és megvédi önmagát, amíg az ereje még engedi.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 15.

A nemzettudat és belőle fakadó önbizalom, valamint önbecsülés visszaszerzésének alapfeltétele a múlt megismerése, amelyre jó alkalmat kínál a sorsfordító eseményekre való közös emlékezés. Hiszen nekünk van, amire, és van, akire felemelt fejjel, büszkén visszatekinteni. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének időpontja, március 15-e pedig e dicsőséges évfordulók egyike.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 12.

Egy népesség akkor nemesedik nemzetté, amikor vállalja önazonosságát, ragaszkodik hozzá, és kiáll mellette, ha a helyzet ezt megköveteli.

Amikor felismeri, megmutatja és őrzi értékeit. Amikor tisztában van a jogaival, és tudatosan, összehangoltan, egységesen küzd az érvényesítésük érdekében. Mindaddig viszont csak arcnélküli tömeg, szabványemberek közössége, ide-oda terelgethető birkanyáj marad, amelynek a sorsáról mások döntenek, kényük-kedvük szerint. Így az erdélyi magyarság és székelység jövője is azon múlik, hogy az idegen uralom szorításában akar-e, tud-e, képes-e népességből nemzetté válni.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 12.

A hatalom mesterkedései ellenére a székely szabadság napján ebben az esztendőben is méltóságteljesen emlékeztek meg vértanúinkról a marosvásárhelyi Postaréten, majd a kormányhivatal felé vonulva és a központba érve civilizáltan, de kellő határozottsággal követelték Székelyföld autonómiáját. A város magyarsága tömeges részvételével tanújelét adta, hogy végre kezdi kiszabadítani magát a félelem, közömbösség és kishitűség kényszerzubbonyából.

Háromszék, Demeter Virág Katalin | 2019. március 10.

Felemelni szavunkat a székely szabadságért

Még nem késő erőteljesen felemelni szavunkat a székely szabadságért, és annyiszor mozdulni meg érte, ahányszor azt a helyzet megköveteli – hangsúlyozta vasárnap délelőtt Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke a megyeszékhelyi turulmadaras emlékműnél tartott beszédében. A megemlékezésen felolvasták a székely terrorperben elítélt, börtönben lévő Beke István sepsiszentgyörgyieknek küldött üzenetét is. Beszédét megelőzően Antal Árpád polgármester bejelentette: a megemlékezést évről évre befogadó, a Templom és a Kőrösi Csoma Sándor utca találkozásánál lévő teret – Gazda Zoltán javaslatára – Székely szabadság térnek nevezik el.