Háromszék, Fekete Réka | 2019. április 4.

Ahhoz kétség nem fér, hogy a jászvásári római katolikus egyházfő engedélyével január 27-én tartott első bákói magyar mise közel harmincéves küzdelem eredménye, de ez csupán csepp a tengerben – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. Úgy véli, a havonta egy alkalomra szorítkozó bákói magyar mise nem jelent lényeges előrelépést ügyükben, aminek egyetlen igaz megoldása, ha minden csángó faluban, ahol erre igény van, engedélyezik a magyar misét. Bákó után, pápalátogatás előtt ezekről beszélgettünk a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallásügyi felelősével.

Háromszék, Farcádi Botond, Bogdán László, Farkas Árpád | 2019. április 3.

Csak biztass

Te csak biztass, akárcsak eddig tetted, e kerek 75. előtt is, mint ama mágusok, kiket babonásan becsültek, biztass a történelem mélyeiből feltörő szóval, mert itt, a történelem tetején az eget most is tartanunk kell, annyi a hazugság, hogy ránk akar roggyanni, s a kormány ma is szabad ösvényeket tapos ostobaságnak, asszimilációnak...

Népújság, Szer Pálosy Piroska | 2019. március 27.

Mezőgazdasági területeket szabdal szét az erdélyi autópálya nyomvonala, de ez a legkevésbé sem érdekli a fővárosi tervezőket. Ami az autópályára várakozóknak örömteli remény, az érintett települések lakóinak bosszúság és fájdalom forrása. Maroskecén az erdélyi autópálya-építés második szakaszát megnyerő Straco cég telephelyén szép sorban várakoznak a nehézgépek. Az általuk felvállalt szakaszon halvány a tevékenység, de annál nagyobb mellénnyel autóznak a munkavezetők bukaresti rendszámú terepjáróikon, és dühösek, ha egy helybéli az ősök földjén megáll.

Hargita népe, Simó Márton | 2019. március 27.

Mostanában azon töprengtem – egyebek mellett – többször is, hogy vajon megszoktam-e a helyet, ahol élek? Vajon képes vagyok-e úgy beilleszkedni, hogy ne lógjak ki a sorból? És rájöttem, hogy nem vagyok alkalmas a tökéletes azonosulásra, mert akkor nagy bajba kerülök. Legalábbis úgy vélem. Talán így veszítek. Vagy a környezetem nyer? Nem tudom megmondani. Az is megtörténhet, hogy én bélyegeztetem meg magam, ha nem vagyok hajlandó szép csendesen elviselni az engem ért sérelmeket. Az örömről, a lelkivilágomnak megfelelő dolgokról most nem beszélek, hiszen azok meglétét természetesnek tartom, mint az életfeltételeket biztosító gravitációt, a vizet vagy a levegőt.

Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 30.

Amikor érintett vagyok a témában. Talán pont azért?

Nehéz válni. Mindenki sérül, kivétel nélkül. Az is, aki menni akar, az is, aki marad. Sokféle fejtegetése van a válásnak. Lélektani, szociológiai, tudományos. (Ma már mindennek van tudománya és a tudományoknak egyre több doktora. De ez egy másik téma.) A statisztikai mutatók is egyre rosszabbak.

Háromszék, Mózes László | 2019. március 28.

Országegyesítő eleink 1918-ban nem úgy gondolták az akkori ígéreteket, ahogyan mi most 2019-ben azokat értelmezzük – e tudathasadásos állapotra utal a honatyák tegnapi elutasító szavazata, amellyel a gyulafehérvári autonómiaígéret törvénybe iktatását seperték le a képviselőház asztaláról.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 28.

A vita és a filozofálás kétségtelenül az emberi faj fejlődésének legfontosabb mozgatórugója, mert gondolkodásra, véleményformálásra ösztönöz. Világunk működése, vagyis a földi élet és azon belül az emberi lét viszont jól meghatározott és örökérvényű fizikai, kémiai és biológiai törvényeken alapszik.

Népújság, Tófalvi Zselyke | 2019. március 25.

Van egy fotó 1983-ból:

Barabás Éva festőművész kiállításának megnyitóján vagyunk a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszintjén lévő kiállítóteremben: érdeklődő és figyelő tömeg, az első sorban állnak a gyerekek, köztük én is a bátyámmal, karszalaggal a kabátunk bal karján, şc. gen. nr. 4., 543, Tg-Mureş. Karszalagot kaptunk, ahogy iskolások lettünk, ezt varrták fel a kabátunkra, az enyémet lehet, hogy apukám, aki ugyanazon a fotón jól látszik, mögöttünk, gyerekek mögött áll, és figyeli azt, akit a fotó alapján nem ismerünk fel, de ő beszél a mikrofonba és méltatja a festőművészt.

Hargita népe, Asztalos Ágnes | 2019. március 22.

Látjuk-e a fától az erdőt? Az egyedi eset mögött a rendszert? Mostanában ezen gondolkodom, miközben iskolai konfliktusok megoldásában kérik a segítségem. Kezelhetetlen, fegyelmezetlen, csúfolkodó, egymást bántó gyerekekre panaszkodnak gyakran a pedagógusok, akik nem tisztelnek semmit és senkit, nem akarnak tanulni, odafigyelni az órán, nem követik a szabályokat, semmibe veszik a tanárt és kötelességeiket. Idegesítően viselkednek, képesek még magukat is megsebezni! Sokan érzik tehetetlennek magukat, mások dühösek, nő a felnőttekben a frusztráció, ott lebeg fölöttük a kiégés veszélye. Eszköztáruk gyakran kimerül a szidás, büntetés, fenyegetés szentháromságában, miközben jól látszik: mindez csak olaj a tűzre.

Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 23.

Próbavizsgákra készül a hetedikes gyermekem, napokon át hosszú órákat foglalkozik a leckéivel. Olyan ambícióval, elszántsággal tanul, hogy néha rá kell szólnom, hagyja egy kicsit alább, pihenjen, nem függ azért épp az élete ezektől a felmérőktől. Tudom, persze, hogy sajnos a felvételin számítanak az előző évek osztályzatai, az sem biztos, hogy egyenlő eséllyel indulnak éppen emiatt máshonnan érkező, „túlértékelt” diákokkal. Merthogy a tanügyi rendszerünk (is) úgy rossz, ahogy van. Én mégis úgy gondolom, hogy nem kell belebetegedni egy ilyen vizsgába, hosszú távon és egyáltalán nem ér annyit.

Háromszék, Mózes László | 2019. március 23.

Egységes, homogén és szuverén nemzetállam – e szavakkal jellemezték a kommunista Romániát harminc és egynéhány évvel ezelőtt az akkori vezetők – főtitkárok, szolgálatos aktivisták és magas beosztású elvtársak, illetve szekusok –, ha szóba került a nemzetiségi, kisebbségi kérdés. Azt egyébként már akkoriban egyszer s mindenkorra megoldottként emlegették, ám közben mindent megtettek azért, hogy az országban élő nemzeti közösségek otthontalanná és kisemmizetté váljanak, asszimilálják vagy kiárusítsák őket.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 22.

Az Erdéllyel megnövekedett Romániában már a kezdetektől fogva a magyar közösség felszámolása jelentette a mindenkori hatalom legfontosabb célkitűzését, és sajnos, ez ma sincsen másképp. Éppen ezért kénytelenek vagyunk újból és újból megkongatni a vészharangot, abban reménykedvén, hogy az erdélyi magyarság feleszmél hangjának hallatán, és megvédi önmagát, amíg az ereje még engedi.