Háromszék, Farkas Réka | 2019. június 24.

Előbb Pozsonyban, majd Bukarestben is kiütötte a biztosítékot, hogy múlt kedden a magyar országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját. A szlovák külügy már pénteken tiltakozott, a román kivárt kicsit, de szombaton rátromfolt a pozsonyiak nyilatkozatára. Mindkét állásfoglalásra jellemző, hogy megalapozatlannak és ellenségesnek minősíti a magyar kezdeményezést.
De mit is fogadott el a budapesti parlament?

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. június 22.

Vesztésre áll pillanatnyilag a 2019-es úzvölgyi csatánk, az állami hatóságok a román szélsőségesek erőszakos temetőfoglalását követően sem a megoldás irányába lépkednek, hanem magyar elöljárók büntetésével fokozzák a helyzet abszurditását, és államosítással szentesítenék a sírgyalázást és történelemhamisítást. Feladnunk azonban semmiképpen sem szabad az ügyet, már csak azért sem, mert tűnhet bár meglepőnek, de ha kellő bölcsességgel járunk el, még a javunkra is fordíthatjuk a fejleményeket.

Népújság, Sebestyén Mihály | 2019. június 25.

Csütörtöki kimenő

Különös jelentősége volt mindig a temetőknek. Korunkban sem halványult el. Nem csupán az őskorból reánk hagyományozott halottkultuszra gondolok, hanem arra, hogy egyes népcsoportok, emberi közösségek nagyobb fontosságot tulajdonítank a sírjeleknek, mint maguknak a holtak emlékének. A szimbólumok harca megint nagy jelentőséget nyert. És a hazai hatóságok úgy tesznek, mintha ebbe a harcba nem kívánnának beavatkozni. Avagy távol tartják magukat az azonnali eseményekbe való befolyástól. Ostobaság, mert a szimbolikus jelek és cselekvések véres-valós összetűzésekhez vezetnek, ha nem történik valami hathatós állásfoglalás az igazságszolgáltatás és a végrehajtó politika terén.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 18.

Ha áttekintjük az utóbbi évtizedek történéseit, elemezzük azok hátterét és megfogalmazzuk lehetséges következményeit, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Románia a vesztébe rohan. Az összeomlás elkerülésének esélye pedig az idő múlásával egyre kisebbé válik. Főleg, ha a valósággal történő szembesülés helyett, továbbra is befeketítik és üldözik az igazság kimondóit.

Népújság, Benedek István | 2019. június 13.

Kereken egy héttel az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott botrány után az egyenruhások nekifogtak a helyzet rendezésének. Alig néhány hónapot késtek, valószínűleg nyakkendős parancsnokaik utasítására, mert azoknak politikai hasznuk származott a cirkuszból. A kegyelet csatáját azonban mindannyian elveszítettük.

Háromszék, Demeter J. Ildikó | 2019. június 17.

Három és fél évvel a bukaresti Colectiv-tűzvész után (amely 65 fiatal emberéletet oltott ki) még mindig csak szenvedői vannak a tragédiának, bűnösöket találni és elítélni, a veszélyt elhárítani máig nem ért rá a román állam, illetve annak hatóságai.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 13.

Keddi ottjártunkkor fájdalmas csend honolt a gyűlölettől habzó szájú horda által megszentségtelenített úzvölgyi magyar haditemetőben. Romboló ottlétükre már csak a rúgásaik nyomát őrző székelykapu elgörbített sarokvasai, és a meggyalázott magyar katonasírok kitépett mogyorófa keresztjei utaltak. Az általuk szétszaggatott kerítés drótjait és összetört bejárat léceit ugyanis szokatlan serénységgel pótolták a garázdálkodás bizonyítékainak eltűntetésével megbízottak.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 12.

Hiába mondta – még az úzvölgyi botrányt megelőzően – Kelemen Hunor, hogy a többség és kisebbség viszonya biztonságpolitikai kérdés is, melynek rendezése nélkül nincs tartós béke, szavaira egyre kevesebben figyelnek. Nem mintha az RMDSZ elnökének állítása nem lenne megalapozott, hanem azért, mert a romániai politikai küzdőtéren a kisebbségi kérdés nehezen érthető a többség számára.

Népújság, Karácsonyi Zsigmond | 2019. június 12.

Kivártam, megrágtam, mégsem tudom lenyelni azt, ami az úzvölgyi katonatemetőben történt. Nem lehet, mert megszólaltak a békítő vitézek – köztük a közszolgálati rádió egyik magyar szerkesztője is –, és tovább korbácsolják feltépett sebeinket. Érvelésüket arra építik, hogy, bár bizonyítottan elítélendő a focihuligánokkal megspékelt román támadók viselkedése, azért a székely-magyar zsoltáréneklők sem ártatlanok, akiket kampányérdekből hívtak oda a magyar érdeket képviselők. Hát akkor beszéljük meg: sokan nagyon szeretnék tudni, akkor is ilyen önostorozó toleranciával érvelnének ezek az újságírók, ha saját őseik sírját becstelenítették volna meg az ortodox pópák által vezetett furkósbotos hordák?! Kötve hiszem. Bezzeg a honi, nem magyar kisebbségeket ért inzultusoknak kötetnyi beszélgetéseket szentelnek. És ez nem baj, sőt. De az már felettébb furcsa, hogy pár száz „kolozsvári vegyes” tiltakozását vagy néhány valóban demokrata véleményformáló bejegyzését gyógyírként mutogatják a világnak, hogy lám-lám, a Balkán eme szegletében is javul a demokráciaindex. Balgaság, mert a kisebbségi jogok terén lényegében semmi sem változott harminc év alatt. A bukaresti hatalom, bármilyen színezetű legyen is, amikor erős külső nyomás nem kényszerítette, lágyabb vagy keményebb eszközökkel folyamatosan igyekezett életteret megkaparintani, a mi kárunkra. Akár sírhantjaink elbitorlásával is. Történelmünk megbecstelenítéséről nem is beszélve.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 11.

Csütörtök délután folyamatosan zuhogott az eső az Úzvölgye felett fityegő fekete fellegekből. A kövér cseppek sem tudták azonban lemosni a magyar haditemető védelmére összegyűlt és imára kulcsolt kézzel egymásba kapaszkodó mintegy háromszáz személy arcáról az aggodalmat. Alig néhány száz méterrel odébb ugyanis harsogó zene és duhajkodás zaja tépte szét a helyszínen megszokott kegyeletteljes csendet.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 8.

Egyszer, ha mindenféle szekus és kommunista örökség végérvényesen a múlté lesz – egyelőre kérdéses, hogy ez egyáltalán bekövetkezik-e valaha –, az úzvölgyi temetőfoglalás történetét a diverziókeltés egyik iskolapéldájaként oktathatják majd. Egyszer, ha tisztán, tisztábban látunk majd abban a zavarosban, ami közel harminc évvel a rendszerváltás után sem akar tisztulni, talán az is kiderül, mostani sejtéseinknél pontosabban, hogy mi lehetett azoknak a fejében, akik ezt a lehangoló történetet kitalálták, megírták a forgatókönyvet és megvalósításához szereplőket kerestek.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 3.

Hogy Romániának, e jobb sorsra érdemes országnak megváltásra van szüksége, egyértelmű. Hogy Ferenc pápa elindíthat-e valamiféle megtisztulási, javulási folyamatot, csak remélhető. Az viszont bizonyosság, hogy ennyi jóságra, összefogásra, embertársaink iránti tiszteletre, a gyengék és elesettek felkarolására bátorító üzenetet e társadalom rég nem kapott.