Háromszék, Pálmai Tamás | 2019. július 11.

Nem vallási elmélkedéssel szeretném untatni az olvasót, de a mondandóhoz szükséges példa jó. Hadd idézzük fel tehát. Jézus követése visszatérő téma a Bibliában. És nem mindig sikeres, jó, pozitív a döntésük a felkérteknek vagy azoknak, akik fejében önként fordul meg e lehetséges tevékenység. Igaz, Jézus is figyelmezteti az útra indulni kívánókat, hogy őt követni nem veszélytelen.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 11.

A csúsztatás, félrevezetés és megtévesztés mesterművének nevezhető Marius Diaconescunak az Adevărul oldalán 2019. július 5-én megjelent, Kelemen Hunorhoz intézett írása, amely egyúttal a tények és valóság elferdítése bukaresti gyakorlatának is ékes bizonyítéka.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. július 9.

Meg sem száradt a tinta a Hivatalos Közlöny pénteki példányán, mely az új, a kormány által elég sunyi módon – egyesek szerint az utolsó pillanatban is fércelt – sürgősségi rendelettel elfogadott közigazgatási törvénykönyvet léptette hatályba, a román nemzetféltők máris ugrottak, hajmeresztő elméletekkel állva elő, ami a jogszabály valódi célját és következményeit illeti. A paletta ezúttal is igen színes, hiszen a magyar nyelvnek hivatalossá tételétől a románok diszkriminációján keresztül, egészen Erdély elvesztésének lázálmáig terjed.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 8.

Az úzvölgyi magyar haditemető meggyalázása kapcsán újból bebizonyosodott, hogy Bukarestben állampolitikai rangra emelték a hazugságot. Dormánfalva polgármestere, a belügyi szervek, valamint a honvédelmi és külügyminisztérium után a szenátus is elferdítette a valóságot. Megdöbbenten vettük ezt tudomásul, mert a demokrácia egyik alapintézménye, a jogállamiságot biztosítani hivatott kétkamarás törvényhozás felsőháza vált hiteltelenné ennek következtében. Szomorú és tragikus fejlemény ez, ami súlyos, az ország demokratikus fejlődését is veszélyeztető következményekkel járhat. Éppen ezért fel kell hívni a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét erre az áldatlan helyzetre és állapotra.

Népújság, Mózes Edit | 2019. július 8.

A kisebbségvédelem és a kisebbségi jogok terén „modellértékű” Románia a hét végén újabb bizonyítékát adta „toleranciájának”. Vasárnap este az utóbbi időben igencsak „megerősödött” Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma, illetve a Nemzet Útja elnevezésű egyesületnek – egy kb. százfős, de annál hangosabb csoportja tüntetett Bukarestben a magyar nyelvi jogok általuk feltételezett bővítése ellen. Azt követelték, hogy „ne diszkriminálják a románokat Románia szívében”, „ne legalizáljanak egy etnikai enklávét a centenárium évében”, és kitartottak amellett, hogy „a román nyelv a román állam egyetlen hivatalos nyelve”! Egyben tiltakoztak a kormány „árulása” ellen is, amely – szerintük – az RMDSZ „zsarolásának” engedve olyan nyelvi jogokat épített be a frissen elfogadott közigazgatási törvénykönyvbe, amelyek a második hivatalos nyelvvé teszik Romániában a magyart, a románok meg „rabszolgák lesznek őseik földjén”. Ez pedig „gyengíti a román államot” és elősegíti az etnikai alapú területi autonómia elérését.

Háromszék, Mózes László | 2019. július 4.

Rövid idő alatt kétszer is kifogásolta a magyar külügyminiszter az erősödő romániai magyarellenességet. Szijjártó Péter egy sajtótájékoztató után a Magyar Országgyűlésben jelentette ki újra, hogy a román politikai elitben megerősödtek a magyarellenes hangok és kirohanások, ami elfogadhatatlan.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 5.

Folyó év (2019) június 6. fekete betűkkel lesz beírva Románia történelmébe, hiszen ezen a napon, talán világviszonylatban is példátlan módon, a felheccelt és leitatott csőcselék megostromolt és elfoglalt egy olyan haditemetőt, amihez semmi közük sincsen.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 4.

Ha korábban nem is, de legalább az elmúlt 100 esztendő alatt megtanulhattuk volna, hogy a balkáni politizálás emlőin táplált és felnőtt bukaresti hatalom képmutatása, pökhendisége, álnoksága és magyarellenessége nem ismer határt.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. július 2.

Ha anakronisztikus, elvakult, nemzetfél­tő megnyilvánulásokból netán hiány lenne, bizonyosan akad, aki ezt a tűrhetetlen állapotot azonnal orvosolja. Az aktuális buzgómócsing szerepet a Szociáldemokrata Párt két politikusa, a meredek megnyilvánulásairól már eléggé ismert Şerban Nicolae és az egykori külügyér, szintén nem a békés együttélés egyik bajnokaként elhíresült Titus Corlățean vállalta magára.

Népújság, Mózes Edith | 2019. július 1.

A magyarellenes provokációk hosszú sorának – MOGYE, marosvásárhelyi katolikus iskola, úzvölgyi katonatemető, székelyzászló-perek, magyar feliratok stb. –, úgy látszik, soha nem lesz vége. Legfrissebb hír, hogy a kormányzó Szociáldemokrata Párt két szenátora a trianoni szerződés napjává nyilvánítaná Romániában június 4-ét. Ez azt is jelentené, hogy ezen a napon a történelmi esemény jelentőségét népszerűsítő rendezvényeket tartanának, és országszerte kitűznék az „ünnepi” nemzeti trikolórt. A két szocdem szenátor, akiknek az agyából kipattant az ötlet – mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné –, egy volt külügyminiszter, volt igazságügyi miniszter, illetve a szenátusi frakció vezetője. Az előterjesztők sürgősségi eljárást kérnek a jogszabály elfogadására. A törvénytervezet szerint a kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell majd arról, hogy június 4-én kitűzzék a köztereken a román nemzeti lobogót. Felhatalmazza az állami és helyi hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító tudományos, oktatási, kulturális rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 26.

A szépség. A természet érték, a természet szép. Mindannyian tudjuk. Szeretjük, próbáljuk óvni, próbáljuk védeni. Próbálunk „fenntarthatóan” élni, úgy, hogy minden élőlénynek jó és elfogadható legyen. Ennyi a közhelyes rész.

Háromszék, Fekete Réka | 2019. június 26.

Évek óta egyre gyengébbek a diákok és a pedagógusok vizsgaeredményei, de az erre hivatottak nem készítenek valós elemzéseket, jobbító stratégiákat, nem változtatnak a biflázni való tananyagon, az idejétmúlt oktatási módszereken, a számonkérés mikéntjén és tétjén. Hadd vesszen, aki nem tud alkalmazkodni, aki értelmetlennek tartja a használhatatlan tartalmak rögzítését, a hétköznapi gyakorlattól mérföldkövekre eső elmélet bemagolását, akinek nincs protekciója. Aki pedig marad, annak „mi mondjuk meg, hogy mennyi kétszer kettő”.