Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 13.

Elhalasztják az általa nemzetközinek nevezett, Úz-völgyi katonatemetőben felújított román hősök emlékművének május 17-re tervezett avatóünnepségét. Mindezt Constantin Toma dormánfalvi polgármester jelentette be szombaton délután, egy kampányrendezvény végén. A mintegy mellékesen közölt intézkedést az ilyen esetekben előírt törvényes háttér megteremtésének a szükségességében jelölte meg. Ugyanakkor azt is hozzátette, nem akarnak kellemetlenséget és feszültséget kelteni Hargita és Bákó megyék határán.

Népújság, Benedek István | 2019. május 12.

Jókora hullámokat kavart az utóbbi hetekben

az Úz-völgyi első világháborús katonatemető ügye. Amit eddig tett a hazai magyar politikum a kérdésben, az tiszteletre méltó, azonban a meggyalázott katonasírokért harcolók soraiban ott kellene látnunk a más kérdésekben gyakran hangos civil jogvédőket, és az anyaországi diplomáciának is illene jobban teljesítenie. Így legalábbis könnyebben el lehetne érni, hogy az emlékhely meggyalázásával eltemetett tisztesség kihantolódjék, és visszakerüljön méltó helyére.

Népujság, Bodolai Gyöngyi | 2019. május 13.

Az erdélyi magyar közép- és felsőfokú oktatás problémáinak feltérképezése, a megoldásukra vonatkozó konkrét javaslatok számbavétele, egy közös stratégia kidolgozásának szükségessége, valamint a „MOGYE-ügy” megvitatása szerepelt annak a rendkívüli tanácskozásnak a napirendjén, amelyet Hogyan tovább, erdélyi magyar oktatás? címmel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezett.

Háromszék, Haszmann Pál | 2019. május 10.

„Hatalmas Isten! Mi lett volna belőlünk az éjszaka setétségében, midőn magunkra nem vigyázhattunk, ha te pajzsot ne vontál volna felettünk és oltalmad be nem takart volna a veszedelmek ellen!?”
Elöljáró beszéd

Hargita Népe, Sarány István | 2019. május 10.

Ha összehasonlítjuk Európa, de akár a magyar nyelvterület más térségeivel, Csíkban viszonylag későn jelent meg a könyvnyomtatás. A Gutenberg nevéhez fűződő, mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás születését 1456-ra keltezik, s rá nem egészen húsz évre megjelenik Magyarországon is az első két nyomtatott könyv: 1472-ben adták ki Budán Hess András nyomdájában a Cronica Hungarorum (Magyarok Krónikája) című művét, valamint egy kötetbe foglalva Magnus Basilius: De legendis poëtis, valamint Xenophon: Apologia Socratis (A költők olvasásáról – Socrates védőbeszéde) című munkáját.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. május 8.

Hol a határ? – teszi fel a kérdést Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője minapi, az úzvölgyi temetőfoglalás okán írt jegyzetében. A megyehatárt többször változtatták, természetesen Székelyföld rovására, de az eszmefuttatás csattanója nem a fizikai, a földrajzi határra vonatkozik, hanem a jóérzés határára. Hol a határ? Hisz a kegyeletünket, tiszteletünket érdemlő hős katonákat még holtukban sem hagyják nyugodni, az élők velük vívatják meg szimbolikus csatájukat, politikai piszkálódásra használva fel emlékhelyüket, írja a publicista.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 7.

A mindenkori román hatalom immár több mint 100 esztendeje tartó magyarellenes intézkedései fokozott éberségre és óvatosságra kellett volna hogy intsenek bennünket. Ezek fényében ugyanis világossá vált, hogy Bukarest legfőbb célkitűzése mindvégig az erdélyi magyarság elűzése és beolvasztása volt, illetve maradt a mai napig.

Hargita Népe, Sarány István | 2019. május 2.

Hajdanán, még azt átkosnak nevezett népi demokráciában – furcsa szóhalmozás: népi népuralom – egyik kedves néhai kollégánkat fegyelmiben részesítettek azért, mert egy ártatlan, tíz gépelt soros jegyzetben szóvá tette, hogy időnként költözik a Hargita és Neamț megye határát jelző tábla. Nem azt vitatta, hogy hol áll, vagy hol kellene álljon, csupán annyit vetett fel, hogy jó volna megkeresni annak az állandó helyét. Nos, azóta eltelt közel négy évtized, abból szinte három az újabb fajta demokráciában, de a szóban forgó megyehatárt jelző tábla több ízben is helyet változtatott, s példáját követi a Bákó és Hargita megyék határát jelző tábla is az Úz-völgyében.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 2.

Jogtalanul kisajátította az Úz völgyében található I. és II. világháborús magyar haditemetőt, és engedély nélkül átformálta annak arculatát a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmăneşti) önkormányzata. A történtekről, azok hátteréről, a kialakult helyzetről és annak lehetséges következményeiről az alábbi összeállításunkban számolunk be.

erdély.ma, Lakó Péterfi Tünde | 2019. április 30.

Ezelőtt nyolc évvel hazaköltöztem a szülővárosomba, és elkezdtem élni. De nem csak élni kezdtem, hanem látva a helyzetet, harcolni is. Az anyanyelvünkért, a hazánkért, Erdélyért, a kultúránkért, az örökségünkért, a jogainkért.

Háromszék, Mózes László | 2019. május 2.

Meggyalázták az Úz-völgyi első világháborús osztrák–magyar katonatemetőt. Ostobán, erőszakkal, fütyülve jóérzésre, kegyeleti szempontokra. Kihasználva a Hargita és Bákó megye közötti rendezetlen határvitát a Kárpátokon túli Dormánfalva önkormányzata nekilendült és elkészítette az első és második világháborúban elesett román katonák emlékhelyét Úz völgye katonai sírkertjében.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2019. április 20.

Élt egyszer egy Maximilian Kolbe nevű lengyel ferences rendi szerzetes, akit 1941 februárjában keresztény létére elhurcoltak az auschwitzi koncentrációs táborba, mert az általa alapított katolikus rádióban náciellenes műsort sugárzott és lengyel, zsidó, ukrán üldözötteket bújtatott. 1941 augusztusában a barakkjából megszökött egy rab, ezért a tábor parancsnoka éhhalálra ítélte a barakk tíz lakóját. Hallván, hogy az egyik elítélt a családjáért fohászkodik, Kolbe jelentkezett a parancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált.