Hargita Népe, Sarány István | 2019. május 10.

Ha összehasonlítjuk Európa, de akár a magyar nyelvterület más térségeivel, Csíkban viszonylag későn jelent meg a könyvnyomtatás. A Gutenberg nevéhez fűződő, mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás születését 1456-ra keltezik, s rá nem egészen húsz évre megjelenik Magyarországon is az első két nyomtatott könyv: 1472-ben adták ki Budán Hess András nyomdájában a Cronica Hungarorum (Magyarok Krónikája) című művét, valamint egy kötetbe foglalva Magnus Basilius: De legendis poëtis, valamint Xenophon: Apologia Socratis (A költők olvasásáról – Socrates védőbeszéde) című munkáját.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. május 8.

Hol a határ? – teszi fel a kérdést Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője minapi, az úzvölgyi temetőfoglalás okán írt jegyzetében. A megyehatárt többször változtatták, természetesen Székelyföld rovására, de az eszmefuttatás csattanója nem a fizikai, a földrajzi határra vonatkozik, hanem a jóérzés határára. Hol a határ? Hisz a kegyeletünket, tiszteletünket érdemlő hős katonákat még holtukban sem hagyják nyugodni, az élők velük vívatják meg szimbolikus csatájukat, politikai piszkálódásra használva fel emlékhelyüket, írja a publicista.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 7.

A mindenkori román hatalom immár több mint 100 esztendeje tartó magyarellenes intézkedései fokozott éberségre és óvatosságra kellett volna hogy intsenek bennünket. Ezek fényében ugyanis világossá vált, hogy Bukarest legfőbb célkitűzése mindvégig az erdélyi magyarság elűzése és beolvasztása volt, illetve maradt a mai napig.

Hargita Népe, Sarány István | 2019. május 2.

Hajdanán, még azt átkosnak nevezett népi demokráciában – furcsa szóhalmozás: népi népuralom – egyik kedves néhai kollégánkat fegyelmiben részesítettek azért, mert egy ártatlan, tíz gépelt soros jegyzetben szóvá tette, hogy időnként költözik a Hargita és Neamț megye határát jelző tábla. Nem azt vitatta, hogy hol áll, vagy hol kellene álljon, csupán annyit vetett fel, hogy jó volna megkeresni annak az állandó helyét. Nos, azóta eltelt közel négy évtized, abból szinte három az újabb fajta demokráciában, de a szóban forgó megyehatárt jelző tábla több ízben is helyet változtatott, s példáját követi a Bákó és Hargita megyék határát jelző tábla is az Úz-völgyében.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 2.

Jogtalanul kisajátította az Úz völgyében található I. és II. világháborús magyar haditemetőt, és engedély nélkül átformálta annak arculatát a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmăneşti) önkormányzata. A történtekről, azok hátteréről, a kialakult helyzetről és annak lehetséges következményeiről az alábbi összeállításunkban számolunk be.

erdély.ma, Lakó Péterfi Tünde | 2019. április 30.

Ezelőtt nyolc évvel hazaköltöztem a szülővárosomba, és elkezdtem élni. De nem csak élni kezdtem, hanem látva a helyzetet, harcolni is. Az anyanyelvünkért, a hazánkért, Erdélyért, a kultúránkért, az örökségünkért, a jogainkért.

Háromszék, Mózes László | 2019. május 2.

Meggyalázták az Úz-völgyi első világháborús osztrák–magyar katonatemetőt. Ostobán, erőszakkal, fütyülve jóérzésre, kegyeleti szempontokra. Kihasználva a Hargita és Bákó megye közötti rendezetlen határvitát a Kárpátokon túli Dormánfalva önkormányzata nekilendült és elkészítette az első és második világháborúban elesett román katonák emlékhelyét Úz völgye katonai sírkertjében.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2019. április 20.

Élt egyszer egy Maximilian Kolbe nevű lengyel ferences rendi szerzetes, akit 1941 februárjában keresztény létére elhurcoltak az auschwitzi koncentrációs táborba, mert az általa alapított katolikus rádióban náciellenes műsort sugárzott és lengyel, zsidó, ukrán üldözötteket bújtatott. 1941 augusztusában a barakkjából megszökött egy rab, ezért a tábor parancsnoka éhhalálra ítélte a barakk tíz lakóját. Hallván, hogy az egyik elítélt a családjáért fohászkodik, Kolbe jelentkezett a parancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált.

Hargita népe, Kiss Előd-Gergely | 2019. április 19.

Gyerekként nem mindig értettem, hogy mire jó az ünnep. Lehet túl puritán – és emellett azért csöppet szabadszellemű – neveltetést kaptam, de egyszerűen felfogni nem tudtam, hogy miért lenne különb az egyik nap a másiknál. Többnyire csak annyit érzékeltem a nagy ünnepekből, hogy nagy a nyüzsgés a házban. Felfokozott a hangulat, hogy jaj csak minden elkészüljön időben. A nagytakarítás és az ünnepi ebéd. Apropó ebéd: ezt már értettem.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. április 19.

Húsvét. Sejtelmesen mély zöngéje van ennek a szónak, amelybe a rossz győzelmének fájdalma és a jó diadalának mámora, a halál szomorúsága és a feltámadás öröme egyaránt sűrítve van. Jézus megtagadásával és elítélésének kikényszerítésével ugyanis az emberi irigység, álnokság, elvetemültség diadalmaskodott. A Golgotán vele együtt az igazságot is keresztre feszítették. Elmúlása pedig a lét értelmetlenségének igazolása volt. A krisztusi türelem, állhatatosság és hűség azonban meghozta gyümölcsét, hiszen újból életre kelt, és ezzel bebizonyította, hogy kellő hittel nem csak a gonoszság, hanem a halál is legyőzhető.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. április 19.

Így tanultuk az Apostoli hitvallásban, amelyet a köznyelvben egyszerűen hiszekegynek nevezünk, mivel maga a hitvallás így kezdődik: Hiszek egy Istenben, latinul Credo in Deum. Innen származik a mondás: belekerült, mint Pilátus a krédóba.

Népújság, Nagy Székely Ildikó | 2019. április 18.

A Kertben előbb-utóbb magunk maradunk. Beültethetjük korai és későn termő, egynyári és évelő álmokkal, árnyas gondolatokkal, ég felé nyúló emlékekkel. Asztalt teríthetünk benne, hívhatunk vacsoravendégnek rokont, barátot, jó ismerőst. A virrasztás idejére mindenki elköszön. A Kertnek ugyanis éppen ez a rendeltetése. Csendet adni önmagunk megtapasztalásához, félelmünk átéléséhez és talán pillanatnyi vagy hosszú távú elhallgattatásához. Leküzdést szerettem volna írni, de az túl erős szó. Hiszen azon az örök érvényű éjszakán, az Olajfák hegyének lábánál Ő, az Emberfia is félt. Ha csak egy pillanatra is, ha a Megváltó áldozatkészségével is, de megismerte az érzést, ami naptári időtől függetlenül minden új tanítványt és tanítástól elzárkózót megkísért. Számomra ez a húsvéti történet legmegrázóbb mozzanata.