Háromszék, Hecser László | 2018. december 29.

Sepsiszéki Nagy Balázs közel ötven esztendeje látta meg a napvilágot Sepsiszentgyörgyön. Amennyi­ben röviden és hivatalosan szeretnénk szólni róla, csak azt említenénk meg, ami végzettsége és nyomtatásban megjelent munkái révén ismert: néprajzkutató, író, szociográfus. Ez sem lenne kevés! Nem lenne, hiszen ebbéli tevékenysége során is jelentőset alkotott – még nagyon fiatalon, miután hatévnyi budapesti diákévet követően hazatért szülőföldjére.

Hargita népe, Albert Ildikó | 2019. január 4.

Bőröndnapló 40.

ontosan három hét után jelenik meg a Bőröndnapló újabb része, ráadásul nem egyszerűen egy új évben, hanem számomra egy érdekes időszak után. Az, hogy közben volt karácsony meg vendégeskedés, meg az ünneplésnek mindenféle formája, szerintem természetes. Ám az, hogy én ezeket a sorokat egy négyhetes szabadság záróakkordjaként írom, olyan szabadságénak, amelyet teljes egészében itthon, leginkább a négy fal között töltöttem, pihenve a magam módján, maga a csoda. Igen, be kell vallanom, hogy ez is az önmagammal való szembenézés egyik nagy megvilágosodása volt: évek, talán szűk évtizede már, hogy gyakorlatilag a szabadságom ideje alatt sem pihentem többet, mint máskor. Sőt, lehet, nem is: biztos, hogy olyankor rendszerint még kevesebbet alszom, napközben pedig sokkal többet mozgok, ráadásul rengeteg ismeretlen helyzettel szembesülök.

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. január 11.

Hozhat-e újat a 2019-es esztendő az erdélyi magyar érdekérvényesítésben? Várha­tó-e változás az erdélyi magyar politikai pártok és szervezetek viszonyában? Kerülhet-e közelebb közösségi céljai megvalósításához az erdélyi magyarság?

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 3.

Az 1764-es esztendő hetedik napja vérrel íródott be a magyarság kemény magját alkotó, és ezért a védőbástya szerepét betöltő székelység történelmébe. Hajnalban ugyanis a császári haderő négy gyalogos százada, százötven vértese, valamint harminc huszárja alattomosan rátámadt Madéfalva lakosságára, illetve az ott tartózkodó csíki és háromszéki székelyekre. Az ágyúlövésekkel és gyújtogatással kezdődő, sortüzekkel folytatódó és kaszabolással végződő mészárlásnak a harcképes férfiakon kívül ártatlan gyermekek, nők, valamint idősek is áldozatul estek. A halottak pontos számát a mai napig nem ismerjük, egyes források 200–250-re, míg mások 500 körülire teszik.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2018. december 29.

Újra itt az év vége, a számadás ideje. Nehéz évünk volt, sok betegséggel, félelemmel, meg nem valósított tervekkel, halállal, gyásszal és persze örömökkel is. Egy kicsit nehezebbek a végtagjaink, mint tavaly ilyenkor, több ránc van a szemünk alatt, s talán jobban is felejtünk, de ezt nem bánjuk, mert olyan jó lenne elfelejteni a kudarcainkat...

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 3.

Van, aki az első pillanattól vállalja a magyarságát, van, aki később ébred öntudatra, de az a fontos, hogy végül megéld, átéld és tégy valamit a megtartása érdekében. Hogy maradjál önmagad, még akkor is, ha kinevetnek érte. Haladjál a saját utadon, még akkor is, ha nehéz. Járjál felemelt fejjel és egyenes derékkal, még akkor is, ha fáj.

Hargita Népe, Sarány István | 2019. január 3.

Eltelt a szilveszter is, már a múlté lett az is, akárcsak a születés ünnepe, a karácsony. Az évek mezsgyéjén a gonoszt elűzni hivatott durrogtatás, csattogtatás közepette pezsgővel köszöntöttük egymást, egészséget, boldogságot kívánva mindazoknak, akiket közel érzünk magunkhoz.

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2018. december 28.

„Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk/törékeny játékunkat, a reményt.” Így kéri Babits Mihály Karácsonyi dal című versében a jászolban megszülető „égi királytól” a legszebb jókívánság teljesítését. Teszi ezt olyan természetesnek tűnő egyszerűséggel, ahogy a szavak „nyugatos” királyához illik.

Népújság, Nagy Székely Ildikó | 2018. december 20.

Pásztorként idén sem álltam (volna) meg a helyem. November ködében – mint nagy, gyűrött paplanban elhullatott álmot – kerestem a fényes jelet, lestem, sürgettem magamban az örömhírhozót. Nem első alkalom, hogy csaknem egy hónappal szenteste előtt úgy éreztem: most van itt, most lenne itt az ünnep ideje. Persze, mindig csak egy pillanatra kapaszkodom ebbe a gondolatba, aztán engedelmesen elengedem, és úgy sodródom el tőle, mintha sosem lett volna az enyém.

Háromszék, László Zsuzsa | 2018. december 22.

Karácsony. Ilyenkor érzékenyebben gondolunk eltávozott szeretteinkre, valahogy megnagyobbodik az űr, amelyet maguk után hagytak.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. december 21.

Gyermekkoromban a testvérbátyám mindig sétálni vitt angyaljárás előtt. Szótlanul lépkedtem mellette, mert kíváncsi tekintetem a karácsonyfákkal és ajándékokkal megrakodott angyalka után kutatott fáradhatatlanul, de mindhiába. Így némi bolyongás után várakozással teli lélekkel indultam haza. Pislákoló petróleumlámpák és a dacos székely hegyek fölött ragyogó csillagok fénye űzte el utunkból a hirtelen ránk szakadt és gyorsan sűrűsödő sötétséget.

Háromszék | 2018. december 8.

Egyszerű dolgok, amelyekről nem szokás beszélni. Ezeket még egyszer el kell mondani és talán még százszor, ha megnézzük, hogy mekkora cécót csapott a sajtó a székelyek nagygyűléséből; sokan csak a kék zászlós fényképeket látják, és az összes többit inkább szőnyeg alá söprik.