Népújság, Nagy Miklós Kund | 2020. április 14.

A nagy szobafogságban az ember mindenfélét összeolvas, ide-oda ugrál a témákban, különleges érdekességeket keres. Hol talál, hol nem. Előbb-utóbb pedig akaratlanul is újra visszatér a jelenlegi helyzetre. Így jutott eszembe, hogy megnézzem, mi történt Marosvásárhelyen pont száz évvel ezelőtt. A Sebestyén Mihály összeállította Időtár III. kötetében az 1920. április 15-i napra vonatkoztatva ez olvasható: „Bemutatják Molter Károly háromfelvonásos vígjátékát, a Harámbasákat.”

Székely Hírmondó, Borbély Zsolt Attila | 2020. április 16.

Nem tudhatjuk még, hova vezet a koronavírus okozta válság, mennyi idő kell ahhoz, hogy az élet visszatérjen normális medrébe, hogy eljövendő életünk mennyire fog hasonlítani ahhoz, amit eddig megszoktunk, s azt sem, hogy milyen hatással lesz a gazdaság megrázkódtatása az egyes országok politikai elitjén belül kialakult erőegyensúlyra. Annyi biztos, hogy a magyar kormány hatékonyan teszi a dolgát, naponta vezetnek be újabb és újabb válságkezelő intézkedéseket, GDP-arányosan számolva világszinten kiemelkedő gazdaságvédelmi akciótervet hirdettek, a védekezés racionális és eredményes, a megbetegedések és elhalálozások száma pedig európai szinten a legkevésbé riasztók között van.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. április 14.

Az idei esztendő lehetőséget teremtett a szívünk mélyén rég óhajtott elcsendesedésre Jézus elárulásának, megalázásának és kínszenvedésének a napján, mert a világjárvány megálljt parancsolt nekünk a mindennapi rohanásban, és otthon maradásra kényszerített. A falak által határolt tér viszonylagos elszigeteltségében alkalmunk nyílt magunkba tekinteni, szembesülni a lelkünk bugyraiba zárt kétségeinkkel. A tudatunk mélyére száműzött gondolatokkal. Feltenni magunknak a kérdést, hogy eddig vajon jó irányba tartottunk-e?

Háromszék, Szurkos András | 2020. április 14.

A jóban az a rossz, a rosszban az a jó, hogy elmúlik – egyik legszebb közmondásunk, talán szebb, mint a másik, miszerint minden jóban van valami rossz és minden rossz­ban van valami jó.

A meggyőződés a tudás legnagyobb ellensége, mégis kimondhatjuk bátran, nem nyugodtan, de meggyőződéssel, hogy nem foglalkozunk az elsővel, a másodikkal annál inkább. Hogy miért? Azért, mert jelen helyzetünkben a második s annak is a vége mutat rá a kincs hollétére, amit keresünk. Jó helyen tapogatózunk, igenis a szivárvány vége alatt van a kincs.

Háromszék, Pálmai Tamás | 2020. április 14.

Először is elnézést kérek, hogy időnként ugyanott kötök ki gondolataimban, de az ember agyának van jó néhány reverberáló köre. Ez a furcsa nevű valami tulajdonképpen az idegsejteknek az a tulajdonsága, hogy aktiválni képesek egymást.

Nos, ennek az önmegerősítő tevékenységnek az elnevezése a reverberáló idegsejti kör. Nagyon leegyszerűsítve: ez a testi és/vagy szellemi tevékenység önmegerősítő, aktivizáló rendszere. Ha kicsit játékosabban nézzük a dolgot, akkor ez – szó szerint „ferdítve” – azt jelenti, hogy az agyam ugyanott, ugyanazon téma körül motoszkál, ezért hajlamos vagyok egyre erről beszélni, azaz re (újra) verberálni (verbálisan, azaz szóban megnyilvánulni.)

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. április 10.

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Azé a közösségé, amelyet a bűneink alól való feloldozást és megváltást elhozó Názáreti Jézus születése után 2020 esztendővel is a hit és istentagadás, remény és kétségbeesés, áldozatkészség és önzés közötti ingadozás jellemez. Lehet-e ennél nagyobb bánata a minket saját képére teremtő Atyának?

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. április 8.

Kötelezettségszegés miatt elmarasztalta az Európai Unió (EU) Bírósága Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, amiért önsorsrontó módon nem fogadták be a migránsokat 2015-ben. Meghökkentő a múlt héten Luxemburgban meghozott döntés, hiszen egy olyan uniós határozat be nem tartására vonatkozik, amelyet a nemzetállamok felszámolásán gőzerővel munkálkodó Európai Bizottság akart a tagállamokra kényszeríteni.

Székely Hírmondó, Czegő Zoltán | 2020. április 7.

Péntek van, hétfordulót is jegyezhetnék naplómba, ha valaha is vezettem volna naplót. Nem vezettem sose, és ezt meggyőződéssel határoztam el még megboldogult ifjú költő koromban. A rendszeres napló akkor ér majd valamikor a majdanban valamit, ha őszinte, igazmondó. Az ember akkor is gyáva s talán leggyávább, ha önmagának írásban hazudik. Olcsó saját közmondásom, bevallhatom.

Székely Hírmondó, Péter Sándor | 2020. április 6.

Ha valaki kételkedik a magyar nyelv szépségében, hadd ízlelgesse ezt az összetett szót. Diákjaimmal a legszebb magyar szavak után kutakodva, amelynek során mindenki leírta az általa tíz legszebbnek tartottat, szinte mindenkinél szerepelt a virág és a vasárnap.

Háromszék, László Zsuzsa | 2020. április 6.

Hiába próbálok elvonatkoztatni a mostani helyzettől, nem igazán sikerül. Most mindenkinek ugyanarra a húrra jár az agya. Úgyhogy arról írok, ami ezzel kapcsolatban épp eszembe jut.

Ma rosszalkodtam, elmentem otthonról. Muszáj volt, számlát kellett fizetnem, és nem tudom interneten megtenni, sosem tettem, de meg fogom tanulni, érdeklődtem, hogyan kell, átállok én is más üzemmódra, de addig is... És egyúttal vásároltam még ezt-azt. Hazaérve mindent lefertőtlenítettem, kabát, cipő, ruhák teraszra. Szóval így.

Háromszék, Farcádi Botond | 2020. április 6.

Különös virágvasárnap volt az idei: az aranyeső vidáman sárgállott – a parkokban csend honolt, a nap hétágra sütött – az utcák üresek maradtak, a harangok megkondultak – a templomokba nem igyekeztek a hívők.

Régóta nem vártuk ilyen nyomott hangulatban húsvétot, régóta nem követtük ennyire félve a híradókat, lestük a számokat, olvastuk a trendeket, hogy lássuk, mennyire terjed a vírus, hányan kapták el a fertőzést, hány évesek és milyen más betegségekben szenvedtek az áldozatok. A távolságtartás nemcsak szociális, de lelki életünkbe is könnyedén beférkőzik, ha rést talál, a félelem, a rettegés pedig alkalomadtán a vírusnál sunyibb, alattomosabb módon uralkodik el rajtunk, fertőz, és fertőzünk magunk is másokat.

Háromszék, Marosi Árpád | 2020. április 3.

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást.
Három nap és három éjjel volt Jónás
a hal gyomrában.
(Jónás könyve, 2. rész)

Hányszor figyelmeztetett az Isten? Ne rohanj, figyelj a családodra! Menj be a te belső szobádba, csendesedj el, gyere közelebb Hozzám! Menj közelebb a társadhoz! A hetedik napon hagyd abba a munkádat és pihenj! Vigyázz magadra! Hallgass a lelkiismeretedre! Tedd rendbe a kapcsolataidat! Figyelmeztetett Isten, és szólt számtalanszor, mint ahogyan szólt Jónáshoz is: Menj Ninivébe! És Jónás teljesen más irányba indult.