Háromszék, Farcádi Botond | 2020. január 8.
Székelyföld autonómiastatútuma teljes egészében ellentmond az alkotmánynak, valamint Románia európai uniós és NATO-csatlakozási feltételeinek, ezért a törvénytervezet elutasításán túl a dokumentumot a parlament elé terjesztő Biró Zsolt és Kulcsár-Terza József ellen további alkotmányos intézkedéseket kell foganatosítani. Ezt kéri Teodor Meleşcanu szenátusi és Marcel Ciolacu képviselőházi elnöktől Mircea Dogaru és Rodrigo Gabriel Maxim.
Előbbi név esetleg még ismerősen csenghet a román belpolitika legmélyebb bugyraiban búvárkodók számára, a tartalékos ezredest ugyanis katonai történészként futtatja a bukaresti média azon része, mely a börtönbe zárt Dan Voiculescu egykori szekus besúgóhoz köthető. A tartalékos tiszt egy időben az Antena-birodalom egyik kedvelt meghívottja volt, s olykor egészen elképesztő összeesküvés-elméletekkel rukkolt elő. Ilyen volt például a 2018. augusztus 10-i, csendőri erőszakkal elfojtott bukaresti tüntetésről szóló állítása, amely szerint a diaszpóra tüntetése Németországból irányított államcsínykísérlet volt. A volt titkosszolgálati alkalmazott Dogaru emellett a speciális nyugdíjak és a volt belügyi dolgozók érdekeinek elszánt védelmezője, e témában több tüntetést is kezdeményezett. S bár normális helyen csak legyinteni szokás egy ilyen figura eszement elméleteire, Romániában a tartalékos tisztek szakszervezete korántsem számít jelentéktelen struktúrának. Az álcivil szerveződés igen sokszor bizonyította már befolyását a legkülönfélébb színezetű kormányokban, sokatmondó az is, hogy Dogaru a volt belügyér és miniszterelnök-helyettes Gabriel Oprea egyik cimborája.
Az autonómiastatútum elleni kirohanást aláíró másik hivatásos aggódó Rodrigo Gabriel Maxim, aki a romániai vasúti szállítók (!) szakszervezetének elnöke. Újabb „szakszervezet” tehát, a vasutasoké. Ők pár hónappal korábban még amiatt elégedetlenkedtek, hogy milyen siralmas állapotba jutott a hazai vasúti infrastruktúra, hogy romlik-pusztul minden, nincsenek vasúti kocsik, késnek, kisiklanak a vonatok. Alighanem megoldódtak ezek a problémák – erre enged következtetni legalábbis, hogy a dolgozók érdekeit védeni hivatott szakszervezet immár a székelyföldi autonómia miatt kezdhetett el aggódni.
Nevetséges – mondhatnánk, ha nem lenne siralmas a történet. És nem azért, mert az ország egységéért oly igen aggódó két szakszervezeti vezetőn múlna a statútum sorsa. Sokkal inkább azért, mert a román társadalom egyszerűen képtelen szabadulni az ilyen kétes alakoktól és a mögöttük álló láthatatlan, titkosszolgálati hátterű erőközpontoktól. Nem a vasutasok és a szakszervezetek üzentek tehát – Rodrigo Gabriel Maxim és Mircea Dogaru felhívása a román államhatalom legmélyebb rétegeiből érkezik, ezt alábecsülni éppúgy hiba lenne, mint annak jelentőségét eltúlozva meghátrálni.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk
