Hargita Népe, Kis Előd-Gergely | 2021. február 18.
Fáj? – kérdezte a nővér. – Még nem – válaszoltam és kíváncsian odafordultam, hogy mikor adja be az oltást. Erre föl kiderült, hogy már beadta. Önkéntelenül is az a vicc jutott eszembe, hogy a francia forradalom idején – amikor a lefejezések hétköznapi eseménynek számítottak – az egyik halálra ítélt utolsó kívánsága az volt, hogy a legkíméletesebb hóhért biztosítsák számára. Sorsába beletörődve várta, hogy mikor csapják le a fejét, de nem történt semmi. Kicsit bosszankodva kérdezte meg a hóhértól, hogy mikor kezdi már. – Mozgassa meg a fejét és megtudja – jött a válasz. Valahogy így jártam én is a koronavírus elleni oltással. Mire felkészültem volna lelkileg, hogy megszúrnak, már túl is voltam rajta.

Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk

