Hargita népe, Biró István | 2021. február 22.

Március 15-e, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója van. Ez alkalomból, 173 év után is fejet hajtunk hőseink emléke előtt, akik békéért, szabadságért, egyetértésért kiáltottak. A megemlékezések során elöljáróink beszédeikben, ifj aink előadásaikban évente idézik a történelmet. Nagyon gyakran felcsendül a jól ismert dal, amely Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc szellemi vezérének üzenetét továbbítja. Eszerint elfogyott az államférfi regimentje, és ha még egyszer üzen, mindnyájunknak el kell menni.

Háromszék, Demeter J. Ildikó | 2021. március 15.

Második éve, hogy nem ünnepelhetjük a szabadságot úgy, ahogy 1990 óta újra megszokhattuk. Régen volt 1848, az erdélyi magyarság számára mégis az akkori forradalom kitörésének évfordulója vált – lenyűgöző természetességgel – a legfontosabb közösségi eseménnyé az 1989-es rendszerváltás után.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. március 16.

Vécsi-Nagy Zoltán művészettörténész, intézményvezető egyike azon erdélyi magyar értelmiségieknek, akik szerényen, de konok céltudatossággal végzik értékmentő és -teremtő munkájukat. Akik a vállukon hordják nemzetünk mázsás gondjait, és siránkozás helyett ezek megoldásán fáradoznak, a magatartásukkal másokat is erre ösztökélvén. Akik a velük született szép iránti érzék és érzékenység, valamint a megszerzett műveltség és tudás birtokában a nagy próbatételek idején is állják a sarat. Akik hiszik és vallják, hogy a minket újból és újból fenyegető sötétségnek a kultúra lámpását kell nekiszegezni. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett szakemberrel a március 16-án esedékes 65. születésnapja és nyugdíjba vonulása alkalmából beszélgettünk életútról, kudarcokról, megvalósításokról és tervekről.

Háromszék, Gazda József | 2021. március 11.

Ha felteszem a kérdést: Miért nyújtjuk át a Háromszék szerkesztőségének a 2021-es Gábor Áron-díjat, a választ könnyű megadni, hiszen nem kell egyebet tennünk, csak a díj 2008-as kiírását idéznünk: A Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munkája elismerésére. Amikor Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének a vonatkozó javaslata elhangzott, s az Állandó Bizottság tagjait is megkérdezte, egyetértenek-e a díjazásra jelölttel, már akkor szinte önkéntelenül jött a válasz.

Háromszék, Farkas Réka | 2021. március 11.

Minden népnek joga van mártírjaira emlékezni. Minden népnek jogában áll szabadságáért küzdeni, fohászkodni, a meglévő csekély szabadságát ünnepelni. Ezért vagyunk most itt – ezekkel a szavakkal kezdte a sepsiszentgyörgyi megemlékezés felvezetését Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács által szervezett rendezvény házigazdája. A járványhelyzet idén is megakadályozta, hogy Marosvásárhelyen ünnepeljék a székely szabadság napját, amely éveken át tiltakozó felvonulással is kiegészült. Ideiglenesen Sepsiszentgyörgyre költözött az ünnep, és itt a Turul-szobornál ökumenikus istentisztelet szolgáltatta a megemlékezés keretét.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. március 10.

Az idei székely szabadság napján immár tizedik alkalommal történt volna meg, hogy ünnepi gúnyát ölt a magára valamit is adó székely, és a kezében kék alapon arany sávos zászlót szorongatva útra kél fővárosa felé. Felkerekedik, hogy a vértanúi emlékművénél fejet hajtva, a város utcáin felvonulva, a központba megérkezve kinyilvánítsa autonómia iránti óhaját. Elindul, hogy a sorstársai tekintetében megkapaszkodva, lélekben velük összeforrva elénekelje himnuszait Marosvásárhely főterén.

Háromszék | 2021. március 10.

A Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-án a székely szabadság napjává nyilvánította március 10-ét, mivel 1854-ben ezen a napon végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten bágyi Török János marosvásárhelyi kollégiumi tanárt, martonosi Gálffi Mihály székelyudvarhelyi ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly orbaiteleki földbirtokost, a Makk-féle titkos szervezkedés székelyföldi vezetőit. Székely szabadság napi összeállításunkban néhai Kádár Gyula történésznek a Háromszék 2015. március 7-i számában megjelent, A székely vértanúk című tanulmányából közlünk a Marosvásárhelyen kivégzettekre vonatkozó részleteket.

Székely Hírmondó, Péter Sándor | 2021. március 10.

Meglepő, de tanulságos hír: az egyik megyében, román párt színeiben olyan kormánybiztost neveztek ki, akinek apja, anyja magyar, de mivel román tannyelvű iskolába járt, gyengült az anyanyelv-ismerete, és otthon, a szüleivel is románul beszél. Lehet, magyarnak fogja magát feltüntetni a népszámlálás alkalmával, jelentette ki újságírói kérdésre. Ha továbbvisszük a gondolatot, kétségtelenül eljutunk az önbecsülés, önérvényesítés kérdéséig, és miért ne mondhatnánk: a többségiek számára ördöginek számító autonómia gyakorlásához.

Háromszék, Váry O. Péter | 2021. március 8.

Lehetne a szokványos. A csokor virág. A kiszolgálás, a dédelgetés, a kényeztetés. Szép szavak, látványos gesztusok. Mosogatás, porszívózás, vasalás. Gyertyafényes vacsora. Aztán másnap minden, mint azelőtt.

Háromszék, Váry O. Péter | 2021. március 8.

Jó embert veszített a magyarság: Berencsi Attila életének 77. évében napjaink pusztító kórjának áldozata lett.

Neve – talán – nem annyira ismerős tájainkon, mint szűkebb pátriájában, Nyíregyházán. Ami azért lehetséges, mert Ő az a bizonyos háttérember volt. Aki nem sokat beszélt, de annál többet tett. És ahol tudott, segített.

Háromszék, Csinta Samu | 2021. március 7.

A huszadik század rengeteg fájdalmas eseménye között máig sebeket felszakító emlékek övezik Erdélyben az 1949. március 3-ra virradó órákat. A Románia Szent Bertalan-éjszakájának is nevezett éjjelen több ezer embert gyűjtöttek össze és szállítottak kényszerlakhelyre. A háromszékiek számára másfél év múlva a kálvária újabb stációja következett: az 1963-ig tartó dobrudzsai kényszermunkatábor.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. március 5.

Hetvenkét esztendeje annak, hogy március 3-ára virradó éjszaka a kommunista román karhatalom szervei országszerte rárontottak a földbirtokosokra, és legfeljebb két rend ruhát tartalmazó motyóval a hónuk alatt az otthonaik azonnali elhagyására kötelezték őket. A személyes tárgyaiktól és vagyonuktól megfosztott, kényszerlakhelyre hurcolt, sok esetben szétszakított családok tagjai nem hagyhatták el a számukra kijelölt települést. A felnőtteket pedig végzettségüktől függetlenül csak alsóbb rendű fizikai munkára alkalmazták, a létminimumot sem biztosító javadalmazásért.