Székely Hírmondó | 2021. április 12.

Szombaton, életének 79. évében Csernátonban elhuny Haszmann Pál Péter népművész, helytörténész, művelődésszervező, az édesapja által megálmodott, alapított és nevét viselő világhírű tájmúzeum nyugalmazott igazgatója, gyarapítója, mindenese. Egy olyan ember adta vissza lelkét Teremtőjének, akinek minden tettét a nemzete iránt érzett felelősségtudat vezérelte, gondolatai kőbe vésett aforizmákként szolgálnak a jelen és a jövő nemzedék okulására, útmutatóul.

Háromszék, Fekete Réka | 2021. április 9.

Van egy hely Háromszéken, ahol az idő múlása előre és visszafelé is pörög. Visszafelé azért, mert a székely ember életében megtapasztalt fontos dolgokat itt megkérdőjelezhetetlen értékként értelmezik, előre pedig amiatt, mert mindezeket védik, megőrzik és a felnövő nemzedékeknek adják tovább. A csernátoni Haszmann Pál Múzeum nemcsak holt tárgyak gyűjteménye, hanem olyan történelmi kultúrkörnyezet, ahol a megalakulása óta eltelt közel ötven esztendőben több száz neves ember fordult meg, írók, művészek, befolyásos művelődésszervező emberek, akik itt megélhették (a tiltott időkben is) gyökereik vonzását, belekapaszkodhattak abba, ami az erdélyi magyar ember öröksége. Ez a világ számomra is útjelző. Egy márciusi napon ide tértem vissza, itt köszönteni a tavaszt és gratulálni a Haszmann családnak a Tegyünk Kézdiszékért Egyesület februárban odaítélt díjáért.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. április 8.

Április 8-án töltötte be a nyolcvanötödik életévét Gazda József tanár, tankönyv-, művészeti- és szépíró, szociográfus, művelődésszervező, műkritikus, aki Kézdivásárhelyen látta meg ugyan 1936-ban a napvilágot, azonban Kovásznán szolgálja évtizedek óta hittel és meggyőződéssel, szerényen és rendíthetetlenül, alázattal és félelmet nem ismervén a nemzetet, amelyből vétetett.

Háromszék, Gazda József | 2021. április 8.

1957 őszén már rendszeresen járok, járunk a művészet vonzásában mellém sodródott Ellácska társaságában Nagy Albert, Nagy Imre, Szervátiusz Jenő, Fülöp Antal Andor, Mohy Sándor, Vetró Artúr, Benczédy Sándor, Berde Amál, Gy. Szabó Béla meg Ferenczy Júlia műtermébe.

Háromszék | 2021. április 8.

Fél évszázada ismerek egy erdélyi embert – de valójában ismerem-e? –, és nem tudom hová, az élet mely serpenyőjébe tenni. Mert annyira sokszínű, annyifelé tudós módra tájékozódik. Tonnákat nyom a kobakja.

Háromszék, Ferencz Csaba | 2021. április 8.

Gazda Józsefet sokszorosítani kellene. Jusson belőle minden Kárpát-medencei településre, de leg­alább minden székely kisvárosba. Valahogy úgy, ahogy – ebből a léthelyzetből kilombozódva, mintegy megsokszorozva magát – a szellemi változatosság, a sokszínűség bőségével ajándékozott meg minket az elmúlt bő fél évszázadban.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. április 7.

A járványügyi szabályok szigorú betartása mellett, katonás fegyelmet tanúsítva vettek részt több ezren vasárnap délelőtt Csíkszeredában a Kárpát-medence legnagyobb méretű hagyományos ételszentelésén. A kötelező távolságtartás miatt a Szabadság téren az eddig megszokottnál ritkábbak voltak ugyan a sorok, de ezúttal a Promenádon, a Temesvári sugárúton, a Kossuth Lajos utcában, valamint a Szent Ágoston-templom környékén és tágas udvarán is kígyóztak. A megszentelendő italt és eledelt fonott, helyenként magyar és székely jelképekkel díszített kosarakban maguk elé helyező hívők tekintélyes része székely ruhát öltött erre a felemelő és lelki békét hozó ünnepi alkalomra.

Háromszék, Farcádi Botond | 2021. április 7.

Szebbik, és remélhetőleg igazibb arcát mutatta Székelyföld az elmúlt hétvégén, a húsvéti ünnepek idején két olyan Sepsiszentgyörgyön, illetve Csíkszeredában lezajlott esemény révén, amely valamiképpen azt üzente: mégiscsak jó helyre születtünk, jó helyen élünk, még ha a hétköznapi problémák súlya alatt sokszor hajlamosak vagyunk is az ellenkezőjét hinni.

Háromszék, Hecser László | 2021. április 7.

Schaffhauser Ildikót az idősebbek a bukaresti német adás főszerkesztőjeként ismerhetik: a képernyőn keresztül sokszor volt otthonuk vendége. A bő évtizede Illyefalván élő újságíró munkássága révén sokat látott. Szerkesztőként beszámolhatott az életerős szászság örömeiről és hagyományairól, majd szemtanúja volt elvándorlásuknak, a közösségek megszűnésének és falvaik pusztulásának. Részese volt a decemberi eseményeknek is – a „forradalmárokkal” nem kívánt közösködni, a felkínált előnyöket visszautasította –, főszerepet vállalt az adás újraindításában, pályája vége felé pedig kultúrdiplomataként nem csak a románság, hanem a multikulturális Románia értékeit közvetítette az osztrák fővárosban.

Háromszék | 2021. április 2.

Hiába halt meg betegen, hosszas szenvedés után, Farkas Árpád mégis közöttünk van – nem hagy itt bennünket. Ő sem, mint ahogy egyetlen költő sem. Mert a versben továbbra is velünk társalog, gondolatokat ébreszt, megosztja velünk meglátásait. És az általa ébresztett gondolatok valóban figyelmet érdemelnek.

Háromszék | 2021. április 2.

60 éve, az 1961-es érettségi után a kolozsvári filológiai kar magyar szakos hallgatója lettem 17 évesen. Kollégáim közt több költőjelölt is akadt, akik azóta már jelentős életművet hagytak ránk vagy még alkotnak. Magyari Lajos, Molnos Lajos, Balázs András, és természetesen Farkas Árpád. Ide sorolhatom Király Lászlót is, aki ugyan orosz–magyar szakos volt, de mindig velünk lógott, Árpádnak a legjobb barátja lett, no meg Tömöry Pétert a román–magyar szakról. Eljártunk a Bodor Pál vezette Gaál Gábor Irodalmi Körbe az Írószövetség fiókjának tanácstermébe. Mindig zsúfolt ház volt, s hallgattuk kollégáink legújabb alkotásait. Ezek a versek jórészt első kötetükben, a Forrás-sorozatban jelentek meg.

Háromszék | 2021. április 2.

Nincsenek szavaink, nincsenek hozzád illő, hozzád méltó szavaink, Farkas Árpád, testi elmúlásod miatti fájdalom bénít, csak a te vissz­hangos, zengő palotádban bolyongva szedegethetünk össze annyi szótöredéket, szómorzsát, amikből a fölszakadó sirató­éneket összerakhatjuk. A sokévi barátság bizalmával kérjük kölcsön a Szót tőled, Árpi, éretted is csak általad lángolhat fel ez az el-elcsukló ének, ez a canticum planctus.