Háromszék, Váry O. Péter | 2021. május 13.
Olykor, ha nagyon el vagyok keseredve, a világháló hirdetéseit böngészem. Nem mintha keresnék valamit, azaz keresek, de nem vásárolni valót, még csak munkalehetőséget sem, hanem csak okot a szörnyülködésre. Mert az internet világa a nyelvrontás kimeríthetetlen kincsesbányája.
Persze ez a felismerés nem derít jobb kedvre, dehogyis: még inkább lehangol, de hát úgy van felépítve az ember, hogy egy nagyobb baj eltörpíti benne a kisebbet, én meg úgy működök, hogy a magyar nyelv féltése felülírja bennem a saját kis bosszúságaim vagy sikertelenségeim okozta bántalmakat. Nem azt mondom, hogy valami abszolúte magyartalan szöveg olvastán lelkivilágom azonmód helyrebillen, csak elkezd foglalkoztatni valami más, ami tettre – esetünkben írásra – késztet, és ha a gondolat elkezd szárnyalni, a hétköznapi csip-csup dolgok máris elröppennek.