Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. május 13.

A Székely Nemzeti Múzeumnak ideiglenesen otthont biztosító Lábasházban mutatták be kedd este Both Noémi Zsuzsanna történész, muzeológus A székely faluközösség nótáriusa. Imreh István (1919–2003) élete és munkássága című, frissen megjelent kötetét. A sepsiszentkirályi születésű és 10 éves korától Bodokon nevelkedett, de áldásos tevékenységét Kolozsváron kifejtő történésznek, szociológusnak, egyetemi tanárnak emléket állító fiatal szerzővel Kiss Jenő Pro Urbe díjas nyugalmazott könyvtárigazgató társalgott.

Imreh Istvan emlekezete

A szép számban egybegyűlteket házigazdaként köszöntő Vargha Mihály múzeumigazgató – az Imreh István egykori tanítványainak véleményére támaszkodva – kitűnő előadó és csodálatos egyéniségként jellemezte a tanár urat. A székelyföldi diákokat szellemileg és erkölcsileg támogató, származására büszke emberként, aki a munkásságával, valamint magatartásával egyaránt kiérdemelte, hogy szülőfalujában emléktábla, Bodokon pedig szobor (Vargha Mihály alkotása – szerz. megj.) őrizze emlékét.

A Mikes Kelemen Alapítvány tagjaként az emléktábla- és szobor­állításban kulcsszerepet játszó és Imreh Istvánt a háromszékiek kedves és kedvelt történészeként meghatározó Kiss Jenő örömmel nyugtázta és üdvözölte a tudós férfiúról szóló tanulmány megszületését. Annál is inkább, hogy szerzője szintén megyénkben, pontosabban Sepsiszentgyörgyön látta meg a napvilágot, és a tanulmányai befejezését követően visszatért szülővárosába.

A bemutatott kötet tulajdonképpen a történészről szóló, 2019-ben megvédett doktorátusi dolgozatának bővített és kiteljesített változata. A kitűnő szerkesztésen kívül nagy erénye, hogy az Imreh István elveinek és gyakorlatának megfelelően mindvégig olvasmányos nyelvezete nemcsak a szakmabeliek, hanem mások számára is lapozhatóvá teszi.

Both Noémi Zsuzsanna a beszélgetőtársa kérdésére válaszolva elmondta, Imreh István munkásságát, pályafutását és életművét a 2010-es évek elején, másodéves egyetemi hallgatóként kezdte kutatni. A források tekintetében nem volt nehéz dolga, ugyanis a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum Egyesület kézirattárában megtalálható az 56 doboznyi kéziratot tartalmazó, rendezett hagyaték.
A továbbiakban többek között megtudhattuk, hogy Imreh István székely katonarendű, földközelben élő felmenőkkel bírt, és szerteágazó gyakorlati tudással rendelkező édesapja középpolgári szintre emelkedett. Az ő tulajdonában volt a bodoki kocsma és vegyeskereskedés. A fiának azonban különb sorsot szánt a magáénál, azt szerette volna, hogy sikeres és gazdag vállalkozó váljon belőle, azonban odafönt másképp határoztak.

A középiskolát 1938-ban elvégző, de az erdélyi magyarokat sújtó hátrányos megkülönböztetés miatt csak a bécsi döntést követő „kicsi magyar világban” érettségiző fiatalember 1944-ben szerzett oklevelet a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán, és még abban az évben ledoktorált. Közel négy évtizeden át volt a Bolyai, majd Babeş-Bolyai Egyetem megbecsült és nagy népszerűségnek örvendő történelemtanára. Kiemelkedő eredményeket gyümölcsöző tudományos munkásságát a székelység és rendtartó székely falu története kutatásának szentelte.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.