Háromszék, Erőss Bulcsú | 2021. január 12.

„Négy sovány nyárfa hegedül. / Jaj, hová legyen az ember, / ha sokadmagával van egyedül?”
(Szőcs Kálmán: Csöndes kiáltvány)

Ma harmincöt éve, 1986. január 12-én városunk, Sepsiszentgyörgy Őrkő melletti elhagyott erdejében holtan találták Visky Árpád színművészt, az erdélyi színjátszás már éltében legendás alakját, felakasztva egy fára. Érdekes módon egy éppen arra járó milicista bukkant rá, zsebében egy fecnit „találva”, rajta a következő sorokkal: „Anna-Márta, Virág és Zita! Az ÁBC sorrendjében!!! Nekem csak ti voltatok és más senki!!! Bocsássatok meg tettemért. Nem tehettem másként! Édesapátok és a Férjed.”

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. január 12.

A Székelyföld folyóiratban 2020-ban megjelent írásaiért díjazták tavaly a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségét is ellátó Szonda Szabolcs költőt, műfordítót. Ennek kapcsán faggattuk idevágó munkásságáról.

Háromszék, Farcádi Botond | 2021. január 12.

Különleges esemény színhelye volt vasárnap Gyergyóremete: zászlólevonásra hívta a közösséget az önkormányzat. A bukaresti ítélőtábla döntése értelmében ugyanis el kellett távolítani a községháza előtt lobogó öt zászló közül hármat: a magyart, a székelyt és a település jelképét. Kettő maradhatott a helyén: a román és az Európai Unió zászlaja.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. január 11.

Biztos jövőt csak a múltra támaszkodva lehet kovácsolni, mert ennek ismerete nélkül egy nemzet gyökértelenné válik. Kényük-kedvük szerint sodorhatják ide-oda a változó irányú szelek, de sohasem az érdekeinek megfelelő irányba. A történelmi tudás viszont kapaszkodót és állandó energiaforrást biztosít azoknak, akik birtokolják. Hiszen az egyenes derekú, felemelt fejű, hős elődök példája hasonló magatartásra sarkall, és dicső tetteikből erő meríthető a jelen küzdelmeihez; az általuk elkövetett hibákból tanulva pedig elkerülhető ezek megismétlése. És a hányatott sorsú magyarságra nézve mindez hatványozottan igaz.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. január 11.

Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően a magyar kormányt Potápi Árpád János, a Magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára képviselte a madéfalvi veszedelemre való helyszíni megemlékezésen. És ez így van rendjén, hiszen Bonyhádon látta meg a napvilágot ugyan, de bukovinai székely felmenői révén jómaga is e népcsoporthoz tartozónak vallja magát.

Háromszék, Ferencz Csaba | 2021. január 11.

Sokszor keveredik egy-egy történelmi évforduló kapcsán a két fogalom: megemlékezünk vagy ünnepelünk? Látszólag egyszerű a különbségtétel, hiszen egy gyászos évforduló kapcsán nehéz szívvel lehetne ünnepelni a sok (vér)áldozatot, győztes csata évfordulóján pedig óhatatlanul a dicső múlt kerül előtérbe. Ha gondolatban végigszaladunk az év megemlékezésein, ünnepein, a történelmi események vonatkozásában bizony az előbbi kerül túlsúlyba.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. január 7.

Madéfalva neve, valamint 1764. január 7. fekete betűkkel van bevésve a székelyek közös emlékezetébe, hiszen immár 257 esztendeje, hogy a település neve a nyakunkba szakadt fájdalom és gyász helyszínét, míg a keltezés annak időpontját jelöli számunkra. Azt a napot, amikor orvul és kegyetlenséggel mészárolták le több száz testvérünket. Köztük férfiakat és asszonyokat, gyermekeket, fiatalokat, középkorúakat és időseket – válogatás nélkül. Történt mindez annak megtorlásaként, hogy a hadra fogható csíki, kászoni és háromszéki férfiak nem voltak hajlandók lemondani az őseik kiontott vérével megváltott szabadságjogaikról és idegen parancsolat alá vonulni a császáriak által felállítandó határőrség kötelékében.

Háromszék | 2021. január 6.

A madéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1764*

A székely határőrség szervezése a nép ellenállása miatt Madéfalván mészárlásba torkollott. A SICULICIDIUM kronosztichon arra az 1764. január 7-i tragikus napra emlékeztet bennünket, amikor Caratto ezredes bekerítette a falut, lövetni kezdte ágyúkkal, majd katonái a menekülő embereket lekaszabolták, a házakat felgyújtották, a falu egy részét felégették. Ellenállni aligha lehetett… A halottak pontos számát nehéz megállapítani, mert a források adatai eltérnek egymástól: egyesek 200-300, mások 500 főről adnak hírt, s ezek csak a mészárlás helyszínén meghaltak számát jelentik, de sokan haltak bele később a sérüléseikbe. Feljegyezték, hogy „a be nem fogattak és hazariasztottak közül Madéfalvánál kapott sebeibe mindennap meghalt egy néhány ember, s e különben is közel fekvő falvakban a halotti harangkongatás mindenfelől felhangzott, s olyanná lett a csíki völgy, mint a halál völgye”.

Háromszék, Mózes László | 2021. január 6.

Mindig összeszorul a szíve, amikor hegymászók életüket vesztik. Persze, jól tudja, minden emberi élet múlása fájdalmat, hiányérzetet jelent, ám mivel különös tiszteletet, magyarázhatatlan rokonszenvet érzett a jeges csúcsok felfedezői, sziklafalak hódítói, egyáltalán a magasra törekvő emberek iránt, ezért egy-egy hegyi tragédia mindig megérintette. Most éppen az kavarta fel, hogy az új év első napjaiban a közeli Bucsecs-hegységben ketten lelték halálukat, egy negyvennyolc éves nő és egy ötvenkét esztendős férfi. Hírek szerint több száz métert zuhanhattak, előbb a nő, aztán a férfi, noha jó téli felszereléssel és vélhetően felkészülten vágtak neki a fagyos magashegyi párkánynak, s tragédiájuk útjuk végén következett be.

Háromszék, Huszár Szilamér | 2021. január 4.

A Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke és megalapítója, Gubcsi Lajos még 2017-ben Árpád fejedelem-díjjal tüntette ki Pászka Lehel lovasíjász világrekordert, aki egy 400 méteres pályán kantár és nyereg nélkül, vágtázó lóról 37,73 másodperc alatt 15 célzott lövéssel mindannyiszor célba talált. Az akkori méltatásban elhangzott, hogy olyan személyiségek részesülnek elismerésében, akik képviselik, ápolják és védelmezik a magyar örökséget. Idén érkezett az újabb hír, miszerint Pászka Lehelt a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma ezúttal Ex Libris Díjjal tüntette ki, mert védelmezi és kitartóan műveli is a magyar lovasíjászat hagyományát. A Sagittis Siculorum nevű épülő lovasiskolában, Pászka Lehel lovasíjásszal beszélgettünk az elmúlt időszakról, és terveiről.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2021. január 5.

Sok minden eszünkbe jut ilyenkor, új esztendők küszöbén, amikor véget ér a több napig tartó pihenés, a családi és baráti találkozások, evés-ivás, tévézés, semmittevés kábulata.

Egyik énünk szeretne tovább lazulni, ágyban maradni, olvasgatni, és valami furcsa szorongás vesz erőt rajta, amikor a munkára gondol, a másik azonban azt sugallja, hogy ez a szédült állapot sehová sem vezet, ideje végre visszatalálni a rutin biztos medrébe, érezni, hogy határozott célja és értelme van az életünknek.

Háromszék, Nagy D. István | 2021. január 4.

Folyamatos bizonytalansággal, gyakori kétségbeeséssel, mély keserűséggel, tanácstalansággal, félelemmel és sok-sok szomorúsággal telített év maradt mögöttünk, melyre csak annyit érdemes mondani: jó, hogy vége van.

És bárcsak így lenne, mert bármennyire csűrnénk-csavarnánk, 2020-nak ugyan búcsút intettünk pár napja, de mindaz, amit jelentett, hozott, most is itt van velünk. Ráadásul a „koronavírus-járvány kora” minden következményével, még messze nem ért véget, egy ideig még a vészhelyzet (vagy még rosszabb) zászlaja alatt kell töltenünk mindennapjainkat, és megtippelni is nehéz, hogy mikor tér vissza életünk a normális kerékvágásba, és gyógyulnak be mindazok a sebek, melyeket a pandémia közösségi és egyéni szinten okozott.