Háromszék | 2020. december 24.

Megvallom őszintén, csodaváró ember vagyok. Szeretem a csodákat, szeretem azt, amikor Isten jelenléte kézzelfoghatóvá válik az életemben, vagy láthatom Őt munkálkodni másokban. Hiszen csoda az, amikor a szenvedők megerősödnek, amikor a megterhelt emberek felszabadulnak, amikor a bűnösöknek megbocsáttatik, a magányosak pedig átélik Istenben az örömöt.

Háromszék | 2020. december 24.

Már novemberben megindul a visszaszámlálás. Az üzletek polcai megtelnek karácsonyi díszekkel, édességekkel. Fénypompába öltözik a város. Jól ismert karácsonyi dallamok csendülnek fel mindenfelé. Jótékonysági akciókat szerveznek az emberek.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. december  24.

A diktátor házaspár 1989. december 22-én történt elmenekülését követően mámorban úszott az ország, és határtalan boldogság lett úrrá Sepsiszentgyörgy lakóin is. A város központjában ujjongva hullámzott a zsarnokság bilincseitől megszabadult tömeg. A hirtelen nyakukba szakadt szabadság tudata örömkönnyeket csalt az emberek szemébe, ismeretlenek borultak egymás nyakába. A kegyelmi időszak azonban szűkre szabatott, hiszen az est beálltával felugattak a fegyverek, és a szabadságot éppen csak megízlelő emberek szívébe újra befészkelte magát a félelem.

Háromszék, Albert Levente | 2020. december 24.

Ronda golyónyomok – ismételgetem Cseh Tamás–Bereményi Géza szerzeményét az újra előkotort filmnegatívokat nézegetve. Még ’89 decemberéből valók. A karácsony éjszakai lövöldözésekkor készült felvételek, mikor a sepsiszentgyörgyi állomási kaszárnyával szemben lévő épületet lőtték szét.

Háromszék, Demeter J. Ildikó | 2020. december 23.

1989. december 23-án boldog országra virradt fel a halvány téli nap: mindenki az utcán volt, nevetett, ölelkezett a munkába menet és onnan jövet is, fütyörészve faragták talpába a karácsonyfát a férfiak és dalolva sürgölődtek a konyhában az asszonyok.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. december 22.

A nyomor, önkény és emberi méltóság lábbal tiprása ellen 1989. december 15-én fellázadt Temesvár, magányosan és halálmegvető elszántsággal küzdött a kommunista diktatúra sötét erőivel. A szabadság zászlója alatt felsorakozott hősök óriási véráldozata azonban nem volt hiábavaló, mert példájuk megkésve ugyan, de máshol is követésre talált. December 20-án Aradon, 21-én Nagyszebenben, Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron és végül Bukarestben is utcára vonultak a kisemmizettek és elnyomottak.

Háromszék, Nagy D. István | 2020. december 22.

Bár maradt még néhány nap, lassan búcsút inthetünk 2020-nak, és ebben az időszakban az ünnepre készülődés mellett többen kisebb-nagyobb számvetéssel is foglalkoznak, mérlegelve, milyen is volt az óév és talán, hogy mit hozhat az új.

Székely Hírmondó, Czegő Zoltán | 2020. december 18.

Nem mondhatnám, hogy annyi mindent felhoztam a talpunk alatt levő földterület megmentésére, hiszen annyi mindent megérdemel(-ne) a híres dalban is szereplő vén Európa, a büszke nő. Vittem róla honi híreket Amerikába 2006-ban, vittem könyveket, hogy látva lássanak bele erdélyi magyar sorsunkba. Hazajöttem aztán, és boldogan öleltem, könnyeztem meg imáztam magamban és templomainkban. Pár nappal később az 1956-os magyar forradalom hazai, háztáji fegyveres leverése, sokak halála és még több igazság megvilágosodása vett ismét körül. Az átokként számon tartott Gyurcsány-kormány fegyverrel lövetett közénk. Pedig csak kivonultunk emlékezni.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. december 2.

Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor Romániájában az 1980-as években elviselhetetlenné és emberhez méltatlanná vált az élet. A legalapvetőbb élelmiszereket és szükségleti cikkeket nélkülözve, nyomorúságos körülmények között, fizikailag és szellemileg kiéheztetve, lélekbénító félelemben és rettegésben tengődtünk egyik napról a másikra. És a magyarok esetében mindehhez súlyos nemzeti elnyomás is társult. Az akaratától és véleménynyilvánítás szabadságától megfosztott, eszközzé alacsonyított nép pedig meghúzta magát, és mélyen hallgatott.

Háromszék, Gazda Árpád | 2020. december 17.

Az 1989. decemberi romániai forradalom temesvári népfelkeléssel kezdődött. Tőkés László református lelkész rendszerellenes harca a megtorlás szakaszába ért. Bejelentették, amennyiben december 15-ig önként nem hagyja el a parókiát, erőszakos kilakoltatásban lesz része. A december 10-i istentisztelet végén Tőkés László bejelentette: mindaddig szolgálati helyén marad, amíg Isten engedi, és felkérte a gyülekezetet, hogy december 15-én menjen a templom köré, legyen szemtanúja a kilakoltatásnak. A református hívek egy csoportja élőláncot von Tőkés László köré, de más felekezetű és más nemzetiségű temesvári polgárok is csatlakoznak hozzájuk. Egyre többen. A Tőkés melletti tüntetés diktátor- és rendszerellenes megmozdulásba csapott át. 2014. december 2-án, az esemény negyedszázados évfordulója alkalmából az Európai Parlament brüsszeli székházában 1989: Befejezetlen forradalom? címmel Tőkés László európai parlamenti képviselő konferenciát és kiállítást szervezett. A temesvári népfelkelés évfordulója jegyében mai Történelmünk rovatunkban az események egyik résztvevője, Gazda Árpád újságíró, abban az időben félállásban dolgozó géplakatos, esti tagozatos temesvári egyetemi hallgató a konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük. A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

Népújság, Kaáli Nagy Botond | 2020. december 17.

Lassan advent negyedik vasárnapjához közeledünk, és életünkbe ismét beköltözik az ünnep hangulata. Eszünkbe jutnak a régi karácsonyok, elkezdődtek már a készülődések, a rohangálások, a vásárlások sorozata, miközben azon ügyködünk, hogy a hozzáadódott stressz el ne rontsa az angyalvárás örömét, hogy ismét békességben, boldogságban várjuk a karácsonyt, az esztendő legszebb ünnepét. Feldíszítjük a lakásunkat, karácsonyi zenét hallgatunk, esténként pedig forró csokival kuckózunk be a csúnya idő és a ronda külvilág elől fizikai és lelki otthonainkba, jeleneinkbe, múltjainkba. A tavaly, miközben oda-vissza rohangáltunk megvásárolni az ünnepre valót, elkészíteni a sütiket és a családi vacsorát, eszünkbe sem jutott volna, hogy micsoda év következik.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2020. december 17.

Annyi halálhírt hallottunk az utóbbi időben, hogy időnként úgy érezzük magunkat, mintha valóban az apokalipszis közeledne. Színészek, énekesek, írók, sportolók, képzőművészek, ismert és kevésbé ismert emberek egymás után távoznak a koronavírus szövődményei miatt vagy más betegségekben.

Bármennyire is különös, ez lett az egyik legbiztosabb pont ebben a bizonytalan, minden értéket megkérdőjelező, az életünket eddig meghatározó társadalmi és erkölcsi normarendszert fenekestől felfordító világban. Ma már nemcsak az bizonytalan, hogy lesz-e holnap munkahelyünk, betevő falatunk, tűzifánk, egészségünk, hanem lassan az is, hogy lesz-e telünk, nyarunk és mindaz, amit napról napra átélünk valóság-e vagy csupán káprázat. És ebben a ködös valóságban minden haláleset bizonyossá teszi számunkra, hogy igenis, van veszítenivalónk, hogy bármilyen nehéz kiismernünk magunkat ebben a világban, bármilyen nehéz megküzdenünk a mindennapokkal, jó itt lenni, jó lenni.