Hargita népe | 2020. november 5.

Nemrég tartotta tisztújító közgyűlését a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület. A beszámolók után a tagok ismét bizalmat szavaztak Hadnagy Jolánnak, akiaz elmúlt 10 évben is vezette az egyesületet. Ennek, no meg születésnapja apropóján beszélgetett vele az egyesületről, megvalósításokról és a jövőbeni tervekről Hadnagy Éva.

Háromszék, Pálmai Tamás | 2020. november 13.

Ismét mi. Lehet, hogy pontosan, szabatosan kevesen tudnák megmondani, miért is ez az aláírásgyűjtés a kisebbségekért. Hogy régiók, pénzbeli támogatás? Nem hiszem, hogy tisztában lenne ezzel az aláírók zöme. Az ellenzők „megint valami székely hőbörgős” felkiáltással elintézik a dolgot. Még a támogatók derékhadának is igen vázlatos, hiányos és igen pontatlan válasza lenne erre a kérdésre – azt hiszem.

Háromszék, Bánó Attila | 2020. november 12.

Bocskai István erdélyi és magyarországi fejedelem 1605. november 11-én egy különösen értékes koronát kapott I. Ahmed török szultántól. A csaknem kétkilós, drágakövekkel gazdagon díszített, színarany királyi fejéket a Rákosmezőn helyezte Bocskai fejére Lala Mehmed nagyvezír. Bocatius János (1569−1621) pedagógus, kassai bíró, Bocskai bizalmi embere szemtanúja volt az eseménynek, s beszámolója szerint a fejedelem csak ajándékként fogadta el a koronát. Arra hivatkozott, hogy Magyarországnak van törvényesen megkoronázott királya, ám a jelen lévő törökök ennek ellenére úgy ünnepelték, mint magyar királyt. Tény, hogy Bocskait a törökök ettől kezdve királyként tisztelték. Hívei is így tekintettek rá, s 1606-ban ennek megfelelően temették el – a szertartás idejére például a koronát a koporsójára helyezték.

Székely Hírmondó, Czegő Zoltán | 2020. november 13.

A magyarok számára mind erkölcsileg, mind a mindennapi nyelvhasználatban természetes, hogy a fohász ott van, ott lehet a szócsaládokban, és a magyar nyelv természetesnek tartja az anyanyelve megtartó erejét, akár a harangszót. Évszázadokra is visszanéz meg előre is ugyanannyit a magyar nyelv történetével foglalatoskodó magyar és más nemzetiségű kutatók munkássága. Nyelvében él a nemzet, és ha egy népet elnyomnak ellenséges nációk, a magában és önmaga létéért küzdő nemzet – s így a magyarság is – a nyelvéhez fordul legelébb. Ezt éli meg az ember ifjú anya, ifjú apa korában, mikor a dédnagyapa szavait mondja a kicsi ember, ölelve az asztal lábát.

Háromszék, Fekete Réka | 2020. november 10.

Alig kandikáltak ki a földből a tavasz közeledtét hirdető hóvirágok a kommunizmus keserves évei végének hitt első, 1990-es esztendőben, a Csángó Újság első száma már kijött a nyomdából, és rövid időn belül ott volt jó néhány moldvai csángó település családjának asztalán. Nem az égből pottyant, nem felső utasításra szerkesztették.

Székely Hírmondó, Borbély Zsolt Attila | 2020. november 11.

Míg a normális gondolkodású emberek azt figyelik, hogy miként lehetséges a történelem egyik legnagyobb méretű választási csalásával eljutni korunk első számú nagyhatalmának elnöki tisztségébe, a Jobbik arról ad ki nyilatkozatot, hogy Joe Biden „higgadt és megfontolt centrista politikus, aki maga mögé tudta állítani a társadalmi békére vágyó amerikaiak többségét. Azért fog dolgozni, hogy betemesse az árkokat, amiket elődjétől örökölt, s egy felfokozott és indulatos kampány után az egész országot szolgálja, ne csak a saját híveit.”

Hargita népe, Simó Márton | 2020. november 5.

Furcsa dolgok történnek mostanában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt a szólást választottam jelen írásom címéül. A mostani nagyon fonák esztendő. Gondolni sem mertünk volna tavaly ilyenkor arra, hogy idén mi lesz velünk. Ez a vírus itt mind modellezi nekünk a sok rosszat, amelyről a társadalomtudósok és a jövőt firtatók szoktak beszélni. Feszt mondták, hogy tökéletesen elszakadunk a valóságtól, hogy gépek által fogunk élni, de úgy, hogy pár percet sem bírunk ki bizonyos madzagok és tyúkbelek híján, amelyek már nemcsak az élet nedveit, hanem magát a valóságot is adagolják majd nekünk. És immár itt vagyunk. Benne az áldatlan helyzetben. Úgy tűnik, hogy a pandémia felgyorsította a jelenségeket, és egyfajta modellként szolgál arra, hogy felvázolja számunkra a sötét jövőt.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2020. november 6.

Azt szerették volna, hogy még a halottak napja előtt bemutassák ezt a rendkívüli kötetet, amelyet több mint tíz éve dédelgetnek, és most már a harmadik, bővített és átdolgozott kiadáshoz ért el – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke annak a könyvnek a bemutatóján, melynek címe valójában a témáját is összefoglalja: Háromszéki jelesek a Házsongárdi temetőben.

Háromszék, Szekeres Attila | 2020. november 5.

Koszorúzással egybekötött megemlékező istentiszteletet tartottak az egykori barcaföldvári 2. fogolytábor utolsó tömegsírja fölött kialakított emlékkertben tegnap, november 4-én, a nemzeti gyásznapon. Ez volt a huszonegyedik, amióta 2000-ben sikerült emlékművet állítani az ott veszett, illetve sínylődött magyar foglyoknak. A koronavírus-járvány okozta megszorítások következtében idén kevesen, negyedszáznál alig többen jelentek meg, maszkosan, egymástól kellő távolságban róva le kegyeletüket.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. november 5.

Az erdélyi magyar nemzeti közösség ügyeinek összehangolt képviselete és a parlamenti választásokon való együttműködés érdekében megállapodást írt alá Kolozsváron Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, valamint Mezei János, az Erdélyi Magyar Szövetség (RMSZ) társelnöke – röpítette világgá az örvendetes hírt a média.

Háromszék, Benkő Levente | 2020. november 5.

A Brassótól északra húsz kilométernyire elhelyezkedő Barcaföldváron működött a második világháború idején és annak európai befejezését követően közel fél éven át a köztudatba haláltáborként bevonult láger. Ide magyar és német hadifogoly katonák mellett elsősorban észak-erdélyi magyar és (részben) német ajkú civilek ezreit zsúfolták össze 1944 októberétől kezdődően, a munkaképeseket pedig a szovjet ellenőrzés alatt álló foksányi átmeneti lágeren át a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba irányították.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. november 3.

A szabadságvágyat egy ideig el lehet fojtani ugyan, de kiölni nem lehet a magyar lélekből, ezért Mohács után újra meg újra nekirugaszkodunk, hogy összezúzzuk a bilincseinket. Nekifohászkodunk, hogy megszabaduljunk a mások által nyakunkba aggatott koloncoktól. Nekifeszülünk a rácsainknak. Mert szolgaként is lehet élni ugyan, de csak szabadon érdemes.