Háromszék, Nagy B. Sándor | 2020. október 2.

Rendhagyó könyvbemutatót tartott Czegő Zoltán költő, író, újságíró kedd délben a sepsiszentgyörgyi Sugás kertben. Valójában egy baráti beszélgetés zajlott, mely során mintegy mellékesen derült ki, hogy a most megjelent Haragos harangok című verseskötet a közismert sepsiszentgyörgyi író harmincharmadik könyve...

Hargita Népe, Simó Márton | 2020. szeptember 29.

Mindig azt mondják, hogy a szőlő nemes növény, és a szőlőtőke gyümölcséből nyert ital is rendkívüli. Nem véletlenül került az utolsó vacsora asztalára ez a lé. Szimbólum a kenyérrel együtt, és túl a jelképi mivoltán éltet és megtart. Ha hittel, tudatosan, módjával használjuk, mert már Noé, az első szőlősgazda, a legelső szőlőmunkás is megjárta anno. A bor beszélt belőle: „Bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában”; túl ezen így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között”; azután ezt mondta: „Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája” (Ter 9, 25–27). Volt, van, kiolvasható némi ellentmondás a korábbi és a későbbi kijelentés között. Mintha közben tisztult volna a tudata, ahogy elszállt, amint kipárállott a bor gőze belőle.

Székely Hírmondó, Borbély Zsolt Attila | 2020. szeptember 30.

Brüsszel újabb és újabb támadást indít a normalitás és az európai értékek ellen. Ismét előkerült az EU-s források „jogállamisághoz” kötése, s azt is megtudtuk, hogy a kezdeményezők többek között a genderideológia agresszív kommandóinak igyekeznek megfelelni, amikor a jogállamiság kritériumait meghatározzák. Holott a társadalmat megosztó szexuális abnormalitásokhoz való állami viszonyulásnak nem sok köze van a témához. Vagy ha mégis, akkor inkább fordított irányból, mint ahogy Brüsszel elképzeli, hiszen inkább azon államok jogrendszerének megalapozottsága kérdéses, ahol engedélyezik vagy egyenesen propagálják a kisgyerekek nemváltó műtéteit, ahol már az óvodákba is betört a homoszexuális propaganda.

Háromszék, Farkas Réka | 2020. szeptember 30.

Megszokhattuk már: választások után mindenki nyertesnek kiálltja ki magát, politikai alakulatát. Még azok is saját dicsőségüket zengik, akik egyébként csúfos kudarcot vallottak, háttérbe söprik az elveszített jelentős pozíciókat, felnagyítják az apróbb sikereket. Így van ez Bukarestben, és így van az erdélyi magyar politikában is, nem szerepelhet olyan rosszul egy alakulat, hogy ne találna kapaszkodót, amely esélyt ad a túlélésére.

Népújság, Nagy Miklós Kund | 2020. szeptember 29.

Mégis lehet! A kétkedve remélt marosvásárhelyi választási győzelem hírére jutott ez eszembe, önkéntelen replikaként az író Makkai Sándor 1937-es nagy visszhangú Nem lehet című cikkére, amelyben a püspök, széles körű vitát kiváltva, a kudarcra kárhoztatott kisebbségi sors lélekrendítő, megkerülhetetlen problematikáját és megoldhatatlannak vélt létkérdéseit taglalta. Aztán hamar rájöttem, a mondat végi felkiáltójel mellett talán kisebb formátumban, de mindenképp a kérdőjelnek is helye lehet. Egy város polgármesteri tisztségének a megszerzése, legyen az a magyarság szempontjából mégoly történelmi fontosságú is, mint Vásárhely, mégsem mérhető mindahhoz, amivel a teljes romániai magyar közösség küszködik, ez még nem hoz alapvető változást az országban élő magyarok és a többi nemzeti kisebbség helyzetébe.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. szeptember 29.

E sorok írásakor hivatalosan még nem jelentették be ugyan, azonban a párhuzamos szavazatszámlálás eredményeinek ismeretében bátran és örömmel kijelenthetjük, hogy Soós Zoltán személyében 20 év megszakítás után, ismét magyar polgármestere lesz Marosvásárhelynek. A hírügynökségek által közzétett adatok szerint a városban leadott 57.417 szavazatból a független jelöltként induló, de a magyar pártok támogatását élvező, 44 éves régész több mint 28 ezret mondhat a magáénak, míg az utána következő Claudiu Maior csupán 9527-et.

Háromszék, Mózes László | 2020. szeptember 29.

Egy fiatal, Sepsiszentgyörgyön dolgozó, ám marosvásárhelyi lakcímmel rendelkező orvos vasárnap 350 kilométert autózott Vásárhelyig és vissza, csupán azért, hogy szavazhasson a változásra.

Háromszék, Mózes László | 2020. szeptember 28.

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének (SZMÚE) első fotókiállítása nyílt meg múlt kedden este a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. A Többsincs című tárlat anyaga egy erdővidéki, illetve egy orbaiszéki terepszemle alkalmából született.

Székely Hírmondó, Bodor Tünde | 2020. szeptember 24.

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének éves kiállítása nyílt meg tegnap a sepsiszentgyörgyi Tein kávézóban. Bár a címe Többsincs, vélhetően ez csak arra vonatkozik, hogy első fotókiállítás ugyan nem lesz többé, de továbbiak még igen…

Háromszék, Mózes László | 2020. szeptember 17.

Nem teljesen egyértelmű, hogy miért, de Klaus Iohannist zavarja a Trianon-törvény. Másodszor próbálja hatástalanítani a – magyar közösség számára megalázó és kínos – jogszabályt, mely június 4-ét, a trianoni békeszerződés évfordulóját hivatalos ünnepnappá nyilvánítaná.

Eme újabb ünnep – kevéske normalitást és kölcsönös tiszteletet feltételezve – azért sem szerencsés, mert egészségtelen egy olyan karhatalmilag diktált rendezvényözönt gyártani, amely az egyik nemzetnek örömet, a másiknak viszont szomorúságot okoz, történelmi tények okán. Nem elegáns és kevésbé értelmes cselekedet ily módon, feszültséget gerjesztve szaporítani a hivatalos állami megemlékezések számát.

Népújság, Sebestyén Mihály | 2020. szeptember 16.

Csütörtöki kimenő

Ha az ember belemélyed a régi lapokba, számos furcsaságot, tücsköt és bogarat fedezhet fel. (Valószínűleg ugyanígy fognak vélekedni mondjuk ötven-hatvan évvel később, a XXI. század vége felé majd az akkori elektronikusmédia-kutatók a mi elavult ügyes-bajos ügyetlenségeinkről…) Nos azokról az elsárgult-elszürkült hasábokról sejlik fel egy vidéki nyelvmester karrierje. Fenét karrierje, egyszerűen magánemberi nemes próbálkozása, mely nyomtalanul elenyészett.

Háromszék, Váry O. Péter | 2020. szeptember 17.

Lelkendezve mesélte barátom, hogy megismerte az igazi nacionalizmust. Nem igazán értettem, miért kell erről elragadtatott hangnemben beszélni, hiszen a nemzetek elkülönülését fennen hirdető elmélet normális gondolkodású, legalább az átlagos toleranciával megáldott emberben rajongást nem válthat ki, barátomat márpedig nyitott elméjű, segítőkész, nagy ember- és állatbarátként ismerem. És itt van a kutya eltemetve. Illetve épp hogy nincs eltemetve, mert hiszen onnan indult az egész. Na, ez így nagyon zavaros, hát leírom a történetet úgy, ahogyan barátom nekem elmesélte.