Szűcs László
A felelősség szabadsága
Egy készülő könyvhöz, idős kolléga riportkötetéhez bányászok régi anyagokat a váradi napilap, hajdani lapom könyvtár mélyén szunnyadó évfolyamaiból. A kilencvenes évek elején, közepén járunk, jó negyedszázados anyagok, történetek köszönnek rám. Fiatalabb kollégák kedvéért említem: akkoriban még nem létezett olyan műfaj, hogy támogatáspolitika, nem voltak pályázatok, se BGA, se Communitas, de még az Illyés Alapítvány sem létezett. Éltek a lapok, ahogy tudtak, lapeladás, előfizetés, apróhirdetés, reklám. Az rt. formájában működő kiadó a belső munkatársak tulajdona volt, sok kisrészvényesé. Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert az újraolvasott anyagokból valósággal árad a szabadság. A cikkek a kollégák felkészültsége, íráskészsége, világképe alapján születtek, úgy, ahogy azt a szerző vagy a szerkesztőség kollektív bölcsessége diktálta. De semmi más. Senki más. Nem végeztem kutatást, csak találomra lapozgatok, de úgy tűnik, nem voltak tabutémák, a kényes helyzeteket pedig nyugodtan, a vitás felek mindenikének megszólaltatásával sikerült feldolgozni. Ugyanakkor a polémikus anyagokból hiányzik a jelenünk sajtóviszonyaira jellemző zsigeri indulat. A napilap intézmény volt, az újságíró pedig, bár nem túlfizetett, de szabad és tekintélyes személyiség. Hol van ez már?

Kövér Tamás
Ambrus Attila
Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk

