Háromszék, Benkő Levente | 2020. október 22.
1956. szeptember 29–30-án kétnapos értekezletet tartottak Kolozsváron a helyi és a marosvásárhelyi magyar írók, költők, irodalmi szerkesztők. Ezúttal nem szokványos gyűlésre szólították az erdélyi magyar irodalomnak a hatalom struktúráiban is jelen levő képviselőit, hanem olyan tanácskozásra, amelynek súlyát találóan érzékelteti Nagy Olga folkloristának, néprajzi és ifjúsági írónak a gyűlésen elhangzott egyik mondata: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén.” Ez a gyűlés volt ugyanis az 1946. novemberi kommunista hatalomátvétel óta eltelt tíz esztendőnek az a pillanata, amikor mind a jelen levő értelmiségieknek, mind a hatalom képviselőinek szembesülniük kellett azzal, hogy az adott kereteken belül ugyan, de a rendszer működési zavarait bizony kemény számonkérések is illetik.

Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk

