Háromszék, Benkő Levente – Papp Annamária | 2021. november 9.
A második világháború befejező szakasza és a rá következő évek egyik leghírhedtebb, de ma is kevésbé ismert helyszíne volt a focșani-i – magyar nyelvhasználatban: foksányi – szovjet átmeneti fogolytábor. A Szovjetunió különféle kényszermunkatáboraiba indított, elsöprő többségben magyar és német hadifoglyok, valamint civil internáltak/elhurcoltak százezreinek volt egyik utolsó romániai állomása ez a Moldva és Havasalföld határán fekvő, akkor közel 25 ezer lelket számláló város. A Gulag-Gupvikutatók Nemzetközi Társasága 2015–2017-es évkönyvében, valamint a Szolyvai Emlékparkbizottság 2018-as évkönyvében közölt tanulmányaink alapján a forráshivatkozások elhagyásával foglaljuk össze a részleteket. Az írás első része tegnapi lapszámunk Történelmünk rovatában olvasható.
A dél-foksányi katonai támaszpont 1941 májusában
A foglyok élelmezésével kapcsolatosan az eddig feltárt román forrásokban nincs további adat, viszont az idézett Szerjogyin-jelentésben igen. Ebben az áll, hogy 1944. november 5. és 1945. január 19. között 70,5 tonna gabonadarát, 12 tonna húst, 17 tonna sót, 230 kiló cukrot, 50 tonna zöldséget, 28 tonna húskonzervet, 163 tonna búzát, 142 tonna kukoricát és 60 tonna lisztet kapott a láger. Bő két hónapra, pontosabban a tárgyalt időszak 86 napjára a jelentésben említett 15 200 fogollyal számolva húsból például 9 gramm, húskonzervből 21 gramm, zöldségből pedig 38 gramm volt a naponkénti fejadag, ami alátámasztani látszik a túlélőknek a nagyon gyenge koszttal kapcsolatos egybehangzó állításait.
Az adott életkörülmények ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy az élelemhiány és a különféle betegségek miatt hány fogoly halhatott meg Foksányban. A Putna megyei Fegyverszüneti Bizottság iratanyagában erről nem találtunk adatot, sem erre utalást. Az idézett Szerjogyin-jelentés szerint 1944. december végén, amikor a láger létszáma már elérte a 20 000-et, a Debrecenből érkező két fogolyszállítmány révén jutott be a foksányi lágerbe a kiütéses tífusz, s hogy a lágerbe érkező foglyok egy része, valamint a román ellenőrzés alatt álló táborokból érkezők „nagy többsége” nyári öltözéket visel, a vasúti kocsik nem megfelelő felszereltsége miatt pedig igen sok fogoly teljesen kimerülten, legyengülten érkezik Foksányba. Példaként említette az egyik, Jászberényből érkező szerelvényt, amelynek foglyai egész úton „csak egyszer kaptak meleg ételt, nem volt elegendő ivóvizük, és a vagonok is fűtetlenek voltak”, kivagonírozáskor 187 beteget és 5 halottat számláltak meg. Az NKVD-s százados hozzátette, hogy a tárgyalt időszakban, tehát 1944. november 5. és 1945. január 19. között baleset, öngyilkosság és szökési kísérlet közben lelövés során összesen 33 fogoly hunyt el. Ezzel szemben a túlélők emlékezései jelzik, hogy igen nagy valószínűséggel sokan elhunytak a lágerben. Kósa Albert túlélő (Középajta) elmondta, hogy „abban a nagy mocsokban és nyomorban (…) Foksányban is sok fogoly elhunyt. A halottakat kivitték a lágerből, de hogy mit csináltak velük, hova temették el, én nem tudom.” Tikusán János túlélő (Aldoboly) szerint a lágeren kívül, de a szögesdrót kerítésen belül is „temettek el” elhunyt foglyokat. Azt mondta: „hordtuk ki a halottakat, s dobtuk belé a mészgödörbe. Hatalmas hosszú gödör volt a láger egyik sarkában, a foglyok oda végezték a bajukat is, oda dobtuk a halottakat is… Egy gerendaszerű deszkát keresztültettek a gödrön, hogy a foglyok arról végezzék el a dolgukat, de voltak olyan gyengék is, akik beléestek, és belé is haltak, mert már mi sem tudtunk semmit tenni, mert nem lehetett. (…) Ha valaki megbetegedett, vagy ha nem bírta ki: ki a kapun, be a meszesgödörbe. Mert ott orvost nem láttunk egyet sem. Vérhas, tífusz, mindenféle betegség volt, úgyhogy én nem is tudom, ott hányan haltak meg. Sokan, az biztos, mert járványok voltak, s úgy hullottak az emberek, mint a legyek.”
A fogolylétszámról
A Foksányba szállított, majd onnan a Szovjetunióba indított foglyok teljes létszámáról nincsenek pontos adataink, az eddig átvizsgált román források csak részlegesek, és valószínűsíthetően hiányosak. Ezért a töredékes adatok alapján egyelőre csak hozzávetőleges számokról beszélhetünk. A román források szerint a foksányi lágerben fogva tartott foglyokról a helyi román katonai, illetve civil hatóságok nem kaptak tájékoztatást. 1945. március 1-jei jelentésében Făgărășanu ezredes arról tett említést, hogy a táborban „a foglyok létszáma ismeretlen”, július 21-i jelentésében pedig Botez alezredes arról számolt be, hogy „a [foksányi] lágerekben nem vezetnek fogolynévsorokat, a táborok parancsnokai pedig közömbösek a kérdés iránt”. Németh Géza túlélő (Magyarhermány) is úgy emlékezett az interjúnk során, hogy „Foksányban (…) a nevünket sem írták fel, semmilyen nyilvántartásba nem vettek. Ott csak vagoníroztak. Ennyi volt az egész. De Foksányban legalább harmincezer fogoly volt, az biztos. Katonákon kívül civilek is, magyarok, németek, még olyan románok is, akiket még az oroszok ejtettek fogságba Romániának az átállása előtt. A barakkok már tömve voltak, s a földbe vájt bunkerok is teli emberekkel.”
Németh Géza közlése – miszerint ottléte alatt a lágerben 30 ezer foglyot őriztek – a láger állandó, akkori létszámát jelenti. Hozzá hasonlóan – egymástól teljesen függetlenül – más túlélők is igen nagy fogolylétszámot említettek. A marosszéki származású Ivás István túlélő (Csíkszereda) szerint „a foksányi szovjet hadifogolytábor körülbelül harmincezer fogoly ideiglenes gyűjtőhelye volt”, Kósa Albert (Középajta) közel 50 ezerre, a lágert szintén megjárt Molnár Károly túlélő (Kovászna) pedig 15–20 ezerre tette az 1945 nyarán Foksányban őrzött foglyok létszámát.
Bár az előbbiekben is idézett szovjet forrás, Szerjogyin NKVD-százados 1945. január 19-i jelentése 15 200 főre teszi az akkor fogva tartott foglyok létszámát, a túlélők által említett két szélső számot – 15 000 és 50 000 – leszámítva a román levéltári források is arról tanúskodnak, hogy 1945 tavaszán-nyarán a foksányi állandó akkori fogolylétszám valóban 30 000 körül, illetve annál is több lehetett. A központi Fegyverszüneti Bizottsághoz intézett, 1945. június 3-i szigorúan titkos jegyzékében Botez alezredes ugyanis arról tett említést, hogy amikor 1945 tavaszán Foksányba érkezett, „közel 35–40 000 magyar és német fogoly és közel 35–40 000 sebesült és szovjet katona” tartózkodott a városban.
A foksányi lágerbe 1944–45-ben érkező foglyok összlétszámáról a helyi vasúti állomásra begördülő, illetve onnan a Szovjetunió felé távozó fogolyszerelvények jegyzékeiből alkothatunk hozzávetőleges képet. E források keletkezésének előzménye az volt, hogy Alexandru Botez alezredes 1945. június 8-i átiratában arra kérte a foksányi vasútállomás illetékeseit: sürgősen írják össze és juttassák el hozzá a szovjet–román fegyverszüneti egyezmény végrehajtása során a városba érkezett, illetve a Szovjetunióba indított vasúti szerelvények részletes jegyzékét. A Putna megyei Fegyverszüneti Bizottság iratanyagában az 1944. augusztus 23. és december 31. közötti időszakról nem találtunk ilyen kimutatást, 1945 első fél évére viszont igen. Eszerint 1945. január 1. és június 12. között összesen 12 546 vasúti kocsi érkezett Foksányba, és 8400 indult onnan a Szovjetunióba; ebből 3769 volt érkező kocsi – főleg erdélyi és magyarországi lágerekből, valamint Dél-Romániából futottak be vonatok –, 533 fogolykocsi indult a Szovjetunióba. A fenti adatokból kiindulva, óvatos becslések szerint, kocsinként 40–50 fogollyal számolva is 150 000–190 000-re tehető a kizárólag vasúton Foksányba szállított fogolylétszám (csak az 1945-ös év első felében), amihez természetesen hozzá kell még adni a román átállást követően a térségben lezajlott hadműveletek során foglyul ejtett német katonákat is. Ugyancsak óvatos becsléssel, kocsinként 40–50 fővel számolva, ugyanebben az időszakban 21–27 000 foglyot indítottak a Szovjetunióba Foksányból. Szembetűnő az 1945 januárja és júniusa között Foksányba érkező (150 000–190 000), illetve a Szovjetunióba indított (21 000–27 000) – hangsúlyozzuk: töredékes források alapján becsült! – fogolylétszám közötti különbség: 129 000–153 000 fő. Elvileg ennyi fogolynak kellett ebben az időszakban, vagyis 1945 első fél évében Foksányban lennie. Ha utóbbi számból a láger ismert, 35 000–40 000-es állandó létszámát is kivonjuk, 94 000–123 000-es létszámot kapunk, vagyis azokét, akikről nem lehet tudni, hogy mi történt velük. Kétséges, hogy a fentiekben is vázolt körülmények között Foksányban – de akár Putna megyében is – el lehetett szállásolni ennyi foglyot, mint ahogyan annak is kevés a valószínűsége, hogy ekkora lett volna az élelemhiány, illetve különféle betegségek okozta emberveszteség. A legkézenfekvőbb magyarázat az lehet, hogy a szóban forgó 94 000–123 000 fogoly egy része elhunyt, nagy többségüket pedig szintén kiszállították vagy legalábbis elindították a Szovjetunióba.
Teljesebb képet kapunk, ha figyelembe vesszük a fentebb idézett Szerjogyin-jelentést. Eszerint 1944. november 5. és 1945. január 19. között összesen 76 294 (hadi)fogoly érkezett Foksányba, s ugyanebben az időszakban 62 115 személyt szállítottak el, közülük 58 586 foglyot indítottak útnak 21 vasúti szerelvénnyel. A jelentés homályos megfogalmazásából nem derül ki, hogy az 58 586-től 62 115-ig terjedő fogolylétszámot – 3529 főt – mivel és hova vitték el Foksányból.
Ha a román források alapján megközelíthető fogolyösszlétszámhoz hozzáadjuk a Szerjogyin-jelentésben szereplőkét – még akkor is, ha 1945 januárjára a két forrás között 19 napi átfedés van –, valószínűsíthető, hogy 1944. november elejétől 1945. június derekáig legalább 226 300–266 300 fogoly érkezett Foksányba, és ugyanebben az időszakban legalább 73 000–89 000 indult onnan a Szovjetunióba. Utóbbi szám alighanem kétséges, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy az 1944. november 5-től 1945. január 19-ig terjedő időszakban 81 százalékos volt a kiszállítási arány, akkor – ha ez az arány 1945 első felére is érvényes volt – nem kizárt, hogy 1945 első felében legalább 122 000– 154 000 fogoly távozhatott Foksányból a Szovjetunióba. Az 1944. évi adatokat is figyelembe véve ez azt jelenti, hogy abban az 1944. november 5-től 1945. június 12-ig terjedő időszakban, amelyről adatokkal rendelkezünk, 184 000–196 000 foglyot irányíthattak Foksányból a Szovjetunióba. Hangsúlyozzuk: töredékes kimutatásokról és jelentésekről lévén szó, ezek csak valószínűsíthető számok.
Úgy gondoljuk, hogy a fentiekből a láger elhelyezkedésével, az oda érkező, illetve a Szovjetunióba tovább szállított vasúti szerelvények és foglyok számával kapcsolatos adalékok újszerűek, érdekesek lehetnek, mindenekelőtt a magyar és a német foglyokat, elhurcoltakat érintő történet szemszögéből. Szükségesnek tartjuk leszögezni: az eddig vizsgált levéltári források alapján távol állunk attól, hogy teljes és minden részletre kitérő képet alkossunk a foksányi egykori szovjet fogolytáborról, miként – egyelőre – arra sem vállalkozhatunk, hogy a valamikori fogolytábor létezésének és működésének minden vetületére kitérjünk. Hiszen a szovjet ellenőrzés alatt álló láger belső életével kapcsolatos saját iratanyagot igen nagy valószínűséggel magukkal vitték a Romániából 1958-ban távozó szovjet katonai hatóságok, az eddig vizsgált romániai levéltári források pedig csak annyira és azokra a vetületekre nyújtanak betekintést, amilyen mértékben a korabeli román katonai, valamint civil hatóságoknak jogukban és hatáskörükben állt rálátni a láger belső életére, illetve amennyire a megszálló szovjet katonai hatóságok ezt számukra lehetővé tették.
Benkő Levente – Papp Annamária
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
