Székely Hírmondó, Farkas Áron | 2022. december 29.

Október közepén villámcsapásként jött a hír, hogy a jövő évtől lapunk már nem fog megjelenni nyomtatott formában. Először talán fel sem fogtuk a döntés súlyát, majd az első sokkból felocsúdva azzal biztattuk magunkat és egymást, hogy hátha mégis lesz valamilyen megoldás és minden mehet tovább a megszokott kerékvágásban. Azonban, ahogy teltek a napok, a hetek, a hónapok, egyre világosabbá vált, hogy az új év új fejezetet jelent nem csak az újság, hanem az itt dolgozó emberek számára is.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2022. december 30.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások megkezdése érdekében – aminek egyik feltétele az ukrántól eltérő népcsoportok önazonosságát biztosító jogok szavatolása – Ukrajna parlamentje új törvényt fogadott el (december 13-án) a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, és a korábbit hatályon kívül helyezte. Az ukrán hivatalosságok által nagy garral világgá kürtölt hír hallatán felébredt a remény, hogy külső nyomásra ugyan, de végre mégis csak rendeződik például a 2017-es közoktatási törvény nyomán kialakult áldatlan helyzet. Hiszen ennek előírásai meggátolják, hogy az ukrántól eltérő nemzetiségű diákok, első osztálytól a tizenkettedikig, ha nem is teljes mértékben, de túlnyomórészt az anyanyelvükön tanulhassanak.

Székely Hírmondó | 2022. december 28.

Milyen gondolatok kergetőzhetnek egy ember fejében, amikor december végén szállongó hópelyhek helyett meleg napsugarak cirógatják a bőrét, mikor az év utolsó napjai a hírlap utolsó napjait jelentik, ahol ezek a betűk papírra szedődnek?

Háromszék, Farcádi Botond | 2022. december 22.

Hét és fél év. Ami Románia más megyéjének, városának, községének mindenestül – döntéstől kivitelezésig – legtöbb fél év, azért Kovászna megyének hét és fél évet kellett küzdenie. És nem valamiféle privilégiumról, különleges bánásmódról van szó, Háromszék önkormányzata nem kért semmi többet annál, ami más megyének is jár ugyanazon törvény alapján: saját megyezászlót.

Háromszék, Pálmai Tamás | 2022. december 23.

Már kiderült: néztem a vébét. Sima győzelemként indult, drámai csata lett belőle. Élveztük. Drukkoltunk. Én – nem gondoltam volna – az argentinoknak. Pedig sosem szerettem a focijukat. Valahogy olyan keménynek, durvának, fantáziátlannak tűnt.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2022. december 20.

Bár nem vontam kétségbe a játékosok tehetségét és felkészültségét, az argentin nemzeti labdarúgó-válogatott sohasem tartozott a kedvenceim közé, és ennek sporttörténeti, valamint viselkedésbeli okai vannak.

Háromszék, Nagy D. István | 2022. december 20.

„Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom, 1989 XII 15” – olvasható két nyelven, magyarul és németül Temesváron a Mária téri református parókia falán található táblán.

Egyszerű és lényegre törő szavak, melyek az ország történelmének máig egyedülálló pillanatát hivatottak jelezni, amikor is románok és magyarok kivételes szolidaritásról tettek tanúságot, megvédve Tőkés Lászlót és családját, kiállásuk végül forradalomhoz, Nicolae Ceaușescu kommunista rezsimjének bukásához vezetett, és – legalábbis elviekben – elhozott bennünket a szabadság korába. Egészséges emlékezetpolitikával megáldott országban az ilyen történelmi momentumok a pillanatnyi politikai széljárástól, érdekektől függetlenül kivételes értékkel bírnak, és ennek megfelelően kezelik az évfordulókat is. Romániában sajnos az elmúlt három évtizedben annak vagyunk a tanúi, hogy a hatalom mindenkori képviselői következetesen a bagatellizálás, emlékezés helyett pedig a „felejtéspolitika” sajátos elegyével viszonyulnak ahhoz, ami 1989. december 15. és 20. között Temesváron lezajlott. Tegyük hozzá, az utóbbi időben azt sem emlegetik szívesen, ami a temesvári eseményeket követően a fővárosban játszódott le. A diktátor házaspár bukását, menekülését, kivégzését elhozó, több tekintetben máig sem tisztázott román forradalomra is évről évre egyre vérszegényebb az emlékezés.

Háromszék, Hecser László | 2022. december 16.

Szinte napra pontosan negyven évvel ezelőtt, 1982. december 12-e reggelén egy zászló okozott Marosvásárhelyen egészen Bukarestig gyűrűző botrányt. Hogy miként is történt a nevezetes eset, akkoriban senki sem tudta pontosan. Illetve mindenki tudta egy kicsit. Mert suttogva – azt is csak a megbízható barátok és ismerősök fülébe – terjedtek a részinformációk. Nem csak akkor volt beszédtéma, hanem évekkel később is. De szigorúan továbbra is csak bizalmas körben, mert a nyolcvanas években még a falnak is füle volt. Mondhatni, szó szerint. Tíz évvel ezelőtt Szucher Ervin újságíró próbált az ügy végére járni.

Háromszék | 2022. december 15.

Újabb neves külföldi lap nevezte meg az év emberének Volodimir Zelenszkijt. Korábban ugyanezt tette a Financial Times és a Time magazin. Utóbbi esetében érdekes, hogy ezt a címet egykoron Joszif Sztálinnak is kiosztották, kétszer is, amint Mihail Gorbacsovnak is. Sőt, 2007-ben a Time szerkesztői Vlagyimir Putyint díjazták az év embere címmel. 1956-ban viszont a „pesti srácok” voltak a befutók! A politikai körforgás már csak ilyen...

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2022. december 15.

A Nicolae Ceaușescu nevével fémjelzett kommunizmust társadalmi berendezkedésként eltörlő 1989-es változások után Romániában a történelemhamisítás újabb lendületet kapott, és az idő múlásával egyre nagyobb méreteket öltött. Ez alól sajnos nem képezett és képez kivételt a decemberi véres események krónikájának megírása sem. Kezdetben a temesvári népfelkelést kirobbantó Tőkés László református lelkész nevét hallgatták el, majd a Bánság fővárosának az önkényuralom megdöntésében játszott elsődleges és döntő szerepét is megkérdőjelezték.