Háromszék, Farcádi Botond | 2024. november 1.

De mit tegyen az árva, a legárvább, „akinek még halottai sincsenek”? „Bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma” – Kányádi Sándor szívdobogósan pörgő, minden olvasásnál újra és újra szívünkbe égő sorai válaszfélét is felvillantanak: „álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal”, e kép azonban megnyugvás, felszabadulás helyett csak az elhagyatottság keserves érzését nagyítja föl és taszítja ember számára már-már elviselhetetlenül hideg, hátborzongató mélységbe.

Háromszék, Hecser László | 2024. november 1.

A minap fényképeket hozott a közösségi oldal algoritmusa. Egyszerűségében is gyönyörű ház volt rajta. Alsó része természetes, kicsit megfaragott kövekből készült, felül pedig vakolt, kékre mázolt. Nem évtizedek, bő évszázad sugárzott minden részletéből.

Háromszék, Ferencz Csaba | 2024. október 21.

A politikában érdek-, ritkán értékközösség van, korántsem barátság. Hogy Potápi Árpád János államtitkártól oly váratlan és korai halálakor mégis barátként búcsúztak felettesei, az sokat elárul az emberről, akit búcsúztatunk. S hogy az interneten özönlő bejegyzésekben még nagyon sokan Barátomként búcsúztak a politikustól, az nem föltétlenül a megfelelési kényszer következménye.

Háromszék, Mózes László | 2024. október 7.

Kissé rejtőzködő, kissé el is vesztődhet fesztiválok, őszi rendezvények zajában, ám ennek ellenére emlékezésre, megállásra, mérlegelésre késztető ünnep.

Pontosabban: gyásznap. Mert október hatodika nem csupán azért gyásznap, mert azzá nyilvánította a budapesti kormány 2001-ben, hanem azért, mert az Aradon 1849. október hatodikán kivégzett tizenhárom vértanú, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése mindenkor kegyelettel és tisztelettel felidézendő. Szívvel és lélekkel, nem azért, mert félárbócon leng a nemzeti lobogó, nem azért, mert ahol magyarok élnek, koszorúznak és tisztelegnek, hanem azért, mert október hatodika életünk része. Éppen 175 esztendővel ezelőtt a lendületes, Európát lázba hozó, reményt keltő forradalom és szabadságharc után a megtorlás, az eltiprás pillanatai következtek, és akkor úgy tűnt – mint azóta oly sokszor –, hogy nincs tovább, bevégeztetett.