Háromszék, Pálmai Tamás | 2024. augusztus 2.

...ne hagyj el – mondjuk Arany Jánossal együtt, ha olyan helyzetbe botlunk, amely Ágnes asszony történetéhez hasonló. Ezt sóhajtottam én is a párizsi olimpia megnyitó ünnepségét nézve.

Háromszék, Farcádi Botond | 2024. július 26.

Tíz éve, 2014. július 26-án hunyt el Simó Erzsébet újságíró, a Háromszék egyik alapítója, évtizedeken át a lap hangvételét meghatározó publicistája.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. július 17.

Az isteni gondviselésnek köszönhetően a nemzet kebelében mindig voltak, vannak és lesznek, akik már a puszta létükkel is tekintélyt parancsolnak.

Háromszék, Kisgyörgy Zoltán | 2024. július 17.

Szokatlan rendezvényre szólt a meghívóm: Bartha Mihály egykori úzvölgyi harcos 100. születésnapjára. A Vitézi Rend háromszéki törzsének tagjaiként hívott meg Barabás Mózes és Korodi János.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. július 17.

Több mint százan vettek részt szombaton Szotyor művelődési házában Bartha Mihály július 16-án esedékes 100. születésnapja alkalmából a Vitézi Rend Háromszéki Törzse által szervezett ünnepségen. A felemelő mozzanatokkal dúsított eseményen a székely határőr zászlóalj egykori katonája a már meglévők mellett újabb kitüntetésekben részesült.

Háromszék, Bartos Lóránt | 2024. július 5.

Rég időszerű kötelességének tett eleget a magyar nemzet csütörtök este Eresztevényben: végre teljessé vált Gábor Áron síremléke. A református templom és a Benke-kúria szomszédságában meghúzódó, 1892-ben Gyárfás Győző építész tervei szerint elkészült emlékmű tetején helyet kapott az a kis ágyú, ami az eredeti elképzelésekben ugyan szerepelt, de objektív okok miatt korábban nem kerülhetett fel.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. július 8.

Július 4-én és 5-én a sepsiszentgyörgyi vártemplomi gyülekezet nyújtott otthont az Erdélyi Református Egyházkerület idei közgyűlésének, amely lelkészszenteléssel vette kezdetét. Az ódon falak között fennkölt hangulatban csütörtök délután megtartott érzelemdús ünnepi istentiszteleten tizenegy jelöltet ruháztak fel a teljes mértékű és felelősségű lelkészi szolgálat jogával.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. június 12.

Döbbenetes, felkavaró és fájóan agyonhallgatott eseményeket elevenít fel a szegedi Lazi Könyvkiadónál Latrok ideje. Erdély 1848–1849 címmel 2022-ben megjelent könyvében Gál Vilmos. Legújabb történelmi regényével a császári oldalon harcoló mócok által halomra gyilkolt, mintegy tízezer fegyvertelen magyarnak állít emléket – az életüktől sátáni kegyetlenséggel megfosztott abrudbányai, zalatnai, nagyenyedi, verespataki és más dél-erdélyi települések meglett korú, női és gyermekáldozatainak.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. június 11.

Minden nemzet, nemzetrész életében előfordultak, zajlottak olyan események, amelyek nem merülhetnek feledésbe, hiszen a következményeik máig hatnak, és nem csak a múltját befolyásolták, hanem a jövőjét is meghatározzák. Éppen ezért kötelesség megőrizni ezek lenyomatát a közösség tudatában, hogy emlékezve és emlékeztetve erőt, bölcsességet meríthessen belőlük a túléléshez, megmaradáshoz, gyarapodáshoz és fejlődéshez.

Nincs ez másképp az erdélyi magyarok magját képező székelység esetében sem, amelynek az idő homályába vesző történelme bővelkedik váratlan és olykor tragikus fordulatokban. Történelem, amelyet folyamatosan elferdítve próbáltak minket idegen hatalmak a szolgálatukba állítani, de nem sikerült, mert génjeink őrzik az igazságot. Tudjuk, honnan jövünk, kik vagyunk és merre akarunk tartani.

A múltunk meghamisítása jelenleg is gőzerővel folyik Romániában, és megtörésünk érdekében a bukaresti hatalom már semmitől, az ellenünk való uszításától sem riad vissza. Belső bomlasztással és külső nyomásgyakorlással próbál elbizonytalanítani, hogy ily módon fellazítván bedarálhassa vagy a szülőföldje elhagyására kényszeríthesse meg­gyengített népünket.

Mindezek okán fordulhatott elő, hogy a kommunista diktatúrában minket provokáló, befeketítő és következményeiben sújtó cselekedeteket sem a Securitate, vagyis a hírhedt román titkosszolgálat, hanem az erdélyi magyarság és Magyarország számlájára írták. Így az éppen negyven esztendeje, 1984. június 5-én Sepsiszentgyörgyön elkövetett szoborrobbantási kísérlet áldozatául esett Vaszi Jánoska halálát is.

Ennek kapcsán Radu Tudor újságíró, politikai és katonai elemző 2015. december 2-án a blogjában (radu-tudor.ro) többek között arról „cikkezett”, hogy „a támadás szerzője, akit a Securitate azonosított, de soha nem fogott el, magyar nemzetiségű volt. Mindenki tudta, hogy Magyarországra menekült.” (B. Z. fordítása) Jólértesültségét az áldozat teteméről, a nyomozást folytató szervek által a helyszínen készített és jelenleg is zárolt fényképekkel támasztja alá. Vajon hogyan jutott ezek birtokába?

De még ennél is tovább ment Victor Roncea újságíró, az ActiveNews weboldalon 2023. március 15-én megjelent förmedvényében azt állítván: „a Securitate nyomozása megállapította, hogy a 11 éves gyermek halálát okozó és a Mihai Viteazul emlékművét megrongáló robbanóanyagot nem az országban gyártották. Az RMDSZ által a kommunista rendszer vértanújaként bemutatott magyar áldozatot romániai és magyarországi magyar terroristák ölték meg… A román titkosszolgálatok által kibogozott szálak egyik vége Budapestre mutat. A másik vége a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága volt tagjához, Király Károlyhoz vezet, ahol megállt. A 2021 novemberében Budapesten elhunyt egykori kommunista nagykutya 1989 decemberében az RMDSZ alapító tagja volt.” (B. Z. fordítása)

Victor Roncea ugyanakkor epésen megjegyzi, hogy „az RMDSZ magyar szélsőségesei az igazsághamisítás rossz hagyományait követve” Sepsiszentgyörgyön „állítottak szobrot a terroristák áldozatának”. Nem kellene inkább „a revansista Magyar Parlament vagy inkább a magyar titkosszolgálatok székházának bejáratához vinni?” – teszi fel a korántsem költői kérdést.

Victor Roncea a kijelentéseit a Radu Theodoru tartalékos tábornokkal, íróval folytatott beszélgetésére alapozza, amelynek videófelvétele az említett portálon kívül megtekinthető a YouTube csatornán is. Ennek már az elején leszögezi, hogy az interjúban „egy kevésbé ismert és az Attila leszármazottjai által meghamisított” múltbéli eseményről lesz szó. „A Mihai Viteazul sepsiszentgyörgyi szobránál elkövetett magyar terrortámadás” megdöbbentő címmel közzétett, általa történelminek mondott adalékokkal fűszerezett „vallomásában” a földi létének immár százegyedik esztendejét taposó, irányunkban enyhén szólva elfogult aggastyán irigylésre méltó emlékezőképességről tesz tanúbizonyságot. A harminckilenc éve múlttá szenderült események legapróbb mozzanatainak felidézése sem okoz ugyanis neki nehézséget.

A handabandázását miheztartás végett is érdemes végighallgatni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

ma7.sk | 2024. július 8., Somogyi Szilárd

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete szervezésében június közepén tartották a 175 éves székelyföldi sajtó emlékkonferenciáját a sokunk számára már-már misztikus távolságban levő Sepsiszentgyörgyben.

Zalánpatak – fotó Toró Attila

A misztikumot nemcsak a távolság, a Dunaszerdahelytől számított 900 kilométer adja, hiszen ilyen bármelyik nagyobb országban van. Ami számunkra a pluszt adja, hogy három országon átívelő utunk végén továbbra is magyarok között lehettünk. Ilyet is produkál a történelem.

Háromszék, Józsa Zsuzsanna | 2024. május 21.

Idén is többszázezres tömeg volt jelen a 457. pünkösdszombati fogadalmi búcsún Csíksomlyón. Nagyon sokan gyalogosan, mások lóháton, biciklivel vagy vonaton, rengetegen személygépkocsival érkeztek. A zarándoklat mottója a pasztorációs év jeligéjéhez igazodott: „Újuljatok meg!” (Ef 4,23) Urbán Erik OFM, a Kisebb Testvérek Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa köszöntötte az ünnepi szentmise résztvevőit, majd Felföldi László pécsi megyéspüspök tartotta a szentbeszédet, ő volt a búcsú ünnepi szónoka. Elmélkedésében a hit, közösség, család, fiatalok, misszió, imádság témaköreit járta körül. Rengeteg egyházi és civil méltóság is fontosnak tartotta részt venni az eseményen.