Háromszék, Bedő Zoltán | 2025. január 14.

Öt éve – 2019. december 24-én – nevezte ki Ferenc pápa Kovács Gergelyt a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érsekévé, püspökké szentelésére és érseki beiktatására 2020. február 22-én, Szent Péter székfoglalásának ünnepén Gyulafehérváron került sor. Az évforduló okán közöljük Bedő Zoltánnak az egyházfővel készült interjúját, amely a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által 2023-ban kiadott, Kárpátországi szolgálat című könyvben jelent meg. A kötet, melyben a Kárpát-medence történelmi egyházainak magyar főpásztoraival, illetve néhány jeles egyházi személyiséggel készült további interjúk olvashatók, kapható a Háromszék lapterjesztő standjain.

Háromszék, Tóth László | 2024. december 19.

Azt nem lehet mondani, hogy az elődök tiszteletében a város lakói elmaradtak más magyarlakta területektől. Máshol már a 19. század végén elkezdtek emlékműveket, szobrokat állítani, kiemelkedő egyéniségek köré kultuszt kialakítani, ez nálunk csak szándék maradt.

Háromszék, Préda Barna | 2024. december 12.

„Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar!” – olvashatja a vándor, ha Zalánpatakra téved, a Szózat két első sorát az iskolaudvaron álló országzászló-talapzat első oldalán. Egy feliratos kőtábla, mely 1942 óta több időn át, hatvanhat éven keresztül volt elrejtve, mint amennyi időt rendeltetése szerint a talapzaton állt. Hogy most mégis láthatjuk, az a maréknyi zalánpataki nép szabad hazába vetett hitét, a soha el nem múló reményt jelképezi mindannyiunk számára. Hogy miért írom ezt, az a talapzat kalandos története során igazán értelmet fog nyerni.

Háromszék, Bedő Zoltán | 2024. november 1.

Amikor a kecses léptű gólyák és vidáman cikázó fecskék látványa már csak emlék, amikor a napsugarak napról napra bágyadtabban cirógatják orcánkat, amikor a sötétség egyre növekvő pimaszsággal merészkedik ki odújából, ismét mélabú itatja át a lényünket. És hiába az ünneplőbe öltözött természet, a szemünket gyönyörködtető ezernyi csoda, képtelenek a hatását semlegesíteni.

Háromszék, Farcádi Botond | 2024. november 1.

De mit tegyen az árva, a legárvább, „akinek még halottai sincsenek”? „Bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma” – Kányádi Sándor szívdobogósan pörgő, minden olvasásnál újra és újra szívünkbe égő sorai válaszfélét is felvillantanak: „álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal”, e kép azonban megnyugvás, felszabadulás helyett csak az elhagyatottság keserves érzését nagyítja föl és taszítja ember számára már-már elviselhetetlenül hideg, hátborzongató mélységbe.

Háromszék, Hecser László | 2024. november 1.

A minap fényképeket hozott a közösségi oldal algoritmusa. Egyszerűségében is gyönyörű ház volt rajta. Alsó része természetes, kicsit megfaragott kövekből készült, felül pedig vakolt, kékre mázolt. Nem évtizedek, bő évszázad sugárzott minden részletéből.

Háromszék, Ferencz Csaba | 2024. október 21.

A politikában érdek-, ritkán értékközösség van, korántsem barátság. Hogy Potápi Árpád János államtitkártól oly váratlan és korai halálakor mégis barátként búcsúztak felettesei, az sokat elárul az emberről, akit búcsúztatunk. S hogy az interneten özönlő bejegyzésekben még nagyon sokan Barátomként búcsúztak a politikustól, az nem föltétlenül a megfelelési kényszer következménye.

Háromszék, Mózes László | 2024. október 7.

Kissé rejtőzködő, kissé el is vesztődhet fesztiválok, őszi rendezvények zajában, ám ennek ellenére emlékezésre, megállásra, mérlegelésre késztető ünnep.

Pontosabban: gyásznap. Mert október hatodika nem csupán azért gyásznap, mert azzá nyilvánította a budapesti kormány 2001-ben, hanem azért, mert az Aradon 1849. október hatodikán kivégzett tizenhárom vértanú, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése mindenkor kegyelettel és tisztelettel felidézendő. Szívvel és lélekkel, nem azért, mert félárbócon leng a nemzeti lobogó, nem azért, mert ahol magyarok élnek, koszorúznak és tisztelegnek, hanem azért, mert október hatodika életünk része. Éppen 175 esztendővel ezelőtt a lendületes, Európát lázba hozó, reményt keltő forradalom és szabadságharc után a megtorlás, az eltiprás pillanatai következtek, és akkor úgy tűnt – mint azóta oly sokszor –, hogy nincs tovább, bevégeztetett.

Háromszék, Nagy D. István | 2024. október 7.

Nagyjából százan rótták le tiszteletüket vasárnap Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti kis téren a 13 aradi vértanúnak emléket állító kopjafáknál és idézték fel a magyar forradalom és szabadságharc 175 évvel ezelőtt október 6-án kivégzett honvéd főtisztjei – 12 tábornok és egy ezredes – emlékét, hajtottak fejet kivételes áldozatuk előtt. Az idei megemlékezés szónokai elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a szabadságért, amint a megmaradásért, kultúránkért, anyanyelvünkért ma is meg kell küzdeni, és minden körülmény között tehetünk valamit a hazáért, a nemzetért, ennek előbb-utóbb beérik a gyümölcse.

Háromszék, S. Király Béla | 2024. október 4.

Annak idején képviselőként három parlamenti cikluson át Garda Dezső nagy szorgalommal és eredményesen küzdött a székelység életszínvonalának emelkedéséért, történészként pedig sokat tett a térség múltjának feltárása és népszerűsítése érdekében.

Háromszék, Bartos Lóránt | 2024. szeptember 24.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944 augusztusának végén a Vörös Hadsereg csapatai elérték a Magyar Királyság keleti határait, így Székelyföld hadszíntérré vált. A szovjet csapatok betörtek az Úz völgyébe, átlépték az Árpád-vonalat. Az évforduló kapcsán a Magyar Honvédelmi Minisztérium (HM), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM), Kovászna Megye Tanácsa, Kézdivásárhely Önkormányzata, valamint a Centrum Studiorum Egyesület tudományos emlékülést szervezett Kézdivásárhelyen. Egyik előadásban dr. Számvéber Norbert alezredes, hadtörténész, levéltáros, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtárának igazgatója Szovjet páncélosok az Úz völgyében: a magyarországi harcok kezdete Székelyföldön 1944. augusztus végén címmel tartott előadást.

Háromszék, Nagy D. István | 2024. szeptember 19.

Nemhogy feladta volna, de töretlenül és minden eszközzel folytatja a román állam az ingatlan-visszaszolgáltatás ellen több mint egy évtizede indított harcát, és addig nem nyugszanak, míg rá nem teszik a kezüket minél több, az erdélyi magyar közösség által egykoron jogosan birtokolt, európai uniós nyomásra átmenetileg visszaadott ingatlanra.