Háromszék, Farcádi Botond | 2024. november 1.

De mit tegyen az árva, a legárvább, „akinek még halottai sincsenek”? „Bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma” – Kányádi Sándor szívdobogósan pörgő, minden olvasásnál újra és újra szívünkbe égő sorai válaszfélét is felvillantanak: „álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal”, e kép azonban megnyugvás, felszabadulás helyett csak az elhagyatottság keserves érzését nagyítja föl és taszítja ember számára már-már elviselhetetlenül hideg, hátborzongató mélységbe.

Háromszék, Hecser László | 2024. november 1.

A minap fényképeket hozott a közösségi oldal algoritmusa. Egyszerűségében is gyönyörű ház volt rajta. Alsó része természetes, kicsit megfaragott kövekből készült, felül pedig vakolt, kékre mázolt. Nem évtizedek, bő évszázad sugárzott minden részletéből.

Háromszék, Ferencz Csaba | 2024. október 21.

A politikában érdek-, ritkán értékközösség van, korántsem barátság. Hogy Potápi Árpád János államtitkártól oly váratlan és korai halálakor mégis barátként búcsúztak felettesei, az sokat elárul az emberről, akit búcsúztatunk. S hogy az interneten özönlő bejegyzésekben még nagyon sokan Barátomként búcsúztak a politikustól, az nem föltétlenül a megfelelési kényszer következménye.

Háromszék, Mózes László | 2024. október 7.

Kissé rejtőzködő, kissé el is vesztődhet fesztiválok, őszi rendezvények zajában, ám ennek ellenére emlékezésre, megállásra, mérlegelésre késztető ünnep.

Pontosabban: gyásznap. Mert október hatodika nem csupán azért gyásznap, mert azzá nyilvánította a budapesti kormány 2001-ben, hanem azért, mert az Aradon 1849. október hatodikán kivégzett tizenhárom vértanú, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése mindenkor kegyelettel és tisztelettel felidézendő. Szívvel és lélekkel, nem azért, mert félárbócon leng a nemzeti lobogó, nem azért, mert ahol magyarok élnek, koszorúznak és tisztelegnek, hanem azért, mert október hatodika életünk része. Éppen 175 esztendővel ezelőtt a lendületes, Európát lázba hozó, reményt keltő forradalom és szabadságharc után a megtorlás, az eltiprás pillanatai következtek, és akkor úgy tűnt – mint azóta oly sokszor –, hogy nincs tovább, bevégeztetett.

Háromszék, Nagy D. István | 2024. október 7.

Nagyjából százan rótták le tiszteletüket vasárnap Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti kis téren a 13 aradi vértanúnak emléket állító kopjafáknál és idézték fel a magyar forradalom és szabadságharc 175 évvel ezelőtt október 6-án kivégzett honvéd főtisztjei – 12 tábornok és egy ezredes – emlékét, hajtottak fejet kivételes áldozatuk előtt. Az idei megemlékezés szónokai elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a szabadságért, amint a megmaradásért, kultúránkért, anyanyelvünkért ma is meg kell küzdeni, és minden körülmény között tehetünk valamit a hazáért, a nemzetért, ennek előbb-utóbb beérik a gyümölcse.

Háromszék, S. Király Béla | 2024. október 4.

Annak idején képviselőként három parlamenti cikluson át Garda Dezső nagy szorgalommal és eredményesen küzdött a székelység életszínvonalának emelkedéséért, történészként pedig sokat tett a térség múltjának feltárása és népszerűsítése érdekében.

Háromszék, Bartos Lóránt | 2024. szeptember 24.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944 augusztusának végén a Vörös Hadsereg csapatai elérték a Magyar Királyság keleti határait, így Székelyföld hadszíntérré vált. A szovjet csapatok betörtek az Úz völgyébe, átlépték az Árpád-vonalat. Az évforduló kapcsán a Magyar Honvédelmi Minisztérium (HM), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM), Kovászna Megye Tanácsa, Kézdivásárhely Önkormányzata, valamint a Centrum Studiorum Egyesület tudományos emlékülést szervezett Kézdivásárhelyen. Egyik előadásban dr. Számvéber Norbert alezredes, hadtörténész, levéltáros, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtárának igazgatója Szovjet páncélosok az Úz völgyében: a magyarországi harcok kezdete Székelyföldön 1944. augusztus végén címmel tartott előadást.

Háromszék, Nagy D. István | 2024. szeptember 19.

Nemhogy feladta volna, de töretlenül és minden eszközzel folytatja a román állam az ingatlan-visszaszolgáltatás ellen több mint egy évtizede indított harcát, és addig nem nyugszanak, míg rá nem teszik a kezüket minél több, az erdélyi magyar közösség által egykoron jogosan birtokolt, európai uniós nyomásra átmenetileg visszaadott ingatlanra.

Háromszék | 2024. szeptember 16.

Az elmúlt évtizedek során rengetegen méltatták Nemes Levente színészi és színházvezetői pályafutását, szerepeit, pódiumműsorait, rendezéseit. Díjak, kitüntetések hosszú sora is jelzi, hogy milyen alkotóként tartja őt számon a színházi élet. Az ég is kegyes volt hozzá, hisz nyolcvanöt évesen is láthatjuk még a színpadon, nem is akármilyen szerepekben, ma is aktív tagja a társulatnak, „szórja gyöngyeit” a kollégák körében. Jó vele beszélgetni, tanulni tőle életről és színházról, hosszú élete és pályafutása tapasztalatait örömmel osztja meg bárkivel, aki kíváncsi rá. A nagy mesterek bölcsességével látja át az elmúlt évtizedek színházi folyamatait, de a világpolitikai eseményeket is, mindig pontosan fogalmaz, mindenben a lényeget keresi. Kollégák, pályatársak egykori méltatásai nyomán kívánunk neki további egészséget, szellemi frissességet, alkotóerőt.

Háromszék, Farcádi Botond | 2024. szeptember 12.

„Testvéreim! Kipusztul a nemzetünk az ország szívében! Ez a kegyetlen igazság, amiről már senki nem mond semmit!” – ezzel a drámai felütéssel kezdi beszédét Mihail Tîrnoveanu abban a közösségi oldalán közzétett videóban, amelyben bejelenti, hogy megpályázza a parlamenti képviselői tisztséget Kovászna megyében. Szerinte ugyanis a román állam magára hagyta a Hargita és Kovászna megyei románságot, ezen pedig változtatni kell.

Háromszék, Hecser László | 2024. szeptember 12.

1940. szeptember 12-én a Magyar Királyi Honvédség bevonult Erdővidékre, miután az augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült a Székelyföldet is magában foglaló Észak-Erdély. Az évforduló kapcsán Történelmünk rovatunkban részletet közlünk a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete kiadásában, Sarány István szerkesztésében hamarosan megjelenő Vértelen vértanúk című kötetből.

Háromszék, Bodor János | 2024. szeptember 11.

Az utóbbi néhány hét alatt szerzett saját tapasztalatokra támaszkodva bátran mondhatjuk, hogy a Kommandó környéki hegyek-völgyek kiváló kikapcsolódási lehetőséget, üdítő élményt nyújtottak mindazoknak, akik az idei hosszú forró nyár alatt felkeresték e vidéket, de minden bizonnyal hívogatva várják azokat is, akik az őszi napokon terveznek kirándulni a térségben. Sokan voltak, akik kimondottan pihenni, a tájjal ismerkedni jöttek ide messzi földről. Bármerre ment az ember, a Kovászna megyei rendszámú autók mellett a járhatóbb erdei utakon találkozni lehetett Brassó, Hargita, Kolozs, Konstanca, Galac, Vrancea, Szeben, Gorj, Suceava, Iași, Neamț, Temes, Hunyad, Bihar megyei, illetve bukaresti, olaszországi és magyarországi autókkal. Legtöbbször Buzău megyei járművet láttunk, s olykor úgy tűnt, mintha Buzău megye felköltözött volna Kommandóra. De szembefutottunk sok atyánkfiával is, aki áfonyát és gombát szedett a környéken – kisebb-nagyobb sikerrel. Mert ugye, hiába ismersz jó helyeket, az erdő sem terem gyümölcsöt, ha nem lesz elegendő csapadék. Márpedig az idei nyár nem bővelkedett esőben a kommandói erdőrengetegekben sem.