Háromszék, Puskás Attila | 2022. október 24.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008) két vaskos kötetben megírt történetét mindjárt a kommunista Romániában is fordulatot hozó társadalmi változások évében vettem meg és olvastam el.
Legyen bármilyen gazdag, a magyar nyelv aligha ismer olyan kifejezést, amellyel felébresztett emlékeim e könyv olvastán hozzájuk illő minősítést kaphatnának. Szolzsenyicin valóságos történetet ír, hiteles nevekkel, és a fogolytábor mindennapjait az emlékezetében megragadt hűséggel jellemzi. A szerző „csupán” tíz évet kapott, amelyhez cenzúrázott levelezése képezte a bizonyítást, ahol például Sztálint bandavezérként jellemezte. Míg hazája elítélte a könyvet és szerzőjét olyannyira, hogy az 1970-ben neki ítélt irodalmi Nobel-díj miatt a Svéd Akadémia aggodalmát fejezte ki a lehetséges kellemetlen következmények miatt.

Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk
Tipróláncok

