Háromszék, Farcádi Botond | 2022. május 23.
Sepsiszentgyörgy mi vagyunk – ilyen tisztán, ilyen hangosan, ilyen erősen talán még soha nem szólt a bukaresti Északi pályaudvaron a jól ismert szurkolói ének, és alighanem azt is nyugodt szívvel kijelenthetjük: ennyi székely talán soha nem vonult fel a román fővárosban, mint múlt csütörtökön, a labdarúgó Román Kupa-döntő előtt. Mintegy négyezer szurkolója volt ugyanis a Sepsi OSK-nak a Voluntari elleni kupadöntőn a bukaresti Rapid otthonában, a Giulești Stadionban rendezett mérkőzésen – tucatnyi autóbusz indult Sepsiszentgyörgyről, számos csoport mikrobuszokkal érkezett, rengetegen utaztak személygépkocsikkal, és mintegy négyszázan a Sepsiszentgyörgy Önkormányzata által biztosított különvonattal robogtak be a román fővárosba.
Többezres tábor biztatta a Sepsi OSK-t Bukarestben. Fotó: Tókos Csaba
Te mivel mész?
Alighanem ez a kérdés hangzott el leggyakrabban múlt héten Sepsiszentgyörgyön baráti beszélgetéseken, ismerősök találkozása során: az úti cél, Bukarest nem volt, nem lehetett kérdés, elvégre ott rendezték a labdarúgó Román Kupa döntőjét, amelyben a Sepsi OSK ellenfele a Voluntari volt. A szurkolói buszok hamar megteltek, kisebb csoportok mikrobuszokat béreltek, voltak, akik saját személygépkocsijukba kerestek társakat, de igencsak kapóra jött az a Sepsiszentgyörgyről induló különvonat is, amelyet az önkormányzat biztosított a szurkolók számára.
Csütörtök délben 12-kor már mintegy négyszáz pirosba vagy éppen feketébe öltözött, sálakkal, zászlókkal felszerelkezett szurkoló szállta meg a sepsiszentgyörgyi vasútállomást – az épület melletti buszok pedig azt jelezték: sokan jöttek a környező falvakból vagy éppen a szomszédos Hargita megyéből is.
A hangulat pedig igen hamar fokozódott, Brassóban már hangosan éneklő, tapsoló szurkolótáborra figyelhettek fel az állomáson tartózkodók, a vonaton ülők némelyikében pedig az a kérdés merült fel: ha már délben ekkora a hangerő, ilyen nagyfokú a lelkesedés, mi lesz vajon este fél kilencig, a meccs időpontjáig?
Lovas nemzet fiai
Hiábavalónak bizonyult azonban minden aggodalom: amikor négy óra előtt néhány perccel berobogott a vonat Bukarestbe, olyan elszántan, tisztán és olyan hangerővel szólt a több száz torokból felszálló ének, hogy azt csak elismerő pillantások kísérték az utasok részéről. Az igen jelentős számú, teljes harci díszbe öltözött csendőröknek sem akadt túl sok dolguk: hamar kiderült, bár hangosak a székelyföldi szurkolók, viselkedni azért tudnak. Mindenki betartotta a rendfenntartók utasításait, senki semmilyen rendbontással nem próbálkozott, a stadion felé tartó vonulás közben barátságosan integettek a csendőrsorfalon kívül álló utasoknak, járókelőknek, sőt arra is kínosan vigyáztak, hogy a megüresedett elemózsiás-italos tasakokat gondosan a szemeteskukákba helyezzék. A kezdeti, gyanakvással, bizalmatlansággal vegyes szigor is hamar feloldódott a rendfenntartókban, amikor színre léptek a lovas csendőrök: a több száz fős tábor tagjai közül sokan leplezetlen örömmel, rajongással léptek az állatokhoz, simogatták, fotózkodtak velük – a legmarconább zsandárnak is komoly erőfeszítésébe telt volna mosoly nélkül megállnia a jelenetet.
Hasonlóan jó hangulatban zajlott a vonulás az állomástól a stadionig Bukarest útjain.
Mit jelent a mindent bele?
Este már a stadion környékén is jól hallatszott a Hajrá, Szentgyörgy! biztatás, mintegy jelezve, jól sikerült a buszokkal, kocsikkal érkező székelyek „partraszállása” is a fővárosban: bár Voluntari község polgármestere, Florentin Pandele is jól mozgósított, és sok néző érkezett az Ilfov megyei községből Giulești-be, a hangpárbajban esélye sem volt az ellenfél táborának. Lenyűgöző látvány volt a többezres székely tábor Niczuly Roland kapuja mögött, de számos Sepsi OSK-rajongó biztatta csapatát a lelátó más részeiből is, így aztán olykor annyira magával ragadó volt a szurkolás, hogy az amúgy semleges bukaresti nézők keze is tapsra lendült. A sorban előttünk ülő fiatal férfi kérdezte is hátrafordulva, mit is jelent az oly hangosan, jól kivehetően hangzó „Mindent bele” biztatás. De hasonló nyitottsággal fordult hozzánk egy idősebb Rapid-szurkoló is, akit aztán nem győztek Sepsiszentgyörgyre invitálni a mieink – a lelátói hangulat inkább szólt egymás meg- és elismeréséről, mint provokációról, tiszteletlenségről és bármi egyébről, amit a román média egy része próbált belemagyarázni. Igen, a román himnusz lenyűgözően szép előadásban hangzott el a stadionban, s bár az összes szakasz eléneklésébe nehéz nem belelátni némi célzást az elmúlt hetekben fellángolt botrány miatt, a Deșteaptă-te, române-t felállva, csendben, tisztelettel hallgatta végig a székely szurkolótábor. Még akkor is el lehet ezt mondani, ha valóban akadtak néhányan, akik hátat fordítottak, a tábor egy százalékát sem tette ki ezek aránya – hol van ez ahhoz képest, amikor több százan vagy több ezren üvöltik (legutóbb például múlt héten, Craiován), hogy Ki a magyarokkal az országból?
Mindenesetre, a román média botránykereső részének állításaival szemben a lelátói hangulat mindvégig pozitív volt, s bár a záró sípszót követően felharsanó székely himnusz némi megütközést szemmel láthatóan kiváltott a semleges nézőkből is, sem provokációról, sem tiszteletlenségről, sem ellenséges viszonyulásról nem lehet beszélni egyik részről sem. A mérkőzés után a szurkolókat az állomásra kísérő csendőrök egyike meg is jegyezte: nem sokszor akad dolguk ilyen fegyelmezett, rendtartó közönséggel.
A Sepsi OSK szurkolóinak összességében tehát sikerült ismét előítéleteket rombolniuk, és megmutatniuk Bukarestben is, hogy a székelyföldi szurkolótábor, a székelyföldi közösség erős, elszánt, összetartó, de civilizált, nyitott. Talán a román fővárosban is felsejlett valami Székelyföld igazi arcából.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
