Háromszék, Matekovics János Zoltán | 2020. március 26.
Tiszta cirkusz megy a tévében. Némán meredek a Belügyminisztérium sajtótájékoztatójára, próbálom megérteni az ott hallottakat. A feleségem sürget, kapcsoljunk át, nézné a krimijét. Mindegy, hogy mit nézünk, úgyis kriminális a helyzet.
Minden órában szkafanderes betegszállítókat mutatnak, akik valamilyen hullazsákszerű betegszállítóban teszik-veszik az embereket. Feltették az életünkre a koronát, gondolom, de utána beindul az önkéntelen reflex, biztosan nem úgy van, miként a tévé mutatja, ha nem is rózsás a helyzet, de legalább megnyugtatóan hétköznapian változatlan.
Nem jár sok ember az utcán ezeken a szép tavaszi napokon, már az iskolákat is bezárták, a könyvtárt és a múzeumokat, színházakat.
Nosza, gondolom magamban, ami nem sikerült a román államhatalomnak, sikerült egy vírusnak: elmaradnak többek közt a március tizenötödikei ünnepségek és a marosvásárhelyi székely felvonulás is.
Most minden összejött. Egyesek malmára hajtja a vizet. Nem nagyon érintkezünk egymással, most okunk is van rá.
Délután egy szupermarketben. Előttünk hosszú sorok. Vásárolják fel az emberek a liszt- és olajkészletet. Mindenütt elfogyott az olasz spagetti. Elől egy maszkos férfi veszekedik a pénztárosnővel. Erőteljesen gesztikulál, majd elrakja az öt zsugor ásványvizet. Én legközelebb gázmaszkban jövök vásárolni, próbálok valami szellemeset mondani, de nem jön be.
Valaki messze kinyitotta Pandóra szelencéjét. Kaptunk egy újabb kihívást. A kérdés az, hogy magunkhoz méltóan tudjuk-e kezelni a kialakult helyzetet. Emberpróbáló feladat. De ne hagyjuk az arctalan ellenséget győzni. Túl fogjuk élni.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk
Tipróláncok
