Wass Albert emlékezete Sepsiszentgyörgyön

Háromszék, Matekovics János Zoltán | 2019. február 18.

A románok is méltatják Wass Albertet – derült ki szombat délután a Református Vártemplom temetőkertjében, ahol a Magyar Megmaradás Mozgalom szervezésében emlékeztek meg Wass Albert műveiről és emberi nagyságáról. A főhajtás felolvasóesttel folytatódott az Unitárius Egyház tanácstermében, ahol a jelenlévők többek között magyarul és románul is idéztek az író műveiből.

Wass Albert emlékezete Sepsiszentgyörgyön | fotó: Matekovics János Zoltán

A Református Vártemplom temetőkertjében levő emlékjelnél Bedő Zoltán, a Magyar Megmaradás Mozgalom vezetője köszöntötte a halála 21. évfordulóján Wass Albertről és munkásságáról megemlékezni szándékozókat, majd az író A funtineli boszorkány című regényének méltatásaiból olvasott fel egy csokorra valót. Takaró Mihály irodalomtörténész szerint ebben a regényben Wass Albert megírta a világ legszebb havasi történetét, amit a román szakemberek is elismernek. Bartha József holtmarosi református lelkipásztor így fogalmaz: „Wass Albert a reménység és a szeretet embere volt. Erre nagyon jó példa a fenti regény, amelynek a főszereplője egy román asszony. Ezt olvasva ugyanis kiderül, hogy nagy szeretettel viszonyult a Felső-Maros mente román és magyar lakosaihoz.

Nem volt benne gyűlölet senkivel szemben. Írásaiból kiérződik az ember sorsáért érzett aggodalom nemzetiségre való tekintet nélkül.”

Nagy Pál irodalomtörténész így fogalmaz: „Emlékezzünk csak vissza, amikor a Lângă Scaunul Domnului címmel, Corneliu Câlţea fordításában 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány, a könyv marosvásárhelyi bemutatóján Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről, a Felső-Maros mente havasainak világáról. Máthé Éva újságíró a 2000-ben megrendezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárról írt beszámolójában arra emlékeztet, hogy a könyvvásáron Lângă Scaunul Domnului címmel bemutatták az író, A Funtineli boszorkány trilógiájának román fordítását. „A regény fordítója Corneliu Câltea. Ion Coja, bukaresti történész-professzor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a könyv íróját Erdélyben halálra ítélték. Marosvásárhelyen van egy utca: Ion Antonescu. Őt is halálra ítélték. Ugyanakkor sok olyan egyént nem ítéltek el, akik tényleg gyilkosok voltak. Sokan közülük a kommunista párt tagjai lettek. A kommunizmus perére többek között azért nem került sor, hogy ez ne derüljön ki. Végül kimondta: Wass Albert tisztességes embernek tűnik a könyv alapján.”

A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen részt vevő Dénes Előd lelkipásztor a 18. zsoltár és két Wass Albert-vers felolvasásával idézte fel az író alakját. „Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. / Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. / Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.” „Amikor kimondom ezt a szót, hogy „Erdély”, ebben benne van minden, a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam és vagyok és leszek, tulipános bölcsőtől a kopjafáig.” „Míg Isten a mi menedékünk / és hűség minden fegyverzetünk, / addig félnünk nem szabad, / mert a gyökér, az megmaradt!”

Az unitárius egyház tanácstermében Kovács István lelkipásztor üdvözölte az összegyűlteket hangsúlyozván, hogy Wass Albertre ma emlékezni egy forradalmi tettnek számít, mert olyan világot élünk, hogy a gondolatot nyilvánítanák háborús bűnösnek, az ember hazaszeretetét és szabadságvágyát vernék bilincsbe.

Egy olyan gondolkodóra emlékezünk, aki bebizonyította: a szülőföld nemcsak a talpunk alatt létezik, hanem a lelkünkben is – mondotta.

Szebbnél szebb Wass Albert-gondolatok hangzottak el az est során. Ebből tallózunk: „Szabadság azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel se több, mint ezeknek.” „A jó nem más, mint a dolgok ősi és terjedelmes rendje.” „Az ember hű kell maradjon önmagához és múltjához akkor, amikor a hűség csak a múzeumokban található.” „Érdek sok van, de igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegében azonosak.” „A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó.” „A jövendő az igazakkal van.”
A megemlékezés afféle üzenete gyanánt Bedő Zoltán úgy fogalmazott: „népességgé alacsonyítottak, és nemzetté újból csak akkor válunk, ha ismét képesek leszünk együtt gondolkodni és együtt cselekedni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.