Háromszék, Farcádi Botond | 2023. február 17.
Nyerő szériában vagyunk – a sportfogadások nyelvén valahogy így tudnánk összegezni a közelmúltban született, közösségi ügyeinket érintő bírósági vagy más ítélethirdető fórumok által hozott döntéseket.
Kezdődött e sorozat még december végén, amikor a legfelsőbb bíróság jogerős döntést hozott a megyezászló ügyében, folytatódott az úzvölgyi temetőgyalázás kapcsán kimondott ítéletekkel, és legyűrűzött e hullám a sportpályákra is: Romániában eddig példátlan módon magyarellenes megnyilvánulások miatt a játékvezető lefújta a Sepsi OSK–FC U Craiova mérkőzést, majd néhány hétre rá a Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága – életbe ültetve a vonatkozó szabályozást – úgy döntött, zöldasztalnál a sepsiszentgyörgyi csapatot illeti a győzelem. Egymástól független ügyek ezek, de közös bennük az érzelmi töltet: más-más okból kifolyólag, de mindenik fontos a sepsiszentgyörgyi, székelyföldi, Kárpát-medencei magyarság számára. És lám, mostantól már nem csupán az a közös bennük, hogy mindenik szívügyünk, hanem az is, hogy rövidebb vagy hosszabb – nyilván, inkább hosszabb – huzavona után az illetékes romániai testületek számunkra kedvező döntéseket hoztak ezekben.
Persze, nem is Romániában élnénk, ha nem lenne mindenikben legalább egy-két csavar. A megyezászlóért például nem kevesebb, mint hét és fél évet kellett küzdenie a háromszéki önkormányzatnak. Az úzvölgyi temető ügyében két perben is kedvező ítélet született, de azzal mindenki tisztában van, hogy ítélettől a végrehajtásig – a temető eredeti állapotába való visszaállításáig – hosszú még az út.
A legautentikusabb romániai döntés kétségkívül a Sepsi OSK ügyében született. A Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága kénytelen volt a sepsiszentgyörgyi csapatnak jóváírni a mérkőzést, miután a játékvezető a craiovai ultrák magyarellenes megnyilvánulásai miatt előbb félbeszakította, majd lefújta azt: mind az Európai (UEFA), mind a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) egyaránt érzékeny a rasszista, idegengyűlölő megnyilvánulásokra, így a román testület egyszerűen nem kockáztathatott más ítéletet. Ugyanakkor azonban – vélhetően, hogy már a mérkőzés lefújása nyomán valóságos sokkot kapott román focitársadalom dühét csillapítsa – a fegyelmi bizottság salamoninak szánt döntésében jelentős pénzbírsággal sújtotta az amúgy tökéletesen vétlen sepsiszentgyörgyi klubot is. Attól a fölöttébb bizarrnak ható ítélettől sem riadtak vissza, hogy végül nagyobb összegre büntessék a székelyföldi együttest, mint a vétkes FC U Craiova csapatát: előbbinek 25 ezer lejt, utóbbinak 22 500 lejt kell kifizetnie. Nem kis csavar ez a történetben, és nem véletlenül vált ki megütközést a klub és a szurkolók köreiben – jelentősége azonban így is eltörpül azon döntés súlya mellett, hogy Romániában példátlan módon magyarellenes megnyilvánulásért lefújtak egy focimeccset, amelyet aztán zöldasztalnál el is veszített a szurkolóit kezelni képtelen klub. Ilyen még nem volt nálunk – azonban mostantól immár bármikor ismét elfordulhat. A fegyelmi bizottság precedensértékű döntése ezért jelentősebbnek tűnik, mint az amúgy valóban igazságtalan és egyszersmind érthetetlen pénzbírság.
Minden specifikusan hazai csavar dacára tehát a nyerő sorozat üzenete az lehet számunkra, hogy lám, mégiscsak van igazság Romániában is, ha nem adjuk fel, ha kitartunk igazunk mellett, ha betartjuk a szabályokat, akkor előbb vagy utóbb – nyilván, inkább utóbb – győzhetünk.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk
