Találkozó Baróton – Sajtóról, könyvekről, jövőről

Háromszék, Hecser László | 2022. december 8.

Kedd este a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének képviselői voltak a baróti Tortoma önképzőkör vendégei. Szóba került az egyesület születése, az erdélyi sajtó jelene és kilátásai, bemutatták az egyesület gondozásában kiadott három könyvet is. Elhangzott: nem az újságíróknak kellene tiltakozniuk a Médiatér Csoporthoz tartozó lapok megszüntetése miatt, hanem azoknak, akiknek szól, azaz az olvasóknak. Felmerült, talán nem ártana, ha az olvasóknak is lenne érdekvédelmi szervezete.

Galbács Pál, Schaffhauser Ildikó és Szekeres Attila. A szerző felvétele

A Székelyföldi Magyar Újságíró Egyesület nem valami ellen jött létre – bármit is sugalljanak, terjesszenek egyesek –, hanem a közösségi igény hozta létre – hangsúlyozta Galbács Pál, az egyesület tiszteletbeli elnöke és Szekeres Attila külkapcsolati megbízott. A Háromszéken dolgozó újságírók előbb a Magyar Újságírók Romániai Egyesületén belül próbálták kicsit élénkebbé tenni a szervezeti életet, majd amikor úgy érezték, nem kapnak megfelelő támogatást, megyei érdekvédelmi egyesületet hoztak volna létre. Hogy ehhez csatlakozni tudjanak a barcasági, Hargita és Maros megyei kollégák is, a kezdeményezők úgy döntöttek, kiterjesztik működésük Székelyföld egészére.

Az egyesület az elmúlt négy évben változatos tevékenységet tudhat magáénak. Galbács Pálnak és Schaffhauser Ildikónak köszönhetően szaloméri telekhez, Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. jóvoltából pedig pénzforráshoz jutott, hogy a szellemi otthonnak szánt Sajtóház építése elkezdődhessen. Vendégül látták a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának soros tanácskozását, értekezletet rendeztek Kézdivásárhelyen és Árkoson, szervezésükben két alkalommal is riporttáborra került sor Erdővidéken, riport-, dokumentumfilm- és nemzetpolitikai publicisztikapályázatot hirdetettek – és van terv bőven a következő évekre is.

Az est egyik témája a székelyföldi sajtó jelene és jövője volt, így elkerülhetetlenül szóba került a Médiatér Csoporthoz tartozó lapok megszüntetésének kérdése is. Az est házigazdája, Demeter Zoltán az egyesület múlt hónapban közzétett sajtónyilatkozata okán kérdezett rá, a jelenlevőknek mi a véleménye arról.

Schaffhauser Ildikó úgy vélte, azt a nyilatkozatot talán nem az egyesületnek kellett volna megtennie, hanem az olvasóknak. Mert az újságok elsősorban őket szolgálják, megszűnésük őket is éppúgy érinti, mint a sajtótermék előállítóit. Az olvasóknak az a fontos, hogy – elsősorban – a helyi hírek és történések eljussanak hozzájuk – minden egyébre ott vannak a közösségi oldalak. Galbács Pál egyetértett az elhangzottal, mindössze annyival egészítette ki, nem ártana, ha az olvasóknak is lenne érdekvédelmi szervezete, amely bizonyos kérdésekben hallatná a hangját.

Szekeres Attila szerint, ha az anyagi oldalát nézzük, az írott sajtóra nem vár túl fényes jövő. Drágul az újságpapír és a nyomda, a posta drágán és nem is mindenhova viszi ki frissen az újságot – emiatt csökken a példányszám, mert ki akar egyhetes híreket olvasni? –, a saját terjesztőhálózat fenntartása nehéz, mert megbízható és jól dolgozó embert nehéz kevés pénzért találni. Ebben az egyre dráguló világban csak egyvalami, az újságíró fizetése nem „drágul” – mondotta a külkapcsolati megbízott.

Galbács Pál kicsit derűlátóbb volt. Mint mondotta, tényleg méltatlanul alacsonyak a sajtós fizetések, de mindig akadnak jó tollú emberek, akik közösségszolgálatnak fogják fel az újságírást és kevésért is hajlandóak dolgozni. Hasonlóképp azért sem hiszi, hogy megszűnik az újság, mert a könyvet és a mozit is temették már, amikor éppen az újság, a tévé vagy az internet megjelent, mégsem lett a károgóknak igazuk. A ponyva mellett adnak ki szépirodalmat, a mozi és az újság mellett elférnek a legmodernebb közösségi oldalak is. Lehet, hogy kevés lap marad meg, lehet, hogy luxustermék lesz – megtörtént ez a mozival is: valaha tömegtermék volt, a jegy 1,25 lejbe került, manapság viszont már a csillagokban jár a belépő ára –, de lesz néhány „valódi” újság – vélekedett.

A találkozón bemutatták az egyesület által kiadott Gúnyhatár – Léphaft-karikatúrák körülírva, Múltból jövendőt – Történelem hazulról és Kárpátországi téridő – Nagyjaink Szent Istvántól Kányádi Sándorig című könyveket, melyeket a helyszínen meg is lehetett vásárolni, a jelen levő szerzők pedig dedikáltak.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.