Nem adjuk fel

Háromszék, Mózes László | 2023. február 240.

Noha jogászok, olykor még politikusok is úgy fogalmaznak, mi több, némelyek alapelvként még ki is jelentik, hogy a bíróságok ítéletét nem kommentálják, ez a magatartás mégsem lehet egyenértékű egy közösségi ügy, egy eszme feladásával.

Éppen ezért egy város, egy közösség számára elfogadhatatlan, hogy törvényesen kijelölt, sőt még a kormány által is jóváhagyott szimbólumát nacionalista szervezetek nyomására megsemmisítheti a bíróság.

Sepsiszentgyörgy zászlaját ugyanis megsemmisítette a legfelsőbb bíróság. Persze, ez jogi értelemben úgy hangzik, hogy a testület azt a kormányhatározatot helyezte hatályon kívül, amely 2021-ben Sepsiszentgyörgy hivatalos jelképévé nyilvánította a székelyföldi város önkormányzata által jóváhagyott lobogót. Pontosabban, a bírák megalapozatlannak találták és elutasították a bukaresti kormány és Sepsiszentgyörgy városi tanácsa fellebbezését, így jogerőre emelkedett a brassói táblabíróság tavaly áprilisi alapfokú határozata, amely helyt adott a zászlót megtámadó két román civil szervezet kifogásainak.

E két szervezet – a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, illetve a Méltóságért Európában Polgári Egyesület – ténykedése jól ismert, miként az is, hogy az általuk képviselt nézetek nem a jövőbe, nem előre vezetnek, hanem vissza, a homályos, rossz emlékű múltba. A sepsiszentgyörgyi arany és kék sávos, közepén a település címerét ábrázoló városzászlót ők „egynemzetiségűnek” találták, s a jelkép hivatalossá tétele ellen tiltakozva bírósági eljárást indítottak. Azt hozták fel, hogy Sepsiszentgyörgy lobogója nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a város lakosságának negyedét kitevő románságot képviselnék, illetve azt is nehezményezték, hogy a városzászló a székely zászló színeit tartalmazza.

Mindez persze képtelenség. Hiába állítják szakmabéliek, hogy tudományos kérdésről – címertan és zászlótudomány – lenne szó, hiába állítják a város képviselői, hogy teljes mértékben betartották a törvényt, a legfelsőbb bíróság ezeknek az igen vitatható ténykedésű szervezeteknek adott igazat. Márpedig a tudományos kérdéseket jobb helyeken szakmabéliekre bízzák, nem felfokozott érzelmek és indulatok alapján döntenek.

Továbbá, ha a szóban forgó határozat már egyszer átment a kormány alaposnak vélt jogi szűrőjén, akkor mégis mi lehet a gond? Hát az, hogy az előbbi szervezetek sehogyan sem tudnak megbékélni a gondolattal, hogy Székelyföldön változatlanul többségben van a magyar közösség. Ezt nem tudják elfogadni, akadékoskodnak, támadnak és maguk mellé mindig keresnek – és találnak! – támogatókat. E mostani, zászlót semmisítő ítélet után újra feltehető az örök kérdés: vajon egyenlő-e mindenki a törvény betűje előtt, netán egyesek esetenként egyenlőbbek?

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád máris megerősítette, újraindítják a városzászló engedélyeztetési eljárását. Az önkormányzat jogi úton természetesen megerősítheti igazát – erre bizonyíték az úzvölgyi temető ügyében hozott legutóbbi két ítélet is –, ám ez még időbe telik, alaposságot, küzdelmet kíván. Mintha az ellenfelek – ellenfeleink – csak erre játszanának, gondolván, úgyis megunjuk, úgyis feladjuk... Hát nem, nem unjuk meg és nem adjuk fel!

És lábjegyzetként még az is ide kívánkozik: sem méltányosnak, sem igazságosnak nem tartható egy egész nemzeti közösséggel packázó, szimbólumait megalázó ítélet.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.