Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2022. június 3.
„Sem a tisztességet követelő keresztény erkölcsiség, sem az emberséget tápláló görög bölcsesség, sem az igazságosság jogi alapelvei nem kaptak szerepet, csak a nemzetközi nagytőke és pénzvilág hatalmasainak önző érdekei” – írta 2017-ben Mihályi-Molnár László felvidéki tanár, publicista, politikus a legfőbb magyar állami méltóságoknak címzett nyílt levelében. Pontos és tömör megfogalmazása ez a Magyarországgal kényszerítő körülmények között és előzetes tárgyalások nélkül 1920. június 4-én aláíratott diktátum lényegének.
Hosszasan sorolhatnánk a világtörténelem legaljasabb, körmönfont módon békeszerződésnek csúfolt förmedvényének súlyos következményeit az elszakított területektől kezdve, a magyarok millióinak idegen hatalmak fennhatósága alá rendelésén keresztül, az ország kirablásáig. Mindezek tudatában is el kell azonban mondanunk, hogy a legnagyobb tragédiát nem a tengeri kikötőnktől, illetve altalajkincseink 80 és erdőinknek 90 százalékától való megfosztásunk és a többi, ellenünk elkövetett gaztett, hanem a lelkünkben bekövetkezett törés és a tudatunkban végbement roncsolás okozta. A bűnösként történő megbélyegzésünk elfogadása és a hozzá való idomulásunk. A nemzeti öntudat megfakulása, a megfelelés kényszeréhez való alkalmazkodás, az önfeladás, a beolvadás.
Így fordulhat elő, hogy a megcsonkított honban szégyenletes módon románnak, szlováknak, szerbnek, ukránnak, osztráknak, horvátnak, szlovénnek nevezik Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és az Őrség elszakított magyarjait. De ennek tudható be a lélekszámunk folyamatos csökkenése, nyelvünk és kultúránk visszaszorulása is a Kárpát-medencében. Ezzel magyarázhatók a nemzetveszejtő és hazaáruló politikusokra négyévente leadott, őket az Országgyűlés padsoraiba juttató szavazatok.
Éppen ezért Trianon mindenkori gyászos évfordulóján nem keseregni kell, hanem emlékezni. A dicső múlt elsiratása helyett erőt meríteni és jövőt kovácsolni belőle. Hitben és akaratban megacélosodni. A hétköznapokban úgy viselkedni, cselekedni és élni, hogy kivívjuk vele mások megbecsülését, és biztosítsuk szellemi, anyagi gyarapodásunkat. Gyermekeket nemzeni, szülni és hazaszeretetre, nemzeti büszkeségre nevelni őket. A megvalósításához pedig Isten segítségét kérni, mert akkor és csakis akkor lesz magyar megmaradás, ha ezekre képesek leszünk!
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Gúnyhatár
Múltból jövendőt
Kárpátországi téridő
Kárpátországi szolgálat
Vértelen vértanúk

