Háromszék, Pálmai Tamás | 2023. május 3.

Igen, Ferenc pápa magyarországi látogatása során megtanultam szeretni őt. Sok mindent lehetett olvasni róla, ami nem mindig tette szimpatikussá. Ám egyszer felfigyeltem egy mondatára, amelynek lényege körülbelül így összegezhető: sosem arra figyeljetek, amit mondanak rólam, amit a média közöl, hogy mondtam, hanem arra, ami hallotok, hogy kijön a számon.

Mert tud jókat mondani. Minap éppen a magyar nyelvről nyilatkozott, amikor megkérdezték, miként kommunikált látogatása során: „Általában németül és angolul, ugyanis magyarul csak a mennyben beszélnek, hiszen azt mondják, egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy megtanuljuk ezt a nyelvet.” Sokat mondott az arcára gyakran kiülő mosoly, mely sugározta a szeretetét. Meg a felkészültsége. A Pázmány Péter Egyetemen filozófiai mélységgel és kristálytisztán vázolta fel jelenünket, adott olyan tűpontos korrajzot közelmúltunkról, jelenünkről és adott útmutatást a jövőnket illetőleg, hogy azt tanítani kellene. A sportarénai viselkedése, a fiatalokhoz való viszonyulása II. János Pál pápáéhoz volt hasonlatos, akinek a világ fiatalsága skandálta angolul, hogy John Paul II, we love you, azaz második János Pál, szeretünk!

A szentmisén pedig olyan történt Magyarországgal, ami talán Szent István óta nem: innen, Budapestről, innen, Szűz Mária országából kérte az ő segítségét egész Európára, az egész világra! Ráadásul a repülőn hazafelé menet is nyilatkozott: „Hiszem, hogy a béke mindig nyitott csatornákon keresztül jön létre, soha nem lezárással. Mindenkit arra kérek, hogy nyissa meg a kapcsolatokat, a barátság csatornáit. Ez nem könnyű.” Egy tudósító arról érdeklődött, hogy Hilarion magyarországi orosz ortodox metropolita, Kirill moszkvai pátriárka jobbkeze – akivel a katolikus egyházfő nem tervezett módon találkozott és beszélt is Budapesten –, valamint Orbán Viktor lehetnek-e közvetítők az ukrajnai béke felgyorsításában. A Szentatya azt felelte: „El tudja képzelni, ugye, hogy ezen a találkozón nemcsak a Piroska és a farkasról beszéltünk? Mindezekről a dolgokról beszéltünk, hiszen mindenki érdekelt a békéhez vezető útban. Én hajlandó vagyok megtenni bármit, amit meg kell tenni. Most is folyik egy küldetés, de ez még nem nyilvános. Amikor az lesz, beszélni fogok róla.”

A rendezőknek meg szekérderéknyi piros pont és elismerés jár. Hibátlanul teljesítettek. Pedig nem volt könnyű dolguk. Mert amellett, hogy a világ egyik legvadászottabb embere a pápa, ráadásul meg kópé is, aki gyereki örömmel hágja át a protokoll és a biztonság szabályait, szökik meg őrzői nagy rémületére és boldogan vegyül el a tömegben. Óhajtja, várja, igényli az emberek szeretetét, és mérték nélkül sugározza a sajátját feléjük. Felénk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.