Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. szeptember 27.

Ahhoz, hogy tudjuk, honnan jövünk és kik vagyunk, hogy meghatározhassuk a követendő utat és irányt, elengedhetetlen a múltunk ismerete. Ennek birtokában pedig a dicső tettekre és tragikus eseményekre egyaránt emlékezni kell, így az ellenünk elkövetett tömeggyilkosságokra is.

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2019. szeptember 22.

Örülnünk kellene, hogy újabb lépésekkel halad a multilkulturalitás felé az Emil George Palade nevét felvett marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Bár az egyébként Nobel-díjas jeles amerikai állampolgárrá vált kutató neve jól cseng nemzetközi téren, a névadás egyetlen szépséghibája, hogy Paladénak semmi köze nem volt a marosvásárhelyi egyetemhez, amelynek viszont voltak olyan jeles orvosprofesszorai, akik a tanítás mellett sokat tettek mind a kutatás, mind a helyi közösség gyógyítása érdekében. De érdekel-e ez egy olyan rektort, aki eddigi cselekedetei szerint azt a megbízást kapta, hogy jelentéktelenné zsugorítsa, majd felszámolja mindazt, ami a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzésből megmaradt? Nem egy csapásra, hanem a lassított haldoklást elősegítő módszerekkel. Ezek alattomos arzenálját használta fel, s legutóbbi kegyelemdöfésével, az egységes vizsgáztatás bevezetésével a magyar oktatás még megmaradt szellemiségének a felszámolására tett döntő lépést. Persze azon is el lehet gondolkozni, ahogyan kórházaink arculatát átformálták, és egy olyan városban, ahol a lakosságnak közel a fele magyarul beszél, az „oszágos hírű” klinikák némelyikén már nincs vagy csak mutatóban maradt egy-két magyar orvos. Ez a helyzet lehetetlenné teszi, hogy minden súlyos beteg emberhez az anyanyelvén szóljanak, elmagyarázzák a betegségét és a kórházi kibocsátás utáni útmutatásokat, ami európai uniós előírást jelent, és a romániai páciensbiztonsági előírások is tartalmazzák.

Háromszék, Czegő Zoltán | 2019. szeptember 20.

Könnyelműség (könnyű elméjűség) lenne kimondani, hogy kalandos élete volt Ignácz Rózsának, színművésznek és írónak. Kovászna város lányának változatos, illetve sokszor a politika miatt válságos életvitele éppen a nemzeti állapotok művészi megfogalmazásai miatt vált olyanná, amilyen volt. Nem egyedüli a magyar művészetekben, irodalomban, akinél az alkotás tartalma, eszmeisége és igénye egybeesik életvitelével, el az elűzetésig, a kivettetésig. Háromszéken, Kovászna városában is értik még a szót, és Budapesten ugyanvalóst igen: Ne szólj, szám, nem fáj fejem! Az okozat egybeesik az okkal.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. szeptember 20.

A román médiában – és nem csak ott – állandósult magyarellenesség, valamint gyűlöletkeltés következtében annyira elmérgesedett a két nemzet viszonya, hogy ez bármikor tömeges összecsapáshoz vezethet.

Háromszék, Fekete Réka | 2019. szeptember 20.

Magyar informatika szakot indítana Leonard Azamfirei rektor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, amely a Petru Maior Egyetemmel történő tavalyi összeházasítása, majd George Emil Palade Nobel-díjas orvosról való elkeresztelése óta végképp elveszítette az 1945-ös létrehozása óta a magyar közösség számára jelentős értéket hordozó, szimbólumerejű oktatási intézményi státuszt.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. szeptember 18.

Jogos Sepsiszentgyörgy polgármesterének felháborodása amiatt, hogy a román igazságszolgáltatást hidegen hagyja az, hogy őt halállal fenyegették. A sepsiszentgyörgyi ügyészség, majd a bíróság is alaptalannak értékelte a keresetet, és lezárta az ügyet. Mi történne, ha a köztársasági elnökkel, a kormányfővel, netán az országos főügyésszel történne ilyesmi?! – adódik a szónoki kérdést.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. szeptember 18.

Éppen ma 94 éve, 1925. szeptember 18-án született Boér Imre Magyarhermányban. A megbecsült nyugalmazott tanárral baróti otthonában beszélgettünk annak okán, hogy részt vett az 1944. augusztus 26-i úzvölgyi csatában, és nemrég a 75 éves évfordulón szervezett megemlékezésen. Imre bácsi – akit a Jóisten éltessen erőben, egészségben! – az úzvölgyi csatáról és fogságáról mesélt részletesen, és megmutatta büszkeségét: Adatok Magyarhermány néprajzához és történetéhez című, 2005-ben megjelent könyvét, valamint a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől kapott dicsérő oklevelet, életműdíjat, Ezüstgyopár-díjat. És még valamit: az úzvölgyi csata 50. évfordulóján avatott emlékműnél készült csoportképet, melyen Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter társaságában jelenik meg. Nem említette, de láttuk, a szoba falán ott díszeleg Barót város díszpolgári oklevele is.

Háromszék, Székely Ferenc | 2019. szeptember 14.

– Kedves Arany, rég ismerjük egymást, évek óta tegeződünk, kérlek, engedd meg, hogy az interjúban is ezt tegyem. Mindenekelőtt az érdekel, hogy lettél e név viselője, hisz nagyon ritka a magyar személynév-kultúrában. Volt-e a történelem során a magyar nagyasszonyok között, aki ezt a nevet viselte?

Háromszék, Jancsó Árpád | 2019. szeptember 12.

Nehéz írni egy olyan személyiségről, aki meghatározó szerepet játszott Sepsiszentgyörgy, Háromszék, de egészében a magyarság életében. Nagyszerű pedagógus, kitűnő szervező, vezető, nem utolsósorban politikus, akit életében, de halála után is olyan jelzőkkel illettek, mint „két lábon járó lexikon”, „Háromszék szellemi garabonciása”, „enciklopédikus tudású”, „erdélyi magyar polihisztor” stb.

Népújság, Sebestyén Mihály | 2019. szeptember 11.

Csütörtöki kimenő

Olvasom, hogy az érdekvédelmi szervezet nem támogatja a továbbiakban a marosvásárhelyi magyar alpolgármestert. Szíve joga, megteheti. Hiszen ő választotta ki, ő küldte be a szavazók akaratával egyezőleg a városi önkormányzatba. Csakhogy az önkormányzat kifejezés nem mindenben állja meg a helyét, legalábbis városunk tekintetében (vakságában?).