Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 18.

Ha áttekintjük az utóbbi évtizedek történéseit, elemezzük azok hátterét és megfogalmazzuk lehetséges következményeit, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Románia a vesztébe rohan. Az összeomlás elkerülésének esélye pedig az idő múlásával egyre kisebbé válik. Főleg, ha a valósággal történő szembesülés helyett, továbbra is befeketítik és üldözik az igazság kimondóit.

Népújság, Benedek István | 2019. június 13.

Kereken egy héttel az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott botrány után az egyenruhások nekifogtak a helyzet rendezésének. Alig néhány hónapot késtek, valószínűleg nyakkendős parancsnokaik utasítására, mert azoknak politikai hasznuk származott a cirkuszból. A kegyelet csatáját azonban mindannyian elveszítettük.

Háromszék, Demeter J. Ildikó | 2019. június 17.

Három és fél évvel a bukaresti Colectiv-tűzvész után (amely 65 fiatal emberéletet oltott ki) még mindig csak szenvedői vannak a tragédiának, bűnösöket találni és elítélni, a veszélyt elhárítani máig nem ért rá a román állam, illetve annak hatóságai.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 13.

Keddi ottjártunkkor fájdalmas csend honolt a gyűlölettől habzó szájú horda által megszentségtelenített úzvölgyi magyar haditemetőben. Romboló ottlétükre már csak a rúgásaik nyomát őrző székelykapu elgörbített sarokvasai, és a meggyalázott magyar katonasírok kitépett mogyorófa keresztjei utaltak. Az általuk szétszaggatott kerítés drótjait és összetört bejárat léceit ugyanis szokatlan serénységgel pótolták a garázdálkodás bizonyítékainak eltűntetésével megbízottak.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 12.

Hiába mondta – még az úzvölgyi botrányt megelőzően – Kelemen Hunor, hogy a többség és kisebbség viszonya biztonságpolitikai kérdés is, melynek rendezése nélkül nincs tartós béke, szavaira egyre kevesebben figyelnek. Nem mintha az RMDSZ elnökének állítása nem lenne megalapozott, hanem azért, mert a romániai politikai küzdőtéren a kisebbségi kérdés nehezen érthető a többség számára.

Népújság, Karácsonyi Zsigmond | 2019. június 12.

Kivártam, megrágtam, mégsem tudom lenyelni azt, ami az úzvölgyi katonatemetőben történt. Nem lehet, mert megszólaltak a békítő vitézek – köztük a közszolgálati rádió egyik magyar szerkesztője is –, és tovább korbácsolják feltépett sebeinket. Érvelésüket arra építik, hogy, bár bizonyítottan elítélendő a focihuligánokkal megspékelt román támadók viselkedése, azért a székely-magyar zsoltáréneklők sem ártatlanok, akiket kampányérdekből hívtak oda a magyar érdeket képviselők. Hát akkor beszéljük meg: sokan nagyon szeretnék tudni, akkor is ilyen önostorozó toleranciával érvelnének ezek az újságírók, ha saját őseik sírját becstelenítették volna meg az ortodox pópák által vezetett furkósbotos hordák?! Kötve hiszem. Bezzeg a honi, nem magyar kisebbségeket ért inzultusoknak kötetnyi beszélgetéseket szentelnek. És ez nem baj, sőt. De az már felettébb furcsa, hogy pár száz „kolozsvári vegyes” tiltakozását vagy néhány valóban demokrata véleményformáló bejegyzését gyógyírként mutogatják a világnak, hogy lám-lám, a Balkán eme szegletében is javul a demokráciaindex. Balgaság, mert a kisebbségi jogok terén lényegében semmi sem változott harminc év alatt. A bukaresti hatalom, bármilyen színezetű legyen is, amikor erős külső nyomás nem kényszerítette, lágyabb vagy keményebb eszközökkel folyamatosan igyekezett életteret megkaparintani, a mi kárunkra. Akár sírhantjaink elbitorlásával is. Történelmünk megbecstelenítéséről nem is beszélve.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 11.

Csütörtök délután folyamatosan zuhogott az eső az Úzvölgye felett fityegő fekete fellegekből. A kövér cseppek sem tudták azonban lemosni a magyar haditemető védelmére összegyűlt és imára kulcsolt kézzel egymásba kapaszkodó mintegy háromszáz személy arcáról az aggodalmat. Alig néhány száz méterrel odébb ugyanis harsogó zene és duhajkodás zaja tépte szét a helyszínen megszokott kegyeletteljes csendet.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 8.

Egyszer, ha mindenféle szekus és kommunista örökség végérvényesen a múlté lesz – egyelőre kérdéses, hogy ez egyáltalán bekövetkezik-e valaha –, az úzvölgyi temetőfoglalás történetét a diverziókeltés egyik iskolapéldájaként oktathatják majd. Egyszer, ha tisztán, tisztábban látunk majd abban a zavarosban, ami közel harminc évvel a rendszerváltás után sem akar tisztulni, talán az is kiderül, mostani sejtéseinknél pontosabban, hogy mi lehetett azoknak a fejében, akik ezt a lehangoló történetet kitalálták, megírták a forgatókönyvet és megvalósításához szereplőket kerestek.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 3.

Hogy Romániának, e jobb sorsra érdemes országnak megváltásra van szüksége, egyértelmű. Hogy Ferenc pápa elindíthat-e valamiféle megtisztulási, javulási folyamatot, csak remélhető. Az viszont bizonyosság, hogy ennyi jóságra, összefogásra, embertársaink iránti tiszteletre, a gyengék és elesettek felkarolására bátorító üzenetet e társadalom rég nem kapott.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 3.

Hívő katolikus létem ellenére vegyes érzelmekkel telítve és kétségek között vergődve vártam Szent Péter utódjának a csíksomlyói látogatására. Húsz esztendővel ezelőtt ugyanis örömtől repeső szívvel fogadtam volna az ezer éve esedékes nagy esemény hírét, most azonban a közeledtével egyenes arányban nőtt bennem az aggodalom. Ez a pápa ugyanis már nem az a pápa, és az 1999 óta eltelt időszak alatt a román állam is számtalanszor bebizonyította, hogy ellenségként tekint a székely–magyarokra. Így hát félő volt, hogy ránk nézve nemkívánatos következményei lesznek Őszentsége Székelyföldön való megfordulásának.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 29.

Bármelyik emberi tulajdonságnak, így az aljasságnak is vannak különböző fokozatai, melyek közül a kegyeletsértés, valamint a temető- és sírgyalázás a legsúlyosabb. A holtak nyugtának háborgatásánál mélyebbre ugyanis már emberileg nem lehet süllyedni az alávalóság bugyraiban. És ha mindez rágalmazással és történelemhamísítással társul, az olyan mérvű erkölcsi romlottságra utal, ami túlmutat a zavartalan együttélést biztosító írott és íratlan szabályok, illetve törvények megszegésén. Az már a hitványság kategóriájába tartozik.

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. május 22.

Ha arra nem is alkalmas az európai parlamenti választások kampánya, hogy megtudjuk, melyik romániai párt miként képzeli el az Európai Unió jövőjét, arra viszont tökéletes, hogy közelebbről megismerkedhessünk a nacionalizmus és a magyarellenesség legkülönfélébb típusaival.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 20.

Letakart betonkeresztek megtisztítása, megoldások keresése a magyar haditemető meggyalázása nyomán kialakult áldatlan helyzet mielőbbi felszámolása érdekében, Hargita és Bákó megye határának azonnali visszaállítása az érvényben lévő törvények által kijelölt helyen, egy újabb provokáció elszenvedése és dokumentálása, majd sötétedés után a helyszín méltóságteljes elhagyása. Íme, az Úzvölgyében csütörtökről péntekre virradó éjszaka és a rá következő nap folyamán történtek főbb mozzanatai.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 14.

Székelyföld és Erdély különböző sarkaiból több ezren sereglettek össze az Úz-völgyi magyar katonai temetőbe, hogy kezüket közös imára kulcsolva, együtt fohászkodjanak az isteni igazságért, valamint tiltakozzanak az emlékhely meggyalázása, egyes sírok megbecstelenítése és az újabb történelemhamisítási kísérlet ellen. Az ökumenikus istentiszteleten való részvételre a politikum és civil társadalom képviselőiből Jakab Kevend árkosi hagyományőrző javaslatára és ösztönzésére megalakult Kezdeményező Bizottság szólította fel a székelyeket.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. május 13.

Elhalasztják az általa nemzetközinek nevezett, Úz-völgyi katonatemetőben felújított román hősök emlékművének május 17-re tervezett avatóünnepségét. Mindezt Constantin Toma dormánfalvi polgármester jelentette be szombaton délután, egy kampányrendezvény végén. A mintegy mellékesen közölt intézkedést az ilyen esetekben előírt törvényes háttér megteremtésének a szükségességében jelölte meg. Ugyanakkor azt is hozzátette, nem akarnak kellemetlenséget és feszültséget kelteni Hargita és Bákó megyék határán.

Népújság, Benedek István | 2019. május 12.

Jókora hullámokat kavart az utóbbi hetekben

az Úz-völgyi első világháborús katonatemető ügye. Amit eddig tett a hazai magyar politikum a kérdésben, az tiszteletre méltó, azonban a meggyalázott katonasírokért harcolók soraiban ott kellene látnunk a más kérdésekben gyakran hangos civil jogvédőket, és az anyaországi diplomáciának is illene jobban teljesítenie. Így legalábbis könnyebben el lehetne érni, hogy az emlékhely meggyalázásával eltemetett tisztesség kihantolódjék, és visszakerüljön méltó helyére.

Népujság, Bodolai Gyöngyi | 2019. május 13.

Az erdélyi magyar közép- és felsőfokú oktatás problémáinak feltérképezése, a megoldásukra vonatkozó konkrét javaslatok számbavétele, egy közös stratégia kidolgozásának szükségessége, valamint a „MOGYE-ügy” megvitatása szerepelt annak a rendkívüli tanácskozásnak a napirendjén, amelyet Hogyan tovább, erdélyi magyar oktatás? címmel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezett.

Háromszék, Haszmann Pál | 2019. május 10.

„Hatalmas Isten! Mi lett volna belőlünk az éjszaka setétségében, midőn magunkra nem vigyázhattunk, ha te pajzsot ne vontál volna felettünk és oltalmad be nem takart volna a veszedelmek ellen!?”
Elöljáró beszéd

Hargita Népe, Sarány István | 2019. május 10.

Ha összehasonlítjuk Európa, de akár a magyar nyelvterület más térségeivel, Csíkban viszonylag későn jelent meg a könyvnyomtatás. A Gutenberg nevéhez fűződő, mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás születését 1456-ra keltezik, s rá nem egészen húsz évre megjelenik Magyarországon is az első két nyomtatott könyv: 1472-ben adták ki Budán Hess András nyomdájában a Cronica Hungarorum (Magyarok Krónikája) című művét, valamint egy kötetbe foglalva Magnus Basilius: De legendis poëtis, valamint Xenophon: Apologia Socratis (A költők olvasásáról – Socrates védőbeszéde) című munkáját.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. május 8.

Hol a határ? – teszi fel a kérdést Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője minapi, az úzvölgyi temetőfoglalás okán írt jegyzetében. A megyehatárt többször változtatták, természetesen Székelyföld rovására, de az eszmefuttatás csattanója nem a fizikai, a földrajzi határra vonatkozik, hanem a jóérzés határára. Hol a határ? Hisz a kegyeletünket, tiszteletünket érdemlő hős katonákat még holtukban sem hagyják nyugodni, az élők velük vívatják meg szimbolikus csatájukat, politikai piszkálódásra használva fel emlékhelyüket, írja a publicista.

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio