Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 3.

Az 1764-es esztendő hetedik napja vérrel íródott be a magyarság kemény magját alkotó, és ezért a védőbástya szerepét betöltő székelység történelmébe. Hajnalban ugyanis a császári haderő négy gyalogos százada, százötven vértese, valamint harminc huszárja alattomosan rátámadt Madéfalva lakosságára, illetve az ott tartózkodó csíki és háromszéki székelyekre. Az ágyúlövésekkel és gyújtogatással kezdődő, sortüzekkel folytatódó és kaszabolással végződő mészárlásnak a harcképes férfiakon kívül ártatlan gyermekek, nők, valamint idősek is áldozatul estek. A halottak pontos számát a mai napig nem ismerjük, egyes források 200–250-re, míg mások 500 körülire teszik.

Háromszék, Nagy B. Sándor | 2018. december 29.

Újra itt az év vége, a számadás ideje. Nehéz évünk volt, sok betegséggel, félelemmel, meg nem valósított tervekkel, halállal, gyásszal és persze örömökkel is. Egy kicsit nehezebbek a végtagjaink, mint tavaly ilyenkor, több ránc van a szemünk alatt, s talán jobban is felejtünk, de ezt nem bánjuk, mert olyan jó lenne elfelejteni a kudarcainkat...

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 3.

Van, aki az első pillanattól vállalja a magyarságát, van, aki később ébred öntudatra, de az a fontos, hogy végül megéld, átéld és tégy valamit a megtartása érdekében. Hogy maradjál önmagad, még akkor is, ha kinevetnek érte. Haladjál a saját utadon, még akkor is, ha nehéz. Járjál felemelt fejjel és egyenes derékkal, még akkor is, ha fáj.

Hargita Népe, Sarány István | 2019. január 3.

Eltelt a szilveszter is, már a múlté lett az is, akárcsak a születés ünnepe, a karácsony. Az évek mezsgyéjén a gonoszt elűzni hivatott durrogtatás, csattogtatás közepette pezsgővel köszöntöttük egymást, egészséget, boldogságot kívánva mindazoknak, akiket közel érzünk magunkhoz.

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2018. december 28.

„Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk/törékeny játékunkat, a reményt.” Így kéri Babits Mihály Karácsonyi dal című versében a jászolban megszülető „égi királytól” a legszebb jókívánság teljesítését. Teszi ezt olyan természetesnek tűnő egyszerűséggel, ahogy a szavak „nyugatos” királyához illik.

Népújság, Nagy Székely Ildikó | 2018. december 20.

Pásztorként idén sem álltam (volna) meg a helyem. November ködében – mint nagy, gyűrött paplanban elhullatott álmot – kerestem a fényes jelet, lestem, sürgettem magamban az örömhírhozót. Nem első alkalom, hogy csaknem egy hónappal szenteste előtt úgy éreztem: most van itt, most lenne itt az ünnep ideje. Persze, mindig csak egy pillanatra kapaszkodom ebbe a gondolatba, aztán engedelmesen elengedem, és úgy sodródom el tőle, mintha sosem lett volna az enyém.

Háromszék, László Zsuzsa | 2018. december 22.

Karácsony. Ilyenkor érzékenyebben gondolunk eltávozott szeretteinkre, valahogy megnagyobbodik az űr, amelyet maguk után hagytak.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. december 21.

Gyermekkoromban a testvérbátyám mindig sétálni vitt angyaljárás előtt. Szótlanul lépkedtem mellette, mert kíváncsi tekintetem a karácsonyfákkal és ajándékokkal megrakodott angyalka után kutatott fáradhatatlanul, de mindhiába. Így némi bolyongás után várakozással teli lélekkel indultam haza. Pislákoló petróleumlámpák és a dacos székely hegyek fölött ragyogó csillagok fénye űzte el utunkból a hirtelen ránk szakadt és gyorsan sűrűsödő sötétséget.

Háromszék | 2018. december 8.

Egyszerű dolgok, amelyekről nem szokás beszélni. Ezeket még egyszer el kell mondani és talán még százszor, ha megnézzük, hogy mekkora cécót csapott a sajtó a székelyek nagygyűléséből; sokan csak a kék zászlós fényképeket látják, és az összes többit inkább szőnyeg alá söprik.

Háromszék, Farcádi Botond | 2018. december 10.

Hivatalossá vált immár a Nyugat Szövetsége, miután a hévégén Temesvár, Arad, Nagyvárad és Kolozsvár polgármestere aláírta a társulás alapító okiratát. Nem lehet eléggé hangsúlyozni e mozzanat fontosságát – még ha a román sajtó egyelőre inkább afféle kuriózumként viszonyul is a kezdeményezéshez. Alighanem az elmúlt évek egyik legjelentősebb közéleti eseményéről van szó, mely messze túlmutat minden szűk látókörű sárdobáláson, kicsinyes politikai csatározáson, korrupcióellenes harcon, látható és láthatatlan erők közötti háborún.

Hargita népe, Simó Márton | 2018. december 11.

Hajnali misén voltam a közelmúltban gyermekkorom templomában. Nem az a hajlék áll, amelyet megszokhattam, hiszen a régi tavalyelőtt leégett. Az új viszont alakul. Nyoma sincs annak a klasszicista belsőnek, de az arányok nagyjából ugyanolyanok. Barátkozom a miliővel. Beszélgetek az emberekkel – idősekkel-fiatalokkal –, s bár nem azok ők, akikkel hajdanán itt találkozhattam – többnyire odakint nyugszanak a fenyvek alatt –, de ’hozzák a formájukat’ a gyermekek, s a fiatalok is. Jólesik. És az is, ha nálamnál idősebbeket látok. Folytonosság ez az időben…

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2018. december 6.

Az első adventi gyertya meggyújtásával beállt csendben

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. december 12.

Az emberiség legnagyobb rákfenéje a gyűlölet. A történelem folyamán ugyanis már számtalanszor bebizonyosodott, hogy elszabadulása romlást és pusztulást hozó csetepatékat, illetve háborúkat okoz. A technika mai fejlettségi fokán pedig ezek következményei többszörösen túlléphetik a bolygónk létét veszélyeztető szintet. Csírájában el kellene fojtani tehát a szítására irányuló próbálkozásokat és az elharapózását előidéző megnyilvánulásokat, hiszen ez egy olyan érdek, ami alól nincs kivétel.

Hargita Népe, Kovács Hont Imre | 2018. november 23.

Sem a korrupció, sem a döcögő életszínvonal, sem az autópályák hiánya nem annyira bomlasztó és taszító, mint ez a kommunizmusból hátramaradt, feneketlen bizalmatlanság. Fiataljaink elvándorlásának egyik legfőbb, de kissé tabuszerű, rejtett oka: felnőtt immár több olyan nemzedék, amely nem állt sorban kenyérért, amelynek nem kellett különösebben fékeznie a nyelvét. És amelynek tagjai nem tartottak attól, hogy az osztálytárs, a munkatárs, a szomszéd, a rokon, a testvér besúg – pontosabban, hogy ez a besúgás életpályákat, akár életeket törhet derékba.

Háromszék, Farcádi Botond | 2018. december 3.

Volt itt minden az elmúlt napokban, amitől a nemzeti ünnep is olyanná vált Romániában, mint a szürke, zűrös, botrányokkal tűzdelt hétköznapok.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. december 3.

December 1-jén fellélegezve állapítottam meg, hogy az immár hagyományossá vált magyargyalázás nélkül zajlott le Sepsiszentgyörgyön a román nemzeti ünnep. Az utóbbi években ugyanis özönlöttek hozzánk a sértegetés, valamint provokálás szándékával érkező újfasiszták.

Háromszék, Farkas Réka | 2018. november 29.

Egy éve készül megünnepelni fennállásának századik évfordulóját Románia, és most, hogy közeledik a nagy nap, úgy tűnik, zengzetes szólamokon kívül egyébre nem igazán futotta, sőt, nagyobb a széthúzás, a megosztottság, mint valaha. Már nemcsak a politikai osztály képviselői vitáznak, de sikerült éket verni a társadalom minden szegletében. Nem telik el nap, hogy ne szólna hír újabb konfliktusról.

Háromszék, Szekeres Attila | 2018. november 29.

Felkeltette érdeklődésemet Szilágyi N. Sándor Mit nem ígértek nekünk a románok Gyulafehérváron című, a Maszol portálon megjelent elemzése. December 1-je előestéjén egy mondatba tömörítve ennek lényege az, hogy a nagygyűlés résztvevői nem ígértek nekünk, nem is ígérhettek, hanem feltételt szabtak Óromániának.

 Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. november 29.

Románia alkotmányban is rögzített nemzeti ünnepe, vagyis december 1-e közeledtével a többségi médiában évről évre felerősödik, majd eluralkodik a magyarellenes hangulat, és felcsapnak az ellenünk szított alantas indulatok.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2018. november 23.

 A román nemzeti jelképek és állampolgárok megsértését jelentené, ha a magyar választott vezetők nem vennének részt a nagy egyesülés centenáriuma alkalmából szervezendő december elsejei ünnepségeken. Ezt ugyanis az alkotmány nemzeti jelképnek minősíti – fogalmazott keddi sajtótájékoztatóján Sebastian Cucu, Kovászna megye kormánymegbízottja.

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio