Háromszék, Nagy D. István | 2019. december 23.

Megelégedettség, felszabadultság és méltó emlékezés pillanatait kellene megélniük Románia polgárainak e decemberi napokban, hiszen három évtizede már, hogy az önkény béklyóit lerázva, elviekben a szabadság útjára lépett az ország.

Háromszék, Mózes László | 2019. december 21.

„A csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképzeni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda egészen egyszerűen megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos” – írja Márai Sándor.

Székely Hírmondó, Erdély András | 2019. december 20.

Tartani lehet tőle, hogy az 1989-es forradalom századik évfordulóján a román történelemkönyvek csak mellékesen említik majd Temesvárt, Tőkés László nevű alak pedig egyáltalán nem fog benne előfordulni – írtam egy múlt heti jegyzetemben. Elnézést kérek, tévedtem. Dehogy kell ide száz év, már az ötvenediken sem lesz semmi hasonló! Arra ugyanis valószínűleg kihalnak azok a becsületes bánságiak, akik még emlékeznek a történtekre, másnak pedig esze ágában sem lesz Tőkés Lászlót emlegetni.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 20.

Az 1989. december 15-én fellázadt és a sortüzek ellenére kitartó temesváriak hős példáját követve, Arad, Kolozsvár, Nagyszeben, Marosvásárhely és Brassó után, december 22-én délelőtt Sepsiszentgyörgy lakossága is utcára vonult. Ekkor még Ceauşescu az ország teljhatalmú diktátora volt, így nem tudhattuk, hogy ezt cselekedve megérjük-e az estét. A kommunista terror sötét évtizedei alatt felgyűlt keserűség és a felsorolt nagyvárosokban történt tömegmészárlások miatti felháborodás azonban erősebbnek bizonyult a félelemnél.

Háromszék, Farkas Réka | 2019. december 21.

Húsz esztendővel ezelőtt, az 1989-es események tizedik évfordulóján még elevenebbek voltak az emlékek, és sajnos az akkori aktív résztvevők közül többen ma már nincsenek közöttünk. Talán ezért érdekes most az újabb kerek évfordulón a két évtizeddel ezelőttieket újra felidézni. Sajnos, a kép azóta sem tisztult, maradt a köd, a feltételezések, és csak az vált még bizonyosabbá, ami már akkor is egyértelmű volt: szervezett diverzió szereplőivé váltak, akik hittel, jó szándékkal a szabadság harcosainak gondolták magukat. Tudtuk, tudjuk, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön is voltak beavatottak, akik irányították a félrevezetést szolgáló akciókat, és akik részesei voltak az utólagos ködösítésnek is. Az egyik, akkori aktív résztvevő, Sylvester Lajos fogalmazott a következőképpen: csupán Sepsiszentgyörgy akkori történetének rekonstruálásával a lényegre lehetne tapintani, kideríthetnénk, hogy mi történt az egész országban.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 18.

Müller László és bajtársai halálának körülményeiről a katonai egységük által január 24-én kibocsájtott jegyzőkönyv egy szót sem említ. Csupán az található benne erre vonatkozóan, hogy a Brassó védelmében folytatott hősi harcokban estek el 1989. december 23-án.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 17.

A nyolcvanas évek derekán már olyan mély nyomor uralkodott Romániában, hogy azt gondoltuk, lejjebb már nem süllyedhetünk, de tévedtünk. Kiderült ugyanis, hogy a földi pokolnak vannak mélyebb bugyrai is, hiszen a hatalom beolvasztási törekvései egyre erőszakosabbak lettek, így a puszta nemzeti létünk is veszélybe került. Napról-napra jobban dühöngött a kommunista diktatúra, és fokozódott az elnyomás. Éhezés, nélkülözés, és nincstelenség uralkodott országszerte, valamint félelem, rettegés és terror. És mindez a huszadik század végén, Európa közepén történt és történhetett, a helyzet fölött bűnösen szemet hunyó nyugati világ örök szégyenére.

Háromszék, Farkas Réka | 2019. december 17.

Harminc évnek kellett eltelnie az 1989-es decemberi fordulat után, hogy a román parlament hivatalos ünnepi ülését ne december 22-én, a sorsdöntő bukaresti események évfordulóján, hanem 16-án, a lángot fellobbantó temesvári történések napján tartsák, ám harminc esztendő sem volt elég, hogy Tőkés László szerepét méltóképpen felidézzék. A román nép dicsőségének szivárványszínű ecsetelése nem engedett helyet a magyar lelkipásztor vitathatatlan érdemeinek elismerésére.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. december 17.

Ceauşescu kommunista diktatúrájában, amikor az ország megfélemlített lakossága mai ésszel felfoghatatlan fizikai és szellemi nyomorban tengette mindennapjait, akadt egy bátor lelkész, aki Istenbe vetett hitébe kapaszkodva végre kimondta az igazságot, és ezzel rést ütött a hallgatás falán. És ettől a pillanattól kezdve többé nem lehetett elnémítani. Folyamatosan tájékoztatta híveit és rajtuk keresztül a nagyvilágot az ellene irányuló hatósági intézkedésekről, amelyek során Ceauşescu pribékjei nem riadtak vissza a fizikai erőszak alkalmazásától sem.

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. december 16.

Oda kellene valahogy visszatalálnunk, a 30 évvel ezelőtti Temesvárra, a református templom előtti térre, ahol mindent elsöprő erővel tört felszínre mindaz a jó, ami csak kivételes pillanatokban mutatkozik meg egyszerre és maradéktalanul egy város, egy ország, egy közösség életében: az immár visszatarthatatlanná váló szabadságvágy, a bátorság, a szolidaritás, az Istenbe vetett hit, az egymás iránti teljes bizalom, a szolidaritás.