szmue fejlec 2

Székely Hírmondó, Czegő Zoltán | 2020. július 23.

Az Amerikai Egyesült Államok vágtában rohan valamerre, és ebben a rohanásban az a pokoli, hogy maga se tudja az irányt, a célt, az okot. Mintha az ördög hullámhosszán, itt a legújabb hír, hogy Krisztus-szobrot fejeztek le, keresztény templomokat is gyújtanak fel abban a lázadásban. Elképesztő, mert az egyelőre megmagyarázhatatlan belső lázadás kardot fogott már a keresztény világvallásra is. Hajlunk úgy fogalmazni, hogy ezek után már csak csillapodniuk kell – kiknek is? Az egykori bennszülöttek keresik a maguk igazát az USA vérpocsolyáiban? Lehetséges ma már minden ott is?

Népújság, Mózes Edit | 2020. július 20.

Örömódát zengett a minap a magyarellenességéről elhíresült marosvásárhelyi képviselő, amikor megtudta, hogy az alkotmánybíróság elutasította az államelnök óvását a Trianon-nap hivatalos állami ünneppé nyilvánításával kapcsolatban. Az óvásban az államfő arra hivatkozott, hogy sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, valamint a diszkrimináció tilalmát és a polgárok jogegyenlőségét garantáló előírást, és inkább politikai nyilatkozat, mintsem egy jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogszabály. A taláros testület szerint azonban nem sérti az alkotmányt a törvény, amelyet májusban szavazott meg a képviselőház.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. július 22.

Miközben mi ráérősen szunnyadozunk az otthonunk biztonságosnak hitt falai között, rosszakaróink céltudatos folyamatossággal a kisemmizésünkön és a visszaszorításunkon, végső soron tehát az ellehetetlenítésünkön fáradoznak. Ezáltal pedig az elvándorlásra vagy beolvadásra való kényszerítésünkön. És hogy ezt elérhessék, a történelemhamisítástól, valamint rágalmazástól sem riadnak vissza, mert ezek a nemtelen eszközök eddig is hatékonynak bizonyultak alantas céljaik elérésében. A következetesen ismételt hazugságok ugyanis az emberek tudatában idővel igazsággá nemesednek.

Háromszék, Pálmai Tamás | 2020. július 21.

Amíg a vírus engedte, szerettük járni a világot. Előbb, fiatalon, hátizsákkal szülőföldünket, Erdélyt, majd kis, maradék hazánkat a gyermekekkel, aztán a Kárpát-medencét, majd a világot. Ahogy a zsebünk engedte. Magunk főzve itthoniból, a másik ország lakóival vegyülve, hogy megismerjük őket.

Háromszék, József Álmos | 2020. július 13.

Ma is jól emlékszem arra a rettenetre, ami suttogások közepette végighullámzott Sepsiszentgyörgyön 1958 márciusában évfolyamtársaim letartóztatásakor. Szüleink féltése, gyanakvása, hogy mások is sorra kerülhetnek, intései, hogy senkivel, egymás között se beszéljünk erről, vigyázzunk a provokációkra, hisz az utcán ismeretlenek állíthatnak meg érdeklődésükkel. A Mikóban tanáraink, ugyan palástolni igyekeztek, de magatartásukból, előadásaik közömbös hangulatából, céltalanságából kiérződött az aggodalom, hogy mindannyiunk amúgy is tiltott és többször megtiport nemzeti érzelmeiért, magyarságunk parázs alatti izzásának e pici fellobbantásáért valami szörnyű igazságtalanság következményeként (talán gyerekes tettükért) tizenhat éves ifjaknak kell majd lakolniuk. Olyan tanárunk is akadt, aki talán színlelt kötelességből, talán bőrét is mentendő, de leginkább felindultságának leplezésére a ránk förmedést, a letartóztatottak hangzatos megvádolását választotta.

Népújság, Nagy Miklós Kund | 2020. július 7.

Másért mentem a várba, de a templomnál leragadtam. Annyira lenyűgöző a megfiatalodó ősi hajlék napsütésben felfénylő méltósága, olyan marasztaló a lélekkel ég felé magasodó hatalmas torony látványa, hogy kénytelen voltam előkapni a mobiltelefont, azzal is számolva, hogy késni fogok emiatt a megbeszélt találkozóról. De nem lehetett ellenállni, fotón is meg kellett örökítenem, ahogy a négy fiatorony sisakos dísze közül kicsúcsosodik, akárha a felhőket karcolná, a lentről is óriásinak tűnő, fémborítású kúp. Felső részén, a messzire látszó nagy gömb alatt egy törékenynek vélt állványszerkezet, azon létra és rajta egy ember vonzotta magára a tekintetet. Nem tudom, mit csinálhatott éppen akkor a bizonyára alpinista szakember, de annyit észrevehettem, hogy tesz-vesz, dolgozik. A készülékem zoom objektívje közelebb hozta az állványzatot és a szakit, de így sem tudtam eldönteni, hogy azokban a pillanatokban mi történik ott fenn.

Hargita Népe, Sárány István | 2020. július 13.

Nagy ideológiai változások, forradalmak vagy impériumváltások velejárója szokott lenni a szimbolikus térfoglalás. Az állatvilágot szemlélve tudhatjuk, hogy a kutya, s általában minden ragadozó szereti megjelölni az általa uralt, bírt teret, annak határait. Az ember, aki a teremtés koronájának hiszi és tudja magát, sem mentesül ettől a kényszertől: ha szagmintával nem is, de kultúrája jelenlétével mindenképpen szereti megjelölni a helyet, amelyet a magáénak tud, hisz vagy vél.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. július 8.

Vannak emberek, akiket szólásra teremtett az Isten, ezért akkor sem hallgatnak, amikor másokba már beléfagyott a beszéd, és körülöttük félelem szőtte csend honol. Vannak emberek, akiknek a torkából meggátolhatatlanul tör fel az igazság, és súlyosan koppan a tőle rettegők hallócsontjain. Vannak emberek, akiknek a hangja messzire csendül, és reményt kelt a csüggedőben, a tévelygőnek pedig irányt mutat.

Háromszék, László Zsuzsa | 2020. július 7.

Lassan olyan vagyok, mint egy telenovella. Bocsánat, újságnovella vagy valami ilyesmi. Folyton a koronavírust kerülgetem. De hát nem tehetek róla, ha most ez a legaktuálisabb téma, ha már az életem, életünk meghatározójává, felséges urává vált.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. július 6.

A Brassói Bíróság július 2-án ismét elutasította a terrorista bűncselekmény elkövetésének kísérletével vádolt, és az erre utaló bizonyítékok hiányában is 5 év letöltendő fegyházra ítélt Beke István feltételes szabadlábra helyezési kérelmét. Ráadásul úgy határoztak, hogy legközelebb csak egy fél esztendő elteltével, vagyis 2021. január 1 után kérelmezheti újból a rá kirótt börtönévek lerövidítését.

Háromszék, Farkas Árpád | 2020. június 30.

Annyi ember pusztult és pusztította el magát ötvenéves kora előtt a letűnt évtizedekben, hogy joggal támadhat szándéka s közérzete a mai kortalanságban felbecsülni: mi miként működünk? Dali Sándornak jogában áll időtlen korúként mutatkoznia a romániai magyar szellemi életben.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. június 29.

 A Ploieşti-i Táblabíróság június 25-én kimondott jogerős ítélete értelmében a Békás-szoros közigazgatásilag nem Hargita, hanem Neamţ megyéhez tartozik. Ezzel pont került az erdélyi Gyergyószentmiklós és a moldvai Almásmező (Bicaz Chei) között Mezei János, akkori polgármester által 2009-ben kezdeményezett per végére.

Székely Hírmondó, Czegő Zoltán | 2020. június 29.

(1930. június 29. után is)

Az olvasó mosolyogva is megértené, hogy néhai Dali Sándor főszerkesztőről szólván, ugyancsak alkalmatlan lenne felsóhajtanom egy Ady-verssel: Vajon lehet-e jobbra várni? Mert a nagy alany, Dali Sándor azonnal rávágná az esengő sóhajra, hogy maguk csak ne sóhajtozzanak, hanem dolgozzanak, s egy cseppet se lanyhán! Ő, Dali, az a típus volt, aki lapcsináláskor nemcsak kihasználta, hanem meg is teremtette a jó lap lehetőségét. Ma tíz éve halt meg Sepsiszentgyörgyön, 90 éves lenne.

Háromszék, Farcádi Botond | 2020. június 29.

Ha jobban belegondolunk, nem történt semmi azóta sem. Traian Băsescuról már tavaly májusban kimondta a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács, hogy Petrov fedőnév alatt jelentett a Securitaténak, aztán pár hónappal később a Bukaresti Ítélőtábla is megerősítette ezt – mégsem történt semmi.

Háromszék, Csikós Júlia | 2020. június 26.

Megnyitása óta nem volt akkora ünnepe a sepsiszentgyörgyi Református Tanodának – a későbbi Székely Mikó Kollégiumnak –, mint 1870. június 27-én, amikor letették az iskolaépület alapkövét. E napot hosszadalmas alapítási időszak, bonyolult telekszerzési ügyek előzték meg, de az alapkőletétel napja valódi ünnepévé vált nemcsak az iskolának, hanem Sepsiszentgyörgynek és egész Háromszéknek is. Finta István pávai lelkész a szemtanú hitelességével számolt be az eseményről a Pesten megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lap július 10-i számában, e cikkből, néhány más forrást is figyelembe véve, rekonstruálhatjuk a 150 éve történteket.

Háromszék, Farkas Réka | 2020. június 25.

Klaus Iohannis román államfő megkapja az Aacheni Nemzetközi Nagy Károly Díjat, úgy tűnik, európai csodálóit semmi sem tántorítja el, hogy kitüntessék „dicsőséges érdemeiért”. A híres nyugati mérce, mint már annyiszor, ismét kettős: van, akinek bármit elnéznek, másnak – akit ellenségnek tekintenek – legjobb szándékait is kiforgatják.

Hargita Népe, Biró István | 2020. június 26.

Egy héttel ezelőtt ünnepelték a madéfalviak a Jézus szíve tiszteletére szentelt templomuk búcsúját. Az ünnepen felolvasták a templomjavítási munkálatok során – a toronygombban – talált levelet is. Ebből kiderült, hogy 1913–1914 között épült az egyházközség temploma, amelynek tornyára 1914. július 4-én helyezték fel a keresztet. Ezt akkor a helyiek szent pillanatként élték meg, és a címül adott mondatot írták a levélbe.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. június 23.

„A Brassói Táblabíróság ügyészei rehabilitálták a néhány román és zsidó haláláért felelős háborús bűnös Wass Albertet – Wass korlátozások nélkül imádható és tisztelhető Románia területén.” Mindez a magyarellenességéről hírhedt Dan Tanasă június 18-án keltezett blogbejegyzésének címében olvasható, öles betűkkel. És a továbbiakban hosszas, csúsztatásokkal tűzdelt fejtegetésbe kezd az általa törvényes alapot nélkülözőnek, sőt a budapesti politikai hatalom érdekeit szolgálónak bélyegzett ügyészi rendeletek ellen. Ráadásul azt állítja, hogy Budapest éppen azért népszerűsíti Wass Albertet olyan harciasan, mert román- és zsidóellenes volt a haláláig.

Népújság, Nagy Miklós Kund | 2020. június 22.

Könyvégetés még nincs, de a szobrok már nagy bajban vannak. Döntögetnek, feldarabolnak, felgyújtanak emlékműveket, főleg az Egyesült Államokban, de nem csak ott. Ha jobban belegondolunk, a kezdő mondat első fele sem egészen igaz. Könyvmáglyákat ugyan nemigen mutatott a média, de az gyakori hír, hogy bizonyos könyveket, filmeket, amelyek ideológiailag, hangvételben nem tetszenek a napjainkban tiltakozóknak, igyekeznek elzárni a nyilvánosság elől.

Hargita Népe, Nagyálmos Ildikó | 2020. június 26.

Az elmúlt évszázadban megtanultunk küzdeni és méltóságunkat összekaparva újra és újra talpra állni itt, az elszakított országrészben. Pedig egyáltalán nem mondható el, hogy a székelység teljes mértékben összetartó, önzetlenül szereti minden felebarátját, hisz mindennap szembesülünk az emberi gyarlóságra és irigységre utaló jelenségekkel. Kevés olyan közös ügyünk van, amely mellé mindenki odaáll pártatlanul, és egy emberként visszük végig. Valaki egyszer azt mondta, hogy szükségünk van ellenségre, mert másképp azonnal saját fajtánkat kezdjük támadni. És ebben sajnos tényleg van némi igazság.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio