Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. április 12.
A bukaresti Legfelsőbb Feljebbviteli és Semmítőszéken a terrorizmussal vádolt Beke István és Szőcs Zoltán ügyében április 9-én kimondott végleges és megfellebbezhetetlen ítélettel újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam. És ugyanakkor az is, hogy minket, magyarokat továbbra is ellenségnek tekintenek, akiket ráncba kell szedni, és szülőföldük elhagyására vagy beolvadásra kényszeríteni.
Háromszék, Szekeres Attila | 2019. április 11.
Megáll az ész és ácsorog! – mondta egykori fizika szakos középiskolai tanárom, ha valami képtelenséget hallott. Ez jutott eszembe, amikor meghallottam a hírt, miszerint közel 100 ezer euró bírságot kell kifizetnie Korond polgármesterének, amiért nem távolította el vagy eltávolította, de visszahelyezte a névtáblát, esetleg rosszul fordította le a községháza feliratát a polgármesteri hivatalon.
Népújság, Nagy Miklós Kund | 2019. április 9.
155 éve ezen a napon született Bernády György, Marosvásárhely későbbi legendás polgármestere. Sokat írtunk, beszéltünk róla, komoly, tudományos igényű könyvek is megjelentek várostervező, -építő érdemeiről, és aligha várható, hogy a továbbiakban eddig nem ismert, földrengető nagy újdonságok kerülnek napvilágra a település szolgálatába állított, tevékeny életéről, munkásságáról.
Hargita népe, Simó Márton | 2019. április 2.
Mondjuk úgy, hogy transzszilván hangverseny. Van benne, ami együtt szól. És jól. Aztán vannak a disszonanciák.
Úgy adódott – ám tegyük hozzá, ezt részben magam is provokáltam –, hogy mostanában sokat foglalkoztam ezzel a szellemi irányzattal, amelyet jórészt Kós Károly dolgozott ki két társával együtt a Trianont követő apátia legyűrésére, és művelt aztán majd’ negyed évszázadon át az Erdélyi Helikon köré csoportosult írótársaival. Nemcsak a szépirodalmat művelték, hanem önmagukat megosztva, olykor megtöbbszörözve énjüket, közéleti szereplőként, publicistaként, ha úgy tetszik, civilként is sokat tettek azért, hogy ne csak elméletet írjanak, hanem megéljék, s másokat is rávegyenek az erdélyiként való élésre.
Háromszék, Mózes László | 2019. április 9.
Közel harminc esztendő kellett ahhoz, hogy elkészüljön az 1989-es romániai forradalom perének a vádirata. Ez a harminc év már önmagában is beszédes, sokat elárul arról, mennyire érdekelt a mindenkori hatalom abban, hogy a rendszerváltás zavarosában tisztán láthassunk, s végre jogerős ítéletek is rámutassanak a bűnösökre, azokra, akik felelősek a decemberi áldozatokért.
Háromszék, Fekete Réka | 2019. április 4.
Ahhoz kétség nem fér, hogy a jászvásári római katolikus egyházfő engedélyével január 27-én tartott első bákói magyar mise közel harmincéves küzdelem eredménye, de ez csupán csepp a tengerben – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. Úgy véli, a havonta egy alkalomra szorítkozó bákói magyar mise nem jelent lényeges előrelépést ügyükben, aminek egyetlen igaz megoldása, ha minden csángó faluban, ahol erre igény van, engedélyezik a magyar misét. Bákó után, pápalátogatás előtt ezekről beszélgettünk a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallásügyi felelősével.
Háromszék, Farcádi Botond, Bogdán László, Farkas Árpád | 2019. április 3.
Csak biztass
Te csak biztass, akárcsak eddig tetted, e kerek 75. előtt is, mint ama mágusok, kiket babonásan becsültek, biztass a történelem mélyeiből feltörő szóval, mert itt, a történelem tetején az eget most is tartanunk kell, annyi a hazugság, hogy ránk akar roggyanni, s a kormány ma is szabad ösvényeket tapos ostobaságnak, asszimilációnak...
Népújság, Szer Pálosy Piroska | 2019. március 27.
Mezőgazdasági területeket szabdal szét az erdélyi autópálya nyomvonala, de ez a legkevésbé sem érdekli a fővárosi tervezőket. Ami az autópályára várakozóknak örömteli remény, az érintett települések lakóinak bosszúság és fájdalom forrása. Maroskecén az erdélyi autópálya-építés második szakaszát megnyerő Straco cég telephelyén szép sorban várakoznak a nehézgépek. Az általuk felvállalt szakaszon halvány a tevékenység, de annál nagyobb mellénnyel autóznak a munkavezetők bukaresti rendszámú terepjáróikon, és dühösek, ha egy helybéli az ősök földjén megáll.
Hargita népe, Simó Márton | 2019. március 27.
Mostanában azon töprengtem – egyebek mellett – többször is, hogy vajon megszoktam-e a helyet, ahol élek? Vajon képes vagyok-e úgy beilleszkedni, hogy ne lógjak ki a sorból? És rájöttem, hogy nem vagyok alkalmas a tökéletes azonosulásra, mert akkor nagy bajba kerülök. Legalábbis úgy vélem. Talán így veszítek. Vagy a környezetem nyer? Nem tudom megmondani. Az is megtörténhet, hogy én bélyegeztetem meg magam, ha nem vagyok hajlandó szép csendesen elviselni az engem ért sérelmeket. Az örömről, a lelkivilágomnak megfelelő dolgokról most nem beszélek, hiszen azok meglétét természetesnek tartom, mint az életfeltételeket biztosító gravitációt, a vizet vagy a levegőt.
Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 30.
Amikor érintett vagyok a témában. Talán pont azért?
Nehéz válni. Mindenki sérül, kivétel nélkül. Az is, aki menni akar, az is, aki marad. Sokféle fejtegetése van a válásnak. Lélektani, szociológiai, tudományos. (Ma már mindennek van tudománya és a tudományoknak egyre több doktora. De ez egy másik téma.) A statisztikai mutatók is egyre rosszabbak.
Háromszék, Mózes László | 2019. március 28.
Országegyesítő eleink 1918-ban nem úgy gondolták az akkori ígéreteket, ahogyan mi most 2019-ben azokat értelmezzük – e tudathasadásos állapotra utal a honatyák tegnapi elutasító szavazata, amellyel a gyulafehérvári autonómiaígéret törvénybe iktatását seperték le a képviselőház asztaláról.
Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 28.
A vita és a filozofálás kétségtelenül az emberi faj fejlődésének legfontosabb mozgatórugója, mert gondolkodásra, véleményformálásra ösztönöz. Világunk működése, vagyis a földi élet és azon belül az emberi lét viszont jól meghatározott és örökérvényű fizikai, kémiai és biológiai törvényeken alapszik.
Népújság, Tófalvi Zselyke | 2019. március 25.
Van egy fotó 1983-ból:
Barabás Éva festőművész kiállításának megnyitóján vagyunk a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszintjén lévő kiállítóteremben: érdeklődő és figyelő tömeg, az első sorban állnak a gyerekek, köztük én is a bátyámmal, karszalaggal a kabátunk bal karján, şc. gen. nr. 4., 543, Tg-Mureş. Karszalagot kaptunk, ahogy iskolások lettünk, ezt varrták fel a kabátunkra, az enyémet lehet, hogy apukám, aki ugyanazon a fotón jól látszik, mögöttünk, gyerekek mögött áll, és figyeli azt, akit a fotó alapján nem ismerünk fel, de ő beszél a mikrofonba és méltatja a festőművészt.
Hargita népe, Asztalos Ágnes | 2019. március 22.
Látjuk-e a fától az erdőt? Az egyedi eset mögött a rendszert? Mostanában ezen gondolkodom, miközben iskolai konfliktusok megoldásában kérik a segítségem. Kezelhetetlen, fegyelmezetlen, csúfolkodó, egymást bántó gyerekekre panaszkodnak gyakran a pedagógusok, akik nem tisztelnek semmit és senkit, nem akarnak tanulni, odafigyelni az órán, nem követik a szabályokat, semmibe veszik a tanárt és kötelességeiket. Idegesítően viselkednek, képesek még magukat is megsebezni! Sokan érzik tehetetlennek magukat, mások dühösek, nő a felnőttekben a frusztráció, ott lebeg fölöttük a kiégés veszélye. Eszköztáruk gyakran kimerül a szidás, büntetés, fenyegetés szentháromságában, miközben jól látszik: mindez csak olaj a tűzre.
Háromszék, László Zsuzsa | 2019. március 23.
Próbavizsgákra készül a hetedikes gyermekem, napokon át hosszú órákat foglalkozik a leckéivel. Olyan ambícióval, elszántsággal tanul, hogy néha rá kell szólnom, hagyja egy kicsit alább, pihenjen, nem függ azért épp az élete ezektől a felmérőktől. Tudom, persze, hogy sajnos a felvételin számítanak az előző évek osztályzatai, az sem biztos, hogy egyenlő eséllyel indulnak éppen emiatt máshonnan érkező, „túlértékelt” diákokkal. Merthogy a tanügyi rendszerünk (is) úgy rossz, ahogy van. Én mégis úgy gondolom, hogy nem kell belebetegedni egy ilyen vizsgába, hosszú távon és egyáltalán nem ér annyit.
Háromszék, Mózes László | 2019. március 23.
Egységes, homogén és szuverén nemzetállam – e szavakkal jellemezték a kommunista Romániát harminc és egynéhány évvel ezelőtt az akkori vezetők – főtitkárok, szolgálatos aktivisták és magas beosztású elvtársak, illetve szekusok –, ha szóba került a nemzetiségi, kisebbségi kérdés. Azt egyébként már akkoriban egyszer s mindenkorra megoldottként emlegették, ám közben mindent megtettek azért, hogy az országban élő nemzeti közösségek otthontalanná és kisemmizetté váljanak, asszimilálják vagy kiárusítsák őket.
Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 22.
Az Erdéllyel megnövekedett Romániában már a kezdetektől fogva a magyar közösség felszámolása jelentette a mindenkori hatalom legfontosabb célkitűzését, és sajnos, ez ma sincsen másképp. Éppen ezért kénytelenek vagyunk újból és újból megkongatni a vészharangot, abban reménykedvén, hogy az erdélyi magyarság feleszmél hangjának hallatán, és megvédi önmagát, amíg az ereje még engedi.
Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 15.
A nemzettudat és belőle fakadó önbizalom, valamint önbecsülés visszaszerzésének alapfeltétele a múlt megismerése, amelyre jó alkalmat kínál a sorsfordító eseményekre való közös emlékezés. Hiszen nekünk van, amire, és van, akire felemelt fejjel, büszkén visszatekinteni. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének időpontja, március 15-e pedig e dicsőséges évfordulók egyike.
Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 12.
Egy népesség akkor nemesedik nemzetté, amikor vállalja önazonosságát, ragaszkodik hozzá, és kiáll mellette, ha a helyzet ezt megköveteli.
Amikor felismeri, megmutatja és őrzi értékeit. Amikor tisztában van a jogaival, és tudatosan, összehangoltan, egységesen küzd az érvényesítésük érdekében. Mindaddig viszont csak arcnélküli tömeg, szabványemberek közössége, ide-oda terelgethető birkanyáj marad, amelynek a sorsáról mások döntenek, kényük-kedvük szerint. Így az erdélyi magyarság és székelység jövője is azon múlik, hogy az idegen uralom szorításában akar-e, tud-e, képes-e népességből nemzetté válni.
Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. március 12.
A hatalom mesterkedései ellenére a székely szabadság napján ebben az esztendőben is méltóságteljesen emlékeztek meg vértanúinkról a marosvásárhelyi Postaréten, majd a kormányhivatal felé vonulva és a központba érve civilizáltan, de kellő határozottsággal követelték Székelyföld autonómiáját. A város magyarsága tömeges részvételével tanújelét adta, hogy végre kezdi kiszabadítani magát a félelem, közömbösség és kishitűség kényszerzubbonyából.
