Háromszék, Farkas Réka | 2019. január 30.

Mintha az erdélyi magyarság sorsát tükrözné a marosvásárhelyi magyar orvosképzés kálváriája. Feladtuk-forma, mint még annyi mindent, és most a huszonnegyedik óra után, esélytelennek tűnik bármilyen, a helyzet rendezését célzó próbálkozás.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 31.

A 2011. január 5-én meghozott és február 9-től életbe lépett, 1-es számot viselő tanügyi törvény 135. cikkelyének 1. pontja kimondja, hogy a multikulturális és többnyelvű egyetemeken a nemzeti kisebbségek nyelvén működő tagozatokat és karokat kell létrehozni. Ennek ellenére a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva ezt következetesen és makacsul visszautasította.

Háromszék, Hecser László | 2019. február 2.

Már van egy éve, hogy érlelődik bennem az ötlet: vállalni fogom, hogy D. T. magyar megfelelője legyek. Kísérletként tekintenék a dologra. Mi lenne – játszottam el az ötlettel –, ha mindennap én is feljelentenék egy-egy önkormányzatot, csak mert az úgy fogadta el címerét, hogy abban nem jelenítette meg a magyarság jelképeit?

Hargita Népe, Simó Márton | 2019. február 5.

 Vajon meg akarunk-e maradni? Ez egyáltalán nem biztos. Itt és így talán nem is akarunk élni.

Az én gyermekeim elmentek néhány évre – mondja egyik ismerősöm. Aztán sorolja az érveket, hogy ez miért jó: kinyílik a világ, lát, hall, tanul, és még pénzt is keres… Mondom neki, hogy az enyémek is elmentek. Semmi garancia, hogy visszajönnek. Talán az egyik… Nem vagyunk kivételek, sem én, sem az illető. És meg lehet nézni bármelyik falusi vagy városi utcát, bármelyik tömbház lépcsőházát, lehet sorolni egymás után a rokonokat és ismerősöket. Számba lehet venni, szemlézni foghíjas sorainkat vagy ülőhelyeinket a templomokban. Nincs olyan család, amelyből ketten-hárman, néha többen ne hányódnának Nyugaton. Magyarba menni már nem cikk, azt mondják, hogy oda csak az alja pályázik, aki képtelen nyelvet tanulni, s akinek nincs komoly mestersége.

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2019. február 10.

Marosvásárhelyre készül Ecaterina Andronescu, az oktatási tárca „régi-új” vezetője. Az MTI közleménye egy kolozsvári sajtótájékoztatón elhangzott szavait idézi. Ecaterina Andronescu a média képviselőinek azt nyilatkozta, hogy 2012-ben a MOGYE-t illetően egy éjszakába nyúló tárgyaláson az ő közvetítésével jutottak egyezségre a magyar oktatók képviselői és az egyetem román vezetése, továbbá, hogy az akkor elfogadott hétpontos egyezség tudomása szerint megvalósult.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 29.

Sepsiszentgyörgyön huszadik alkalommal zarándokoltak egymás templomába, és imádkoztak közösen a Krisztus-hívők egységéért a történelmi magyar egyházak lelkészei és tagjai. A megyeszékhelyen immár hagyományosan január közepe táján kezdődő és az évek során imatizeddé kerekedett együttlét alatt Isten szolgái és a hívek betekintést nyernek a város gyülekezeteinek hitéletébe.

Háromszék, Fekete Réka | 2019. január 29.

 Az semmiképpen nem állítható, hogy a jászvásári római katolikus püspökség fennállásának 135. évében, egyházfői engedéllyel első alkalommal megtartott és havi egy alkalommal elrendelt bákói magyar nyelvű mise megoldaná a moldvai csángó magyarok harmincéves küzdelmét hitéletük anyanyelven történő művelése irányában. Egy olyan magyar katolikus közösség életében számít mégis jelentős eseménynek, amelynek nemzedékei sem az iskolában, sem a templomban nem szólhattak őseik nyelvén, aki pedig ezért felemelte szavát, megfélemlítésben volt része.

Hargita népe, Kiss Előd-Gergely | 2019. január 23.

Egyre nehezebb tájékozódni a hétköznapokban, jobban mondva egyre nehezebb hiteles, ellenőrzött információhoz jutni, pedig csúcstechnológiára alapozó korunkban arra nem panaszkodhatunk, hogy kevés lenne a hozzánk eljutó új adat. Sőt napjainkban a bajt az okozza, hogy egyszerre túl sok információ ér bennünket, ember legyen a talpán, aki meg tud birkózni az információs szupersztrádán szembejövő áradattal.

Népújság, Bodolai Gyöngyi | 2019. január 27.

Az MOGYTTE tanárainak felháborodása mellett január 26-án este a diákok tüntetéssel válaszoltak a vizsgaszesszió előtt két héttel az egységesített vizsgáztatásra hozott utasításra és annak következményeire. Az egyetem bejáratánál olvasható román és angol nyelvű falragaszok szerint az önkényes döntések, a magyar vonal diszkriminálása, a hallgatók semmibevétele mellett az ösztöndíjak számának csökkentése és sok egyéb visszásság miatt a rektor lemondását kérték.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. január 26.

Alapos tanulmányozásra méltó írást közölt tegnap az Átlátszó Erdély portál a Beke István és Szőcs Zoltán kézdivásárhelyi fiatalok „terrorperének” bírósági határozatáról. Pontosabban arról, hogy második nekifutamodásra sem sikerült megszerezni – még közérdekű adatigénylés útján sem! – a jogerős döntést, végzést, az indoklással együtt természetesen.

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. január 23.

Úgy tűnik, egyhamar nem változik ez: a meglehetősen eredeti román demokráciában a választási jog legjobb esetben is azt jelenti, hogy a román társadalomnak szekusok és gazemberek közül kell választania vezetőket.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 21.

December 18-i hatállyal Gheorghe Mircea Diacont nevezték ki a Központi Regionális Fogyasztóvédelmi Hatóság élére. Így a tetteiről és viselkedéséről Háromszéken hírhedtté vált főfogyasztóvédő a Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben és Fehér megyéket ellenőrző hivatal vezetője lett.

Népújság, Mózes Edith | 2019. január 21.

Bizonyára sokan emlékeznek még arra a volt kolozsvári polgármesterre, aki jó pár évvel ezelőtt az azóta jobblétre szenderült C.V. Tudorral, a Nagy-Románia Párt szélsőséges nacionalista elnökével karöltve harcolt a magyarok érdekképviselete ellen. Akkoriban szenátor volt és a párt főtitkára, és nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy szót emeljen „az etnikai alapon létrejött alakulatok” ellen. El addig, hogy törvénytervezetet is készített „a románok lelki nyugalmáért”. Ebben a törvény erejével tiltotta volna meg, hogy az RMDSZ, ez a szerinte „román- és Európa-ellenes” szervezet tagja lehessen a kormánynak, illetve a helyi kormányhivataloknak, és képviselői bármilyen köztisztséget betöltsenek. Ezenkívül megszüntette volna az anyanyelvű oktatást, az oktatás minden szintjén kizárólag az ország hivatalos nyelvét lehetett volna használni, és csak román nyelvű tankönyvekből lehetett volna tanulni. Az lett volna a hab a tortán, hogy az összes közigazgatási terület elnevezését, a hegyek, vizek nevét és a személyneveket is kizárólag románul lehetett volna leírni. Mi több, megtiltotta volna azt is, hogy az állami vagy a helyi költségvetésből finanszírozzák a magyar civil szervezeteket, köztük az RMDSZ-t. Természetesen eltüntette volna a kétnyelvű feliratokat, a helységnévtáblákat, hatalmas büntetéseket rótt volna ki a piros-fehér-zöld lobogó kitűzéséért, és a még hosszú a lista...

Hargita Népe, Simó Márton | 2019. január 22.

Miközben visít a nacionalista román média, hogy nyuvasztják véreiket, s a Fidesz-kormány agyontámogatja az erdélyi magyarságot, szép lassan folytatódik a térfoglalás. Ma már nem a többségi egyház szintjén, mert jócskán épültek fölös templomok egyéb intézmények helyett, s a társbérlő többség sem buzgóbb, mint a kisebbségi katolikus vagy protestáns, bőven elég ma már a rendelkezésre álló, adókból épített szakrális tér… Most igen körmönfont módszerekkel lépnek, európainak, multikulturálisnak, pluralistának, befogadónak álcázott taktikákkal.

Háromszék napilap, Huszár Szilamér | 2019. január 19.

A színházat nem lehet legyőzni

A sepsiszentgyörgyi belvárosi vendéglők egyikében éppen a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének találkozóját ültük, amikor Petke László televíziós kollégánk felismerte a lokálba betoppanó Seress Zoltán Budapesten élő és alkotó magyar színészt. A Jászai Mari-díjjal kitüntetett művész a színházi szerepei mellett, sikerfilmekben is játszott, mint a Magyar vándor, Üvegtigris, Aranyélet, Csak szex és más semmi, a Kincsem című filmben pedig ő alakította II. Sándor orosz cár szerepét. A színművészt gyors beszélgetésre kértük fel, amit készséggel elfogadott.

Népújság, Prof. Dr. Benedek Imre | 2019. január 19.

Kedden megrökönyödve kaptuk azon hírt, miszerint a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (így szól az új név, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a régi rövidítést, a MOGYE-t használom) keretén belül megalakult az angol kar, ahelyett hogy megalakult volna a már olyan rég beígért magyar orvosi kar. Hogy mindenki értse, miről is van szó: a magyar szak, a román szakkal együtt, a román kar keretén belül működik, ahogy eddig az angol szak is működött, hiszen évek óta minden egyes alkalommal megtagadják kérésünket, hogy a magyar szak egy önálló magyar kar keretében működjön az egyetemen. De a még meglepőbb hír, hogy a régi MOGYE-t dr. Emil Paladéról keresztelik el.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. január 15. 

A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának vezetősége nehezményezi, hogy Románia kormánya, elnöki hivatala és parlamentje szó nélkül hagyta a magyar kormány bejelentését, miszerint 25 milliárd forinttal támogatja a Székelyföld gazdasági fejlődését célzó programokat. Szerintük ugyanis ez is bizonyítja, hogy az RMDSZ támogatásáért cserébe a jelenleg hatalmon lévő román pártok, a nemzeti érdek és a három megyében élő románság rovására tettek engedményeket a magyar vezetőknek.

Háromszék, Hecser László | 2018. december 29.

Sepsiszéki Nagy Balázs közel ötven esztendeje látta meg a napvilágot Sepsiszentgyörgyön. Amennyi­ben röviden és hivatalosan szeretnénk szólni róla, csak azt említenénk meg, ami végzettsége és nyomtatásban megjelent munkái révén ismert: néprajzkutató, író, szociográfus. Ez sem lenne kevés! Nem lenne, hiszen ebbéli tevékenysége során is jelentőset alkotott – még nagyon fiatalon, miután hatévnyi budapesti diákévet követően hazatért szülőföldjére.

Hargita népe, Albert Ildikó | 2019. január 4.

Bőröndnapló 40.

ontosan három hét után jelenik meg a Bőröndnapló újabb része, ráadásul nem egyszerűen egy új évben, hanem számomra egy érdekes időszak után. Az, hogy közben volt karácsony meg vendégeskedés, meg az ünneplésnek mindenféle formája, szerintem természetes. Ám az, hogy én ezeket a sorokat egy négyhetes szabadság záróakkordjaként írom, olyan szabadságénak, amelyet teljes egészében itthon, leginkább a négy fal között töltöttem, pihenve a magam módján, maga a csoda. Igen, be kell vallanom, hogy ez is az önmagammal való szembenézés egyik nagy megvilágosodása volt: évek, talán szűk évtizede már, hogy gyakorlatilag a szabadságom ideje alatt sem pihentem többet, mint máskor. Sőt, lehet, nem is: biztos, hogy olyankor rendszerint még kevesebbet alszom, napközben pedig sokkal többet mozgok, ráadásul rengeteg ismeretlen helyzettel szembesülök.

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. január 11.

Hozhat-e újat a 2019-es esztendő az erdélyi magyar érdekérvényesítésben? Várha­tó-e változás az erdélyi magyar politikai pártok és szervezetek viszonyában? Kerülhet-e közelebb közösségi céljai megvalósításához az erdélyi magyarság?

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio