Háromszék, Nagy B. Sándor | 2019. április 20.

Élt egyszer egy Maximilian Kolbe nevű lengyel ferences rendi szerzetes, akit 1941 februárjában keresztény létére elhurcoltak az auschwitzi koncentrációs táborba, mert az általa alapított katolikus rádióban náciellenes műsort sugárzott és lengyel, zsidó, ukrán üldözötteket bújtatott. 1941 augusztusában a barakkjából megszökött egy rab, ezért a tábor parancsnoka éhhalálra ítélte a barakk tíz lakóját. Hallván, hogy az egyik elítélt a családjáért fohászkodik, Kolbe jelentkezett a parancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa helyett a halált.

Hargita népe, Kiss Előd-Gergely | 2019. április 19.

Gyerekként nem mindig értettem, hogy mire jó az ünnep. Lehet túl puritán – és emellett azért csöppet szabadszellemű – neveltetést kaptam, de egyszerűen felfogni nem tudtam, hogy miért lenne különb az egyik nap a másiknál. Többnyire csak annyit érzékeltem a nagy ünnepekből, hogy nagy a nyüzsgés a házban. Felfokozott a hangulat, hogy jaj csak minden elkészüljön időben. A nagytakarítás és az ünnepi ebéd. Apropó ebéd: ezt már értettem.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. április 19.

Húsvét. Sejtelmesen mély zöngéje van ennek a szónak, amelybe a rossz győzelmének fájdalma és a jó diadalának mámora, a halál szomorúsága és a feltámadás öröme egyaránt sűrítve van. Jézus megtagadásával és elítélésének kikényszerítésével ugyanis az emberi irigység, álnokság, elvetemültség diadalmaskodott. A Golgotán vele együtt az igazságot is keresztre feszítették. Elmúlása pedig a lét értelmetlenségének igazolása volt. A krisztusi türelem, állhatatosság és hűség azonban meghozta gyümölcsét, hiszen újból életre kelt, és ezzel bebizonyította, hogy kellő hittel nem csak a gonoszság, hanem a halál is legyőzhető.

Háromszék, Szekeres Attila | 2019. április 19.

Így tanultuk az Apostoli hitvallásban, amelyet a köznyelvben egyszerűen hiszekegynek nevezünk, mivel maga a hitvallás így kezdődik: Hiszek egy Istenben, latinul Credo in Deum. Innen származik a mondás: belekerült, mint Pilátus a krédóba.

Népújság, Nagy Székely Ildikó | 2019. április 18.

A Kertben előbb-utóbb magunk maradunk. Beültethetjük korai és későn termő, egynyári és évelő álmokkal, árnyas gondolatokkal, ég felé nyúló emlékekkel. Asztalt teríthetünk benne, hívhatunk vacsoravendégnek rokont, barátot, jó ismerőst. A virrasztás idejére mindenki elköszön. A Kertnek ugyanis éppen ez a rendeltetése. Csendet adni önmagunk megtapasztalásához, félelmünk átéléséhez és talán pillanatnyi vagy hosszú távú elhallgattatásához. Leküzdést szerettem volna írni, de az túl erős szó. Hiszen azon az örök érvényű éjszakán, az Olajfák hegyének lábánál Ő, az Emberfia is félt. Ha csak egy pillanatra is, ha a Megváltó áldozatkészségével is, de megismerte az érzést, ami naptári időtől függetlenül minden új tanítványt és tanítástól elzárkózót megkísért. Számomra ez a húsvéti történet legmegrázóbb mozzanata.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. április 18.

A párizsi Notre-Dame székesegyházat pusztító tűzvész híre megdöbbentette és elszomorította a világot. Legalábbis annak a szépre érzékeny, szellemi élményekre vágyó részét – vallási meggyőződéstől függetlenül. A francia főváros büszkeségének tartott, 856 esztendős templom ugyanis építészeti szempontból, valamint a külsejét és belsejét díszítő műkincsek tekintetében egyaránt előkelő helyet foglalt el az emberiség közös vagyonát képező kulturális gyöngyszemek sorában. Jellegénél fogva azonban a keresztények számára még ennél is többet jelentett. Harangjai messzire zúgó kondulása ugyanis Isten dicsőségét hirdette. Égnek feszülő falai az örökkévalóság bizonyosságát sugallták. Szentélyének beszédes csendje lelki megnyugvást hozott. Mára viszont mindez a múlté.

Hargita népe, Kovács Hont Imre | 2019. április 12.

Magyarországi világutazó testvérpár szállt meg nálunk néhány évvel ezelőtt, Csíkszeredában. Székelyföldet utazták keresztbe-kasul, mi éppen a Nagy-Hagymásba kísértük őket, és miközben a táj szépségén ámuldoztak, megkérdezte egyikük, hogy a románok mit szólnak ahhoz, hogy itt a polgármesteri hivatalokon székely zászlót (is) lobogtat a szél. Ekkor már javában mérgezte a levegőt a Dan Tanasă-féle hisztérikus soviniszta paranoia, tehát egyfajta válasz már ismert volt román részről. Engem viszont abban a spontán pillanatban nem a román válasz, hanem a magyar kérdés lepett meg.

Háromszék, László Zsuzsa | 2019. április 13.

Egy nagyon jó barátom megkérdezte, hogy miről írok legközelebb. Amikor elmondtam neki, megjegyezte, hogy: „Féltelek. Nem biztos, hogy jó ötlet.” Elgondolkoztam én is ezen, de nem a félelem miatt. Csak mert nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. A rend őreiről akartam írni. Mégsem teszem, csak érintem (mégis) a témát.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. április 11.

Elkeserítő kimondani, de utolsó óráit élte kedden a bukaresti Legfelső Semmítő- és Ítélőszék egyik tárgyalótermében a román jogállamiság. Az állítólagos székely terroristák, a feketehalmi börtönben raboskodó Beke István és Szőcs Zoltán jogorvoslati kérelme kapcsán hozott – az egész ügyükhöz hasonlóan súlyos árnyakkal terhelt – jogerős ítélet gyakorlatilag feltette a koronát a magyar közösség elleni támadássorozatra.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. április 8.

A kerek évfordulóhoz méltón számos (43) részvevő és színvonalas, a magyarságkutatás terén új ismeretet hordozó előadások (45) voltak a fő jellemzői a Gazda József által egykor megálmodott és megvalósított Kőrösi Csoma Sándor Napok keretében belül 30. alkalommal megszervezett tudományos értekezletnek.