szmue fejlec 2

Háromszék, Benkő Levente | 2020. október 22.

1956. szeptember 29–30-án kétnapos értekezletet tartottak Kolozsváron a helyi és a marosvásárhelyi magyar írók, költők, irodalmi szerkesztők. Ezúttal nem szokványos gyűlésre szólították az erdélyi magyar irodalomnak a hatalom struktúráiban is jelen levő képviselőit, hanem olyan tanácskozásra, amelynek súlyát találóan érzékelteti Nagy Olga folkloristának, néprajzi és ifjúsági írónak a gyűlésen elhangzott egyik mondata: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén.” Ez a gyűlés volt ugyanis az 1946. novemberi kommunista hatalomátvétel óta eltelt tíz esztendőnek az a pillanata, amikor mind a jelen levő értelmiségieknek, mind a hatalom képviselőinek szembesülniük kellett azzal, hogy az adott kereteken belül ugyan, de a rendszer működési zavarait bizony kemény számonkérések is illetik.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 22.

Székelyföld részének nyilvánították a Nagy–Sándor tető-környékét, adja tudtul közösségi oldalán az úzvölgyi magyar haditemető kapcsán hírhedté vált Vasile Boboc, aki a csúcson lévő menedékház mellett szeptemberben felvont kék-arany lobogót ábrázoló, általa is megosztott fénykép láttán jutott erre a következtetésre.

Háromszék, Fekete Réka | 2020. október 21.

Elképesztő jelenségről számoltak be minap kolozsvári barátaink. Tízéves kisfiuk éjjel felriad és azt kérdezi: anya, én meghalok? Egy ideje villanyfénynél alszik, nyugtalan, nappal is furákat kérdez, nem érzi magát biztonságban.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 20.

A koronavírus-járvány miatt két hónap késéssel és képzetes térben került sor október 12–18. között az immár XVIII. alkalommal megrendezett Marosfői Nyári Szabadegyetem Románok száz évvel a Nagy Egyesülés nemzetközi elismerése után témában meghirdetett előadásaira. A cím már önmagában is megtévesztő, és nem fedi a szervezők szándékát, hiszen amint a rendezvény általuk közzétett programja is tükrözi, tulajdonképpen a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok helyzetét elemezték. És azt is hozzá kell tennünk, hogy több szempontból a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 20.

Szombaton emléktúrát szervezett a megalapításának századik évfordulóját ünneplő Vitézi Rend Háromszéki Törzse. A szervezet tagjai, a hozzájuk csatlakozott hagyományőrző huszárok és honvédek, valamint érdeklődők ez alkalomból megkoszorúzták a Gyepár-tetőn júniusban állított Trianon-keresztet, majd a Kishavas érintésével leereszkedtek Sósmezőre, és fejet hajtottak az ottani haditemetőben nyugvó hősök sírjainál.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 8.

Szeptemberben múlt 20 esztendeje annak, hogy dr. Székely Zoltán régész, a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) egykori őre, igazgatója és fejlesztője eltávozott a földi létből. Ez alkalomból dr. Székely Zsolt régész, édesapja önéletírásaiból és szakmai levelezéseiből emlékkötetet szerkesztett, amely hamarosan megjelenik a Hargita megyei Státus Kiadónál.

Háromszék, Székely Zoltán | 2020. október 15.

Az 1944. augusztus 23-i román átállás nyomán a frontvonal hirtelen nagyon közel került Székelyföldhöz. A szovjet hadsereg és nyomában a román katonaság már csak pár kilométerre volt Sepsiszentgyörgytől. A Székely Nemzeti Múzeumba is megérkezett a kitelepítési parancs, hogy az intézmény gyűjteményét Keszthelyre kell szállítani. A múzeum gyűjteményének menekítése és tragikus pusztulása sok vitát váltott ki. Mai Történelmünk rovatunkban a húsz évvel ezelőtt elhunyt dr. Székely Zoltán akkori gimnáziumi tanár, a Székely Nemzeti Múzeum későbbi régész-igazgatója emlékiratából közlünk részletet.

Háromszék | 2020. október 14.

Salamon Sándor (írói neve Sombori) 1920. október 14-én született Barátkán, 2002. június 20.-án hunyt el Sepsiszentgyörgyön. Tanár, író, műfordító, színházi ember. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház irodalmi titkára (1956–1959; 1963–1969). Legismertebb műve a több kiadást megért, Gábor Áronról írott regény, színpadi krónika, színmű. Ez utóbbi változatát 1969-ben a sepsiszentgyörgyi színház mutatta be. Pályája végén Zajló esztendők. Erdélyben éltünk címmel három kötetben adta ki regényes krónikának nevezett emlékiratait (I. Köd és derengés. Sepsiszentgyörgy, 1995. II. A kolozsvári diák, 1996. III. Katedra és színpad, 1997.). Megírta a sepsiszentgyörgyi színjátszás történetét a kezdetektől 1913-ig (Aluta, 1970, 1971.) 1998-ban Sepsiszentgyörgy városa Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Az alábbi vallomást 1983-ban írta, a szöveg 1995-ben már nem került be az emlékirat első kötetébe.

Háromszék, László Károly | 2020. október 15.

1953 nyarán derékig érő aranyló hajjal csángó kislány toppant a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet bizottsága elé. Felszólítás nélkül már mondta: „Ropog a tűz, messze süt a vidékre, / Pirosan száll füstje fel a nagy égre, / Körülállja egynéhány fa, / Tovanyúlik rémes árnya / S körülüli a tanyáknak / Szép legénye, szép leánya.” Mondta keresetlen őszinteséggel a Tengeri-hántást, mi pedig láttuk felszállni a füstöt, hallottuk ropogni a tüzet úgy, ahogy Arany János megírta. Látta a szigorú tanári kar minden tagja is. Azonnal felvették.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 15.

A koronavírus-járvány miatt áprilisban elmaradt Kőrösi Csoma Sándor Napokat, a fokozódó fertőzésveszély miatt ősszel sem tudták megtartani, ezért október elején szűk körben adták át a nagy tudós nevét viselő és emlékét ápoló közművelődési egyesület díját. Az idén erre dr. Nagy Lajost, a hivatását évtizedeken át Rétyen gyakorló körorvost nevesítette a fennállásának 30. évét ünneplő társaság. Érdemeit Gazda József egyesületi elnök méltatása, valamint a kitüntetett ez alkalomból elhangzott köszönőbeszéde alapján tárjuk olvasóink elé.

Háromszék, Farkas Réka| 2020. október 15.

Alig szusszantak fel a pártok az önkormányzati választások után, éppen csak megünnepelték sikereiket, és máris újabb, ezúttal országos megmérettetésre, a parlamenti választásokra kell készülniük. És mivel igazán nagy hatalmat ezzel lehet nyerni, neki is lendültek.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 12.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság október 6-án meghozott végleges, vagyis jogerős döntése értelmében az egykor virágzó, de mára elnéptelenedett Úzvölgye település, valamint a területén fekvő katonai temető és kaszárnyasor Csíkszentmárton közvagyonának a részét képezi. Így jogtalan a betonkeresztek és az ortodox emlékmű sírkertben történt felállítását lehetővé tevő építési engedély Dormánfalva általi kibocsátása, hiszen ez Csíkszentmárton polgármesteri hivatalának hatáskörébe tartozott.

Székely Hírmondó, Zubreczky Antal | 2020. október 12.

Előre pontosítok: nem a „kormánybuktató”, randalírozó álcivileket ébresztgetem, hanem a társadalom tisztán, magyarul érző elemeit, mondjam úgy, a „mélymagyarokat”, akiktől egy Spiró György frászt kap, de annyi baj legyen.

Szűcs LászlóSzűcs László

A felelősség szabadsága
Egy készülő könyvhöz, idős kolléga riportkötetéhez bányászok régi anyagokat a váradi napilap, hajdani lapom könyvtár mélyén szunnyadó évfolyamaiból. A kilencvenes évek elején, közepén járunk, jó negyedszázados anyagok, történetek köszönnek rám. Fiatalabb kollégák kedvéért említem: akkoriban még nem létezett olyan műfaj, hogy támogatáspolitika, nem voltak pályázatok, se BGA, se Communitas, de még az Illyés Alapítvány sem létezett. Éltek a lapok, ahogy tudtak, lapeladás, előfizetés, apróhirdetés, reklám. Az rt. formájában működő kiadó a belső munkatársak tulajdona volt, sok kisrészvényesé. Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert az újraolvasott anyagokból valósággal árad a szabadság. A cikkek a kollégák felkészültsége, íráskészsége, világképe alapján születtek, úgy, ahogy azt a szerző vagy a szerkesztőség kollektív bölcsessége diktálta. De semmi más. Senki más. Nem végeztem kutatást, csak találomra lapozgatok, de úgy tűnik, nem voltak tabutémák, a kényes helyzeteket pedig nyugodtan, a vitás felek mindenikének megszólaltatásával sikerült feldolgozni. Ugyanakkor a polémikus anyagokból hiányzik a jelenünk sajtóviszonyaira jellemző zsigeri indulat. A napilap intézmény volt, az újságíró pedig, bár nem túlfizetett, de szabad és tekintélyes személyiség. Hol van ez már?

„Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság.”
(Ödön von Horváth)

A butaság keltette végtelenségnek csak a nevetés szabhat határt. A nevetés, amely a szabadság és a végtelenség igazi mértéke. Oly mértékben vagy szabad, amilyen mértékben önfeledten tudsz nevetni. Ez a szabadság véges emberi eszközökkel nem mérhető és nem korlátozható. Ha egy karikatúrában nincs valami ördögi, akkor nem lehet isteni. Ennek a látszólagos kettősségnek a mértékét megtalálni, jelenti az igazi művészetet. A mérték, pedig nem más lehet, mint te magad. A szatíra, az élc és a karikatúra megtisztítja a lelket. Rövid időre bár, de megszabadulsz terheidtől. Ezért, nevess! A végtelenség érzete valójában a tiéd lehet. A nevetés ugyanakkor gyilkos fegyver is, amely a védtelennek is vigaszt adhat. De ne feledd, ez a végtelenség és határtalanság nem lesz nagyobb, ha mások szabadságát veszed el, ha mások szabadságát korlátozod. Ellenkezőleg. Csak mások szabadsága által lehetsz még szabadabb. A butaság félelemre épül. Az önmagunktól való félelemre is. Akkor leszel hangos és agresszív, amikor félsz meghallgatni saját belső hangodat. A nevetés sohasem zár ki. Ellenkezőleg, mindig társat keres, mindig magával ragad.

Kövér TamásKövér Tamás

Voltaképpen minden a mai témára vezethető vissza, és voltaképpen egyfolytában az újságírói szabadságról és felelősségről vitatkozunk – bármi is legyen konkrét példaként felhozva.

A vita végeredményét megelőlegezve azt mondanám: a szabadságra szükségünk van, azt nem fogjuk hagyni hogy megfosszanak tőle; másfelől a szabadsággal együtt járó felelősséget a szakmai közéletben mindenki másként értelmezi, és csak annyit vállal el belőle, amennyit jónak lát –, és ez történik velünk hosszú évek óta.

Ambrus Attila –  fotó Klárik LorándAmbrus Attila

Az újságíró szabadságáról és felelősségéről

Hírműsorokat nézek – váltogatva – a tévében. Antena 3: Leveszik a román trikolórt a sepsiszentgyörgyi városháza tornyáról – olvasom a szalagcímben. Telefonon kapcsolják a magyarellenes blogert, Dan Tanasăt. A hírolvasó eldarálja, hogy a Brassói Táblabíróság keddi jogerős ítéletének értelmében nem kell kitűzni a román zászlót Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalának a tornyára. (A teljes hír ezzel szemben az, hogy a bíróság szerint nem kell kitűzni a trikolórt Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalának a tornyára a város „magyar megszállás alóli felszabadításának” emlékére.) Dan Tanasă háborog, közben Sepsiszentgyörgy főterét látjuk a képernyőn magyar zászlókkal teletűzdelve. A felvétel március 15-én készült, ezt a nézőnek nincs honnan tudnia, nem jelenik meg a felirat, hogy archív felvételek, így joggal hiheti a háromszéki megyeszékhelyen soha meg nem fordult Kárpátokon túli, hogy Sepsiszentgyörgy fel van magyar lobogózva.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 12.

Az újságíró felelősségéről és szabadságáról tanácskoztak a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) szervezésében szombaton a Partiumból, Közép-Erdélyből, Székelyföldről és Bukarestből összesereglett szakmabeliek a sepsiszentgyörgyi Best Western Park Hotel konferenciatermében.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2020. október 13.

Amint arról tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE), Sepsiszentgyörgy önkormányzatának a támogatásával szombaton tanácskozást szervezett az újságírói felelősségről és szabadságról.

Háromszék, Szekeres Attila | 2020. október 12.

A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete konferenciát szervezett az újságírói szabadságról és felelősségről Sepsiszentgyörgy önkormányzatának támogatásával a Park Hotel konferenciatermében szombaton. A járványhelyzet és a határok átjárhatatlansága miatt a nemzetközi fizikai részvétel elmaradt, de a technika segítségével a témához magyarországi és vajdasági újságírók is hozzászóltak.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio