Háromszék, Nagy D. István | 2019. július 9.

Meg sem száradt a tinta a Hivatalos Közlöny pénteki példányán, mely az új, a kormány által elég sunyi módon – egyesek szerint az utolsó pillanatban is fércelt – sürgősségi rendelettel elfogadott közigazgatási törvénykönyvet léptette hatályba, a román nemzetféltők máris ugrottak, hajmeresztő elméletekkel állva elő, ami a jogszabály valódi célját és következményeit illeti. A paletta ezúttal is igen színes, hiszen a magyar nyelvnek hivatalossá tételétől a románok diszkriminációján keresztül, egészen Erdély elvesztésének lázálmáig terjed.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 8.

Az úzvölgyi magyar haditemető meggyalázása kapcsán újból bebizonyosodott, hogy Bukarestben állampolitikai rangra emelték a hazugságot. Dormánfalva polgármestere, a belügyi szervek, valamint a honvédelmi és külügyminisztérium után a szenátus is elferdítette a valóságot. Megdöbbenten vettük ezt tudomásul, mert a demokrácia egyik alapintézménye, a jogállamiságot biztosítani hivatott kétkamarás törvényhozás felsőháza vált hiteltelenné ennek következtében. Szomorú és tragikus fejlemény ez, ami súlyos, az ország demokratikus fejlődését is veszélyeztető következményekkel járhat. Éppen ezért fel kell hívni a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét erre az áldatlan helyzetre és állapotra.

Népújság, Mózes Edit | 2019. július 8.

A kisebbségvédelem és a kisebbségi jogok terén „modellértékű” Románia a hét végén újabb bizonyítékát adta „toleranciájának”. Vasárnap este az utóbbi időben igencsak „megerősödött” Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma, illetve a Nemzet Útja elnevezésű egyesületnek – egy kb. százfős, de annál hangosabb csoportja tüntetett Bukarestben a magyar nyelvi jogok általuk feltételezett bővítése ellen. Azt követelték, hogy „ne diszkriminálják a románokat Románia szívében”, „ne legalizáljanak egy etnikai enklávét a centenárium évében”, és kitartottak amellett, hogy „a román nyelv a román állam egyetlen hivatalos nyelve”! Egyben tiltakoztak a kormány „árulása” ellen is, amely – szerintük – az RMDSZ „zsarolásának” engedve olyan nyelvi jogokat épített be a frissen elfogadott közigazgatási törvénykönyvbe, amelyek a második hivatalos nyelvvé teszik Romániában a magyart, a románok meg „rabszolgák lesznek őseik földjén”. Ez pedig „gyengíti a román államot” és elősegíti az etnikai alapú területi autonómia elérését.

Háromszék, Mózes László | 2019. július 4.

Rövid idő alatt kétszer is kifogásolta a magyar külügyminiszter az erősödő romániai magyarellenességet. Szijjártó Péter egy sajtótájékoztató után a Magyar Országgyűlésben jelentette ki újra, hogy a román politikai elitben megerősödtek a magyarellenes hangok és kirohanások, ami elfogadhatatlan.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 5.

Folyó év (2019) június 6. fekete betűkkel lesz beírva Románia történelmébe, hiszen ezen a napon, talán világviszonylatban is példátlan módon, a felheccelt és leitatott csőcselék megostromolt és elfoglalt egy olyan haditemetőt, amihez semmi közük sincsen.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. július 4.

Ha korábban nem is, de legalább az elmúlt 100 esztendő alatt megtanulhattuk volna, hogy a balkáni politizálás emlőin táplált és felnőtt bukaresti hatalom képmutatása, pökhendisége, álnoksága és magyarellenessége nem ismer határt.

Háromszék, Nagy D. István | 2019. július 2.

Ha anakronisztikus, elvakult, nemzetfél­tő megnyilvánulásokból netán hiány lenne, bizonyosan akad, aki ezt a tűrhetetlen állapotot azonnal orvosolja. Az aktuális buzgómócsing szerepet a Szociáldemokrata Párt két politikusa, a meredek megnyilvánulásairól már eléggé ismert Şerban Nicolae és az egykori külügyér, szintén nem a békés együttélés egyik bajnokaként elhíresült Titus Corlățean vállalta magára.

Népújság, Mózes Edith | 2019. július 1.

A magyarellenes provokációk hosszú sorának – MOGYE, marosvásárhelyi katolikus iskola, úzvölgyi katonatemető, székelyzászló-perek, magyar feliratok stb. –, úgy látszik, soha nem lesz vége. Legfrissebb hír, hogy a kormányzó Szociáldemokrata Párt két szenátora a trianoni szerződés napjává nyilvánítaná Romániában június 4-ét. Ez azt is jelentené, hogy ezen a napon a történelmi esemény jelentőségét népszerűsítő rendezvényeket tartanának, és országszerte kitűznék az „ünnepi” nemzeti trikolórt. A két szocdem szenátor, akiknek az agyából kipattant az ötlet – mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné –, egy volt külügyminiszter, volt igazságügyi miniszter, illetve a szenátusi frakció vezetője. Az előterjesztők sürgősségi eljárást kérnek a jogszabály elfogadására. A törvénytervezet szerint a kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell majd arról, hogy június 4-én kitűzzék a köztereken a román nemzeti lobogót. Felhatalmazza az állami és helyi hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító tudományos, oktatási, kulturális rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 26.

A szépség. A természet érték, a természet szép. Mindannyian tudjuk. Szeretjük, próbáljuk óvni, próbáljuk védeni. Próbálunk „fenntarthatóan” élni, úgy, hogy minden élőlénynek jó és elfogadható legyen. Ennyi a közhelyes rész.

Háromszék, Fekete Réka | 2019. június 26.

Évek óta egyre gyengébbek a diákok és a pedagógusok vizsgaeredményei, de az erre hivatottak nem készítenek valós elemzéseket, jobbító stratégiákat, nem változtatnak a biflázni való tananyagon, az idejétmúlt oktatási módszereken, a számonkérés mikéntjén és tétjén. Hadd vesszen, aki nem tud alkalmazkodni, aki értelmetlennek tartja a használhatatlan tartalmak rögzítését, a hétköznapi gyakorlattól mérföldkövekre eső elmélet bemagolását, akinek nincs protekciója. Aki pedig marad, annak „mi mondjuk meg, hogy mennyi kétszer kettő”.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 25.

Felhördült a román külügyminisztérium, amiért a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán. Az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint ugyanis Románia mélyen elkötelezett a „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” jogainak tiszteletben tartása mellett, és azon van, hogy minden eszközzel óvja nyelvi, vallási, kulturális és etnikai identitásukat, erősítse az etnikumok közti párbeszédet. Éppen ezért megalapozatlannak tartja és elutasítja a határozat indoklását, amely kimondja, hogy a békediktátum máig megoldatlan politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémákat okozott a magyar nemzet idegen fennhatóság alá kényszerített tagjainak.

Háromszék, Farkas Réka | 2019. június 24.

Előbb Pozsonyban, majd Bukarestben is kiütötte a biztosítékot, hogy múlt kedden a magyar országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját. A szlovák külügy már pénteken tiltakozott, a román kivárt kicsit, de szombaton rátromfolt a pozsonyiak nyilatkozatára. Mindkét állásfoglalásra jellemző, hogy megalapozatlannak és ellenségesnek minősíti a magyar kezdeményezést.
De mit is fogadott el a budapesti parlament?

Háromszék, Farcádi Botond | 2019. június 22.

Vesztésre áll pillanatnyilag a 2019-es úzvölgyi csatánk, az állami hatóságok a román szélsőségesek erőszakos temetőfoglalását követően sem a megoldás irányába lépkednek, hanem magyar elöljárók büntetésével fokozzák a helyzet abszurditását, és államosítással szentesítenék a sírgyalázást és történelemhamisítást. Feladnunk azonban semmiképpen sem szabad az ügyet, már csak azért sem, mert tűnhet bár meglepőnek, de ha kellő bölcsességgel járunk el, még a javunkra is fordíthatjuk a fejleményeket.

Népújság, Sebestyén Mihály | 2019. június 25.

Csütörtöki kimenő

Különös jelentősége volt mindig a temetőknek. Korunkban sem halványult el. Nem csupán az őskorból reánk hagyományozott halottkultuszra gondolok, hanem arra, hogy egyes népcsoportok, emberi közösségek nagyobb fontosságot tulajdonítank a sírjeleknek, mint maguknak a holtak emlékének. A szimbólumok harca megint nagy jelentőséget nyert. És a hazai hatóságok úgy tesznek, mintha ebbe a harcba nem kívánnának beavatkozni. Avagy távol tartják magukat az azonnali eseményekbe való befolyástól. Ostobaság, mert a szimbolikus jelek és cselekvések véres-valós összetűzésekhez vezetnek, ha nem történik valami hathatós állásfoglalás az igazságszolgáltatás és a végrehajtó politika terén.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 18.

Ha áttekintjük az utóbbi évtizedek történéseit, elemezzük azok hátterét és megfogalmazzuk lehetséges következményeit, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Románia a vesztébe rohan. Az összeomlás elkerülésének esélye pedig az idő múlásával egyre kisebbé válik. Főleg, ha a valósággal történő szembesülés helyett, továbbra is befeketítik és üldözik az igazság kimondóit.

Népújság, Benedek István | 2019. június 13.

Kereken egy héttel az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott botrány után az egyenruhások nekifogtak a helyzet rendezésének. Alig néhány hónapot késtek, valószínűleg nyakkendős parancsnokaik utasítására, mert azoknak politikai hasznuk származott a cirkuszból. A kegyelet csatáját azonban mindannyian elveszítettük.

Háromszék, Demeter J. Ildikó | 2019. június 17.

Három és fél évvel a bukaresti Colectiv-tűzvész után (amely 65 fiatal emberéletet oltott ki) még mindig csak szenvedői vannak a tragédiának, bűnösöket találni és elítélni, a veszélyt elhárítani máig nem ért rá a román állam, illetve annak hatóságai.

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2019. június 13.

Keddi ottjártunkkor fájdalmas csend honolt a gyűlölettől habzó szájú horda által megszentségtelenített úzvölgyi magyar haditemetőben. Romboló ottlétükre már csak a rúgásaik nyomát őrző székelykapu elgörbített sarokvasai, és a meggyalázott magyar katonasírok kitépett mogyorófa keresztjei utaltak. Az általuk szétszaggatott kerítés drótjait és összetört bejárat léceit ugyanis szokatlan serénységgel pótolták a garázdálkodás bizonyítékainak eltűntetésével megbízottak.

Háromszék, Mózes László | 2019. június 12.

Hiába mondta – még az úzvölgyi botrányt megelőzően – Kelemen Hunor, hogy a többség és kisebbség viszonya biztonságpolitikai kérdés is, melynek rendezése nélkül nincs tartós béke, szavaira egyre kevesebben figyelnek. Nem mintha az RMDSZ elnökének állítása nem lenne megalapozott, hanem azért, mert a romániai politikai küzdőtéren a kisebbségi kérdés nehezen érthető a többség számára.

Népújság, Karácsonyi Zsigmond | 2019. június 12.

Kivártam, megrágtam, mégsem tudom lenyelni azt, ami az úzvölgyi katonatemetőben történt. Nem lehet, mert megszólaltak a békítő vitézek – köztük a közszolgálati rádió egyik magyar szerkesztője is –, és tovább korbácsolják feltépett sebeinket. Érvelésüket arra építik, hogy, bár bizonyítottan elítélendő a focihuligánokkal megspékelt román támadók viselkedése, azért a székely-magyar zsoltáréneklők sem ártatlanok, akiket kampányérdekből hívtak oda a magyar érdeket képviselők. Hát akkor beszéljük meg: sokan nagyon szeretnék tudni, akkor is ilyen önostorozó toleranciával érvelnének ezek az újságírók, ha saját őseik sírját becstelenítették volna meg az ortodox pópák által vezetett furkósbotos hordák?! Kötve hiszem. Bezzeg a honi, nem magyar kisebbségeket ért inzultusoknak kötetnyi beszélgetéseket szentelnek. És ez nem baj, sőt. De az már felettébb furcsa, hogy pár száz „kolozsvári vegyes” tiltakozását vagy néhány valóban demokrata véleményformáló bejegyzését gyógyírként mutogatják a világnak, hogy lám-lám, a Balkán eme szegletében is javul a demokráciaindex. Balgaság, mert a kisebbségi jogok terén lényegében semmi sem változott harminc év alatt. A bukaresti hatalom, bármilyen színezetű legyen is, amikor erős külső nyomás nem kényszerítette, lágyabb vagy keményebb eszközökkel folyamatosan igyekezett életteret megkaparintani, a mi kárunkra. Akár sírhantjaink elbitorlásával is. Történelmünk megbecstelenítéséről nem is beszélve.

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio