Háromszék, Szekeres Attila | 2019. július 17.

Két levelet írtam a román belügyi szerveknek Úzvölgye kapcsán. Egyiket a június 6-i duhajkodás, rongálás, erőszakos temetőfoglalás előtt, a másikat utána. Előbbit a Kovászna megyei rendőrségnek, utóbbit a Hargita megyei csendőrségnek.

Aki ott volt, tapasztalhatta, aki nem, de érdeklődött, láthatta videófelvételeken, hogy amíg a temető előtt sorakozó magyarok imádkoztak, az oda felvonuló, valószínűleg odavezényelt csőcselék – tisztelet a félrevezetett kivételnek – csendőröket is bántalmazva betört a temetőbe, szétzúzva annak kapuját, megrongálva egy operatőr méregdrága kameráját, magyar katonák sírjáról kitépett kereszteket dobálva át a kerítésen, békés tüntetőket bántalmazva, törvénytelenül felállított kelta keresztet meglovagolva, a kerítésre mászva, obszcén jeleket mutogatva, temérdek román zászlót lengetve, köztük néhány vasrúdra tűzve. Olyan volt az egész, mint egy filmbeli történet: palánkvár csetepatéval való elfoglalása a középkorban.

Erre az akcióra toborozták a „jó érzésű” románokat mindenféle csatornán, világhálón, közösségi oldalon. Nem szoktam kommenteket olvasni, mivel kies hazánk távol áll még a hozzászóláskultúrától, ám néhányra külön felhívták a figyelmemet. A román hősök napjára megemlékezést szerveztek az Úzvölgyébe – miközben a valóságban a román hadi temetők igen elhanyagolt képet mutatnak, a magyarok által rendbe tett, zömmel az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország hadserege hősi halottainak maradványait őrző temetőkertbe toborozták a román résztvevőket. Magyarokat gyalázó bejegyzések tömkelege lepte el a világhálót.

Beadvánnyal fordultam a Kovászna megyei rendőrséghez, s jeleztem, mik terjednek a közösségi oldalakon: megyünk, és levizeljük a polgármestert (Daniel Cijof); mielőbb Kelemen Hunor keresztjére vizelnék (Caldararu Florentina); költöztessétek hőseiteket Magyarországra (Marius George); milyen mocskok! (Popescu Gigel); ez a temető Romániában van, nem Magyarországon, hordjátok el a halottaitokat, ha nem tetszik! (Gabriela Ciutacu); távolítsunk el minden magyart az országból Románia határain kívülre. Mi lenne ha már ma kezdenénk? (Micka Mikaela); feltételes költöztetés nem lehetséges? Vagyis költöztessétek el a román hősöket, s töltsétek meg az üresen maradt helyeket magatokkal. Ha már úgyis a helyet akarjátok (Dumitru Radoi); jövünk, 10 000 román, és karbantartási munkalatokat végzünk: elüldözzük a hazátlanokat Magyarországra (Puiu Mihailescu); kifelé, kifelé a magyarokkal az országból! (Gusty Georgescu), gyertek, halál a büdös magyarokra, törjük le a kezüket, hogy ne tegyék rá semmire román földön (Danii Danu); raknám bele... a rohadt magyarokba (John Rico); [nemi aktusra való felhívás mellett] anyátok hazátlanjai, ha nem lennének ezek a titeket óvó törvények, személyesen élve nyúználak meg (Florian Marin); lehet, hogy karóba húzunk, mocskok (Gheorghe D. Vaduva).

Nos, ezeket a bejegyzéseket küldtem el a rendőrségre. Aztán telefonon beidéztek meghallgatásra a megyei bűnügyi rendőrségre. Maga a parancsnok hallgatott meg. Már az elején láttam, hogy ebből az ügyből nem lesz semmi: ugyanis a nyomozó megkérdezte, hogy személy szerint érintett vagyok-e. Személy szerint nem, de a magyar közösség tagjaként sértve érzem magam, válaszoltam. Aztán felvilágosított, hogy mit tehetek. Mivel nem vagyok érintett, annyiban hagyhatom. Amennyiben nem, írhatok nyilatkozatot, arra majd megkapom a választ írásban. Hát én nyilatkoztam. S hamarosan meg is kaptam a választ. Az általam jelzettek nem képeznek közösségi izgatást, sem gyűlöletre vagy diszkriminációra való felbujtást, egyszóval, nem történt bűncselekmény.

Hát igen! Ebben az országban szabadon gyalázhatják a magyarokat, mindennemű következmény nélkül! Kíváncsi lennék, mi történne, fordított esetben! De óva intek bárkit, hogy kipróbálja.

A Hargita megyei csendőrséghez azután fordultam, hogy az intézmény Grüman Róbertet és Borboly Csabát, Kovászna, illetve Hargita megye tanácsának alelnökét, illetve elnökét fejenként 3000 lejre bírságolta. Érdeklődésemre azt válaszolták, az úzvölgyi rendezvényeket nem jelentették be intézményüknél, tehát szabálysértés történt, ezért bírságokat róttak ki. Azt, hogy kiket, esetleg mely jogi személyeket bírságoltak meg, az adatvédelmi törvényre hivatkozva, a személyiségi jogokra való tekintettel nem árulták el. További érdeklődésemre leszögezték, hogy a Hargita megyei csendőrség nem állított össze bűnügyi vizsgálati iratcsomót. Pedig volt ott bűncselekmény. Ez a már említett videófelvételekből is kiderül.

Érdekes módon, a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen tartott felvonulások után még ott nem lévőknek is küldtek ki bírságot. Úzvölgyében meg állítólag majd minden rendben volt. Hírlik, a Bákó megyei csendőrség nyomoz az összetört kapu ügyében. Vajon hány évig? A nagy értékű kamera megrongálása, békés tüntetők bántalmazása, hatóság elleni erőszak... Nehogy már! Románok bántottak román csendőröket?! Pü-pü, nem járja! Nem történt semmi.

Aztán olyan bejegyzéseket olvashattunk a közösségi oldalon, mint a következő: Úzvölgyében a románok civilizációs leckét adtak a magyaroknak. Valahogy úgy, mint a vandálok Rómának.

Aztán a legjobb (!) az, amit a hivatásos feljelentő, akinek nevét nem szándékozom leírni, blogján úgy számolt be a történtekről, hogy, amint az várható volt, az RMDSZ hisztériázott, hogy a románok összetörték a kaput. Hamis! Az Isten nyitotta ki a kaput, hogy a románok bemehessenek, és csendben megemlékezzenek hőseikről. És másnap az Isten becsukta az ép, érintetlen kaput.

Mit mondhatnék erre?! Nagy az Isten állatkertje.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

 

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio