Háromszék, Hecser László | 2019. február 2.

Már van egy éve, hogy érlelődik bennem az ötlet: vállalni fogom, hogy D. T. magyar megfelelője legyek. Kísérletként tekintenék a dologra. Mi lenne – játszottam el az ötlettel –, ha mindennap én is feljelentenék egy-egy önkormányzatot, csak mert az úgy fogadta el címerét, hogy abban nem jelenítette meg a magyarság jelképeit?

Hiányolni fogom, hogy a címer valamelyik sarkába bár egy piros-fehér-zöld kokárdát nem biggyesztettek! Vagy feljelentem azon városok polgármestereit (sőt, városi és megyei rendőrségi vezetőit), ahol háborús bűnökkel vádolható vagy miattuk valóban elítélt személyeknek van kultusza.

Követelném, hogy szélsőséges nézeteket valló költőkről és írókról elnevezett iskolákat és utcákat kereszteljenek át. Octavian Goga például a zsidókat nagyon nem szerette, miniszterelnökként vastagon diszkriminálta közösségüket – szobrait döntsék le, a tankönyvek egy szót se ejtsenek munkásságáról, aki pedig egy versét is elszavalja, citálják törvényszék elé.

Kikérném mindegyik megyeszékhely vezetőségétől azt az engedélyt, amelyet a Román Hírszerző Szolgálat bocsátott ki részükre a főtér felújítása előtt, követelném, hogy a városházák által szervezett minden esemény szervezésébe jelentős, számunkat bőven meghaladó szerepet kapjunk, illetve olyan saját színpad biztosítása érdekében szólalnék fel, ahol reggeltől estig csárdást húzathatnánk a többségieknek. Törvénytervezetet is benyújtanék: minden olyan megyében, amelyben bár tízszázaléknyi magyar él, annak alanyi jogon járjon egy-egy parlamenti képviselő. És építsenek katolikus, református és unitárius templomot oda is, ahol egyetlen nemzettársam sem él, de sose lehessen tudni alapon jól fog jönni, ha a székelyek veszik a sátrukat, és Dorohoi-ba vagy Caracalba köl­töznek.

Az az érzésem, a székelyek méltóságát őrizni hivatott egyesületet bejegyeztethetem, beadványokat is írhatnék, perelhetnék is, célt úgysem érnék. Hát az én hátam mögött hány, a rendőrség kötelékében dolgozó, hasznosságát bizonygatni akaró „jó” hazafi van, az ortodox egyház buzgón imádkozó tisztségviselői közül hányan lennének szemeim és füleim, vagy melyik kormánymegbízotti hivatal tartaná érdemesnek, hogy komolyan vegyen s megválaszolja valamely felvetésemet?!

Azért megpróbálni meg lehetne...

 Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

 

© 2018 – 2019 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio