szmue fejlec 2

Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. március 25.

A Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda a nemzeti zenei kultúra gyöngyszemeit műsorra tűző fellépéseivel évtizedek óta nyújt minőségi szórakozást és lelki kapaszkodót a hallgatóságának, így részévé vált Székelyföld gazdag szellemi kincsestárának. Történetét Tóth Szabolcs Barnabás tanulmánya, Botos Ferenc kutatásai, László Attila visszaemlékezései és Jakab Árpáddal folytatott beszélgetésünk alapján tárjuk az olvasók elé.

Sepsiszentgyorgyi Magyar Ferfidalarda Foto Kristo Gothard HunorFotó: Kristó-Gothárd Hunor

Éppen száz esztendeje annak, hogy nemzetben gondolkodó eleink felocsúdván az ország szétrablása által okozott fájdalmas kábulatból elhatározták, meddő siránkozás helyett a megtartó cselekvés útjára lépnek. Ennek egyik módozatát a nemzeti dalkultúra értékeit felmutatni, terjeszteni, gazdagítani és továbbörökíteni hivatott kórusmozgalom újraindításában látták. Hiszen a nemes veretű műveket megszólaltató együtténeklés, dalolás, mély érzelmeket és szárnyaló gondolatokat gerjeszt, jótékony varázslatként hat a művelőire és hallgatóira egyaránt. Kimeríthetetlen energiaforrás a szépre és jóra, értelmes és tartalmas létre vágyók számára. Jellem- és közösségformáló, erkölcsalakító erő. Mindezeknél fogva pedig önazonosságunk megélésében és megtartásában nélkülözhetetlen szerepet játszik. Ez a felismerés vezetett a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda megalakulásához, és az sem a véletlen műve, hogy ez éppen Háromszék közigazgatási központjában történt, ugyanis a város több mint 150 éves zenei múltra tekint vissza.

A Magyar Férfidalárda 1932-ben (A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből)
A Magyar Férfidalárda 1932-ben (A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből)

Az éneklés „a szív nemesítése”

Néhai Berde Zoltán tanár jóvoltából tudjuk, hogy Zayzon Farkas tanító vezetésével a Székely Mikó Kollégium már az 1862–1863-as tanévben kórussal büszkélkedhetett, amelyet 1873-ban a Református Dalárda, majd 1875-ben a város első vegyes karának létrejötte követett. A hallgatóságot fellépéseivel jelenleg is gyönyörködtető magyar férfidalárda 1921. február 1-én alakult meg Magyar Dalárda néven negyvenöt fős, helyi és környékbeli iparosokból, kereskedőkből és értelmiségiekből álló tagsággal. A zökkenőmentes működtetésének biztosítása érdekében október 26-án egyesületet is alapítottak. A karnagyi teendőket Beör Kálmán zenetanár látta el, az elnöki tisztséget Demeter Béla kollégiumi tanár töltötte be.

Az egyesület működési szabályzatban kijelölt célja a „karéneklés útján benső örömet és tisztult szórakozást szerezni és ez által a szív nemesítése, a közművelődés fejlesztése, a jótékonyság gyakorlása” volt. Ezt a későbbiek során kiegészítették a következőkkel: „Megfogyva bár, de törve nem! Célunk ma is az, hogy amíg erővel, egészséggel, hanggal bírjuk – őrizzük, ápoljuk drága anyanyelvünket, nemzeti kultúránkat, ezzel is gátat vetve mindennemű lemorzsolódásnak, beolvadásnak.”
„Székely, egyesülj a dalban!”

A diktatúra éveiben rejtegetett, mára kultúrtörténeti ereklyévé vált zászlójukat Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus tervezte, és a nagyajtai Réthy-lányok hímezték. A kék oldalán gyümölcskoszorú fonja körül jelmondatukat: „Székely, egyesülj a dalban!” A fehér oldalán található két címerpajzs egyikén a székely jelképek (Nap és Hold), másikon Sepsiszentgyörgy címere látható, alattuk a dalárda megnevezésével. Vörösre fényezett juharfa rúdja a beverők neveit őrző arany és ezüst zászlószeggel van ékesítve. Az összeillesztését lehetővé tevő ezüst abroncspárra a tagok, a csúcsát borító ezüst veretre a tisztségviselők és választmány névsora van felvésve. Mindkettő a brassói Gräfft aranyműves cég munkáját dicséri.

A Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda 1928-ban készített zászlója Fotó: Váncsa Sándor
A Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda 1928-ban készített zászlója
Fotó: Váncsa Sándor

Elöregedőben a férfidalárda

A dalárda története négy, jól körülhatárolható időszakra osztható. Első a megalakulásával kezdődő és a második világháború végével záródó, születését, kibontakozását, felemelkedését és a világégés okozta visszaesését átölelő korszak. Ezt követik az 1944–1969 közé eső, útkereséssel, buktatókkal, elbizonytalanodásokkal, megszakításokkal tűzdelt viharos évek. Az 1969–1989-es szakaszt a városi művelődési ház keretében Magyar Férfidalárda néven történő újjászervezés, fiatalítás, talpra állás és virágzás, de ugyanakkor a diktatúra által rájuk erőszakolt nyomasztó repertoárpolitika is jellemzi. Az 1989-es változástól, napjainkig újból szabadon és tetszés szerint dalolhatnak, ezért műsorkészletük vallásos és nemzeti jellegű művekkel gazdagodott. A soraikat gyarapítani akaró fiatalok hiányában azonban egyre jobban elöregednek, átlagéletkorúk már a 72 esztendőt súrolja. Az említett korszakok közös jellemzőjeként említhető a számtalan sikeres fellépés, valamint az általuk begyűjtött díjak és elismerések sokasága.

Felvonulás a zágoni kórustalálkozó alkalmából 1983-ban Fotó: Botos FerencFelvonulás a zágoni kórustalálkozó alkalmából 1983-ban Fotó: Botos Ferenc

Az énekkar jeles szakmai vezetői közül kiemelkedő szerep jutott az immár néhai László Attila zenetanárnak és zeneszerzőnek, Nagy István- és Pro Urbe díjas karnagynak, aki negyvenkét éven át (1972–2014) vezényelte. Munkásságáról 2012 februárjában így vall: „Az én vezéreszmémet az isteni küldetés határozta meg, vagyis hittel, kitartással szolgáljam az együtténeklés emberi közösségeket formáló erejét. Ebben a munkámban meghatározó szerepet játszott népünk ősi kultúrájának megismerése, megismertetése, mely gyökerét képezi a nemzeti kultúránknak. Visszanyúlni mindig a tiszta forráshoz, abból meríteni nem csak lélekemelő, hanem feladat is. Hiszem. Hiszek egy isteni örök igazságban! A nemzeti kincsünk, a magyar dal mindig megújító erejében, a nemzetünk megmaradásáért!”
Ilyen előd(ök) után óriási felelősség hárult a karnagyi pálcát 2014 októberében átvevő Jakab Árpádra, aki viszont az elmúlt kis híján hét esztendőben bebizonyította, hogy hozzájuk méltó módon és eredményesen irányítja a nagy múltú dalárdát. Ehhez a szakmáját hivatásként kezelő kántor, zenepedagógus, Jagamas János-díjas karnagy felkészültségén túl a fiatalságából adódó lendülete is hozzájárult. Az elöregedés hatalmas gondjával azonban eddig ő sem tudott megbirkózni.

Szereplés után Siófokon, 2018-ban Fotó: Botos FerencSzereplés után Siófokon, 2018-ban Fotó: Botos Ferenc

Áldásos tevékenységüket a megyeközpont tanácsához tartozó Kónya Ádám Városi Művelődési Ház oltalma alatt és támogatásával fejtik ki, ugyanakkor 2018 óta egyesületi formában ismét önálló jogi személyiséggel is rendelkeznek. A fennállásuk 100. évfordulóját emlékkönyv kiadásával és amennyiben a járványügyi helyzet megengedi, 2021. szeptember 11-én esedékes, a testvérkórusok részvételével megrendezett hangversennyel szeretnék megünnepelni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2021 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio