Székely Hírmondó, Bedő Zoltán | 2021. február 11.

Alávaló emberek a sötétség leple alatt bemocskolták a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművét, ezzel újabb kísérletet téve a városban hamu alatt izzó román-magyar ellentét parazsának felszítására. Egyesek ugyanis még mindig a gyűlölet lángjainál szeretnék az avas szalonnájukat sütögetni. És hogy kétség ne essék, ezeket miféle szél lobbantotta fel újra, piros-sárga-kék festékkel mázolták le az obeliszket.

Aljasság ez a javából, még akkor is, ha a világhálón magukat jó románként hirdető senkik hazafias megnyilvánulásként tüntetik fel, mert szerintük bárhová felfesthető a trikolór az ország területén. Egy alávaló cselekedet, amelynek az elkövetésével nemcsak a magyar és ezen keresztül a világszabadság eszméjét gyalázták meg, hanem egy sírt és a benne nyugvók emlékét is.

Hiszen a Postaréten emelt szürke gránitoszlop alatt az ott 1852. március 10-én kivégzett Bágyi Török János, Martonosi Gálffi Mihály és Nagyváradi Horváth Károly földi maradványai nyugszanak a feltámadásra várva. De meggyalázták a román nemzeti színeket is, mert becstelen célok megvalósítására használták fel őket. Éppen ezért hatványozottan szomorú és ugyanakkor tragikus is, hogy a számbeli többség szellemi és politikai vezetői nem határolódtak el nyilvánosan és egyértelműen a történtektől.

Vajon kiknek áll érdekében az ilyen és hasonló hitvány tettek elkövetése? Miért bújtják fel és jutalmazzák meg az erre kaphatókat? Hol keresendők az őket mozgató sötét erők? Létbevágóan fontos kérdések ezek, mert addig nem lesz béke ezen a tájon, amíg megválaszolatlanul csüngenek a fejünk fölött. Az ilyen és hasonló sérelmek ugyanis mély nyomot hagynak és ellenszenvet szülnek az érintett közösség tagjaiban.

De ez is a cél, mert amíg mi, románok és magyarok egymást fojtogatjuk, ők kedvükre szívhatják a vérünk, ahogy eddig is tették. Ébresztőt kell fújni tehát és tudatosítani, hogy keserű sors vár ránk, ha együttes erővel véget nem vetünk ennek az áldatlan állapotnak. Ha nem simulnak ki az ökölbe szorított kezek, és nem fogadjuk el a másik békejobbját.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.