szmue fejlec 2

Háromszék, Nagy D. István | 2020. december 31.

Czegő Zoltán író, költő, az erdélyi magyar közélet kiemelkedő szószólója vehette át tegnap a sepsiszentgyörgyi képviselő-testület, valamint a város vezetőitől a Pro Urbe díjat. Czegő Zoltán a hagyományainkat és történelmünket tovább örökítő, a székely-magyarság sorskérdéseit mindennapjaink előterébe helyező életművéért, Sepsiszentgyörgy szellemi és kulturális színvonalának öregbítéséért, valamint egykori iskolája, a Székely Mikó Kollégium javára végzett áldozatos munkájáért részesült a kitüntetésben.

Antal Árpád átadja Czegő Zoltánnak a Pro Urbe díjat. Fotó: Albert Levente

Antal Árpád átadja Czegő Zoltánnak a Pro Urbe díjat. Fotó: Albert Levente

Antal Árpád polgármester több, Czegő Zoltánhoz köthető közös emlék felelevenítésével indította az ünnepséget, szavait Máthé Izabella fuvolajátéka követte. Az elöljáró egyebek mellett elismerően szólt arról, hogy a Gyere haza program meghirdetésekor, noha ezzel a fiatalokat célozta az önkormányzat, Czegő Zoltán úgy érezte, őt is megszólították, és haza is költözött Magyarországról. De legalább ennyire erősen él emlékezetében több, Mosonmagyaróváron tapasztalt megnyilvánulása, ahogy máig használt köszöntése, melyet önkormányzati képviselő korában gyakran használt: „Adjon Isten erőt, egészséget és némi készpénzt”.

A díjazott egykori iskolája, a Székely Mikó Kollégium általa szerzett himnuszának címét (Igazat vallani) viselő laudációjában Bedő Zoltán közíró, újságíró szólt a költőről, íróról, pedagógusról, aki egész életén keresztül népéért emelt szót, fittyet hányva a fenyegetésekre, s akinek sorsa összefonódott Sepsiszentgyörggyel és egykori iskolájával. 1953-as Sepsiszentgyörgyre érkezését követően kényszerkitérők után mindig visszatért ide, és adottságaival, valamint folyamatosan gyarapodó szellemi kincsestárával gazdagította és gazdagítja a várost, mely döntéshozói testületének is tagja volt Budapestről történt visszatérését követően – fogalmazott Bedő Zoltán, aki Czegő Zoltán életpályájának főbb állomásai ismertetésével is alátámasztotta megállapítását, nem feledve immáron harminchárom kötetre rúgó szépirodalmi munkásságát sem. Utóbbi folyamatosan a székely-magyarság sorskérdéseit taglalja, amint publicisztikai tevékenysége is. Az anyanyelvhasználat korlátozása, elsorvasztása, nemzeti jelképeink használatának ellehetetlenítése ellen emelte és emeli fel szavát. Életpályája alapján Sepsiszentgyörgy méltán tekinti őt saját fiának, amint ő is magáénak vallja a várost – zárta sorait Bedő Zoltán.

A díj átnyújtását követően Czegő Zoltán az önkormányzati testületben a legöregebb tagként megélt első percektől indulva fogalmazta meg üzenetét, leszögezve: a maga részéről úgy látja, most sem öreg, csak már nem annyira fiatal. Nem feledte sem egykori munkatársai mosolyát, sem mindazokat a buktatókat, melyeket közösen vagy átléptek, vagy félrerúgtak a város fejlődésének útjából. Köszönetet mondott a sorsnak, hogy megélhette és megérdemelte a város vezetőinek bizalmát. Zárásként a Mikó-himnusz sorait idézte: a nép küldte ide mindig fiait/emberről, világról igazat vallani – melynél szebb feladatot meglátása szerint sem a városatyáknak, sem másnak sem kívánhat, majd „virágcsokorként a tetőzeten”, abszolút bizalmáról biztosította a testület tagjait.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio