szmue fejlec 2

Háromszék, Pálmai Tamás | 2020. december 28.

Olyan könnyen mondjuk ki ezt a szót, és olyan ritkán gondolunk bele a mélységébe. Erre ma jöttem rá a misén, ahogy Ágoston atyát hallgattam, aki magyarul már szójátékot is tud, és filozofál, pedig Nigériában látta meg a napvilágot az ibo törzs tagjaként, és aki elmondta, hogy katolikus papként azt a nemzetet kell szolgálnia, ahová helyezték. És teszi ezt olyan tiszta szívvel, olyan magyarságtudattal, hogy tanulni lehetne tőle. Többek közt ezt is.

Régi nyelvtani ismereteinket lapozzuk csak fel, és nézzük kicsit át őket mai ismereteink tükrében! Miért is adtam ezt a címet írásomnak, miért is mondtam, hogy mély ez a szó? Mert nem létezik egyedül, önmagában. Ahhoz, hogy a mi-nek valódi értéke legyen, az én és a te is szükséges. És ő is kell, meg ti, meg ők. Sorra véve: az ént tudatosan kell megélnem, akkor van értelme az életemnek. De ha e tudatosulás után nem tudok feladni belőle (itt az én a túlzott ego, a gőgöm), akkor a te-nek, az ő-nek, a ti-nek nem lesz helye az önző világomban. De ez csak a fél távolság az egymás felé tartó úton. Ha te, ő, ti is meg tudjátok tenni ezt, akkor a – lehetőleg félúti – találkozáskor jön létre a mi, ami így már egy magasabb szintje a létnek, mert öntudatos, de a másikat is elfogadni tudó ének összegződéséből jött létre. Mindehhez pedig egy dolog kell, ami a világ kvintesszenciája, a lényege, ami felfoghatatlanul végtelen: a szeretet. Már az Írásban olvashatjuk: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” A második mondat mindenkire vonatkozik, függetlenül hittől, vallástól. Horváth István Sándort idézem: „A szeretet hiányát hamarabb észrevesszük, mint a szeretet jeleit. Saját környezetünkben sokszor észre sem vesszük a szeretet apró megnyilvánulásait, vagy ha észrevesszük, újabb és újabb megerősítést szeretnénk kapni. Mindennek hátterében az áll, hogy vágyunk a szeretetre.”

Első pillanatban talán meglepődünk azon, hogy a szeretet parancs. Pedig az. Kötelesség, melyet nemcsak vallani, hanem gyakorolni is kell. De a szeretet viszonzás is, válasz is. És így már érthető az, amit a mi felsőbbrendű voltáról és létrejöttének mechanizmusáról mondtam. Ám a szeretet nem csak egy érzés, hanem „áthatja és megmozgatja egész személyiségünket”. Szent Pál apostol szerint: „Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” Azaz egy jótett akkor válik valós értékké, ha a másik ember megérzi belőle szeretetünket.

De térjünk vissza a mi-re és „ragozzuk”. Csodálatos. És még érthetőbb, amit mondani szerettem volna róla: mi, minket, nekünk, velünk, értünk, bennünk, belénk, belőlünk, nálunk, hozzánk, tőlünk, rajtunk, ránk, rólunk. De még világosabb, ha hozzátesszük: nélkülünk, szerintünk, miattunk, helyettünk. A sor folytatható, és ha módomban állna, adnék házi feladatot is: mindegyikkel tessenek írni egy példamondatot. Még a napokban, ha lehet. Gondoljanak közben valamire, ami nagyon rászorul arra, hogy közösen tegyünk érte. Legyen az az egész agyament, szeretethiányos világ, a vírussal való küzdelmünk, a maroknyi magyarságunk, a székely autonómia, a törékeny hitünk, a családunk, bármi. Ami attól lesz valami, ha mi is úgy akarjuk, szeretettel, és tesszük, szeretettel.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio