szmue fejlec 2

Hargita Népe, Nagyálmos Ildikó | 2020. június 26.

Az elmúlt évszázadban megtanultunk küzdeni és méltóságunkat összekaparva újra és újra talpra állni itt, az elszakított országrészben. Pedig egyáltalán nem mondható el, hogy a székelység teljes mértékben összetartó, önzetlenül szereti minden felebarátját, hisz mindennap szembesülünk az emberi gyarlóságra és irigységre utaló jelenségekkel. Kevés olyan közös ügyünk van, amely mellé mindenki odaáll pártatlanul, és egy emberként visszük végig. Valaki egyszer azt mondta, hogy szükségünk van ellenségre, mert másképp azonnal saját fajtánkat kezdjük támadni. És ebben sajnos tényleg van némi igazság.

Nekünk megadatott. Itt van ez a külföldön élő Dan Tanasă (és még ki tudja, hányan e név mögött) és az általa vezetett Méltósággal Európában Polgári Egyesület, amely Európa szeme láttára évek óta a mi méltóságunkat tapossa. Nem tudom, miért zavarja őt balkáni méltóságában, hogy szülőföldünkön, amelyet egy jól sikerült rablótámadás során eloroztak tőlünk, megpróbálunk megmaradni annak, aminek születtünk: magyarnak. Miért zavarhat bárkit is, aki nem ebben a közösségben él, hogy milyen nyelven szólalunk meg magunk közt, milyen formában használjuk jelképeinket. Mi azért köztudottan jóérzésűek vagyunk, ha a társaságunkba egyetlen román nyelvű is kerül, azonnal átváltunk az ő nyelvére. Tiszteletből vagy megszokásból, mindegy. Ha nem okoz elég problémát az immár inkább égi átoknak, mint áldásnak nevezhető hetek óta tartó esőzés, még ezzel a folyamatos uszítással, gyűlöletkeltéssel is szembesülnünk kell.

Ez a mély nemzeti érzelmekkel rendelkező provokátor, aki saját bevallása szerint jobb ötven személyes ismerősénél és egymillió idegennél, már számtalan székelyföldi önkormányzatnak okozott bosszúságot, hogy „megvédje a magyar megyék románjait a többségi elnyomástól”. Romániában sajnos mindent be lehet bizonyítani, s mindennek az ellenkezőjét is, más törvényekre hivatkozva. Ha nem létezik ilyen törvény, gyorsan lesz. És mi mindig a célkeresztben vagyunk, tehetetlen szemlélője a változásoknak.

Most a bukaresti ítélőtábla arra kötelezi a csíkszeredai polgármestert, hogy a városban cserélje le az összes olyan utcanévtáblát, ahol a magyar megnevezés a román előtt szerepel. A polgármester egyébként az ítélőtábla tavaly szeptemberben hozott döntését fellebbezte meg, a fellebbezést megalapozatlannak találták, így az ítélet jogerős.

Udvarhelyre is rájár a rúd: Gálfi Árpád polgármesternek is el kell távolítania az irodájából és a tanácsteremből a magyar zászlókat. A város jogilag azzal védekezett, hogy a kifogásolt szimbólumok nem nyilvános helyen láthatók, ugyanakkor a testvértelepülésektől ajándékba kapott zászlókat a kölcsönös tisztelet jegyében helyezték ki, ezért kényelmetlen precedenst teremthet ezek eltávolítása.

Nem tudom, meddig kell még magyarázkodnunk saját ajtónkon belül, ahová csak a barátokat kellene beengedni, nem mindenféle jöttmentet.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio