szmue fejlec 2

Székely Hírmondó, Román Győző | 2020. június 22.

Még jól ki sem „pihente” a járvány fáradtságait a köznép, máris jött a hír, hogy újabb több mint háromszáz polgár után szaladt a mentő, napi mintegy százzal emelkedett a koronavírusosok száma. Persze, ritkán vitték be őket egyenként a fehérköpenyesek, többnyire egy-egy újraindult vállalkozásnak valamely részlegén dolgozókat vizsgálták ki, mivel egyikükön vagy többeken SARS–CoV–2-őt észleltek. Néhányan meg is halnak, de ugyanakkor ugyanannyi rákos, tüdőbeteg és szívbajos mondott végső búcsút az árnyékvilágnak.

Kétségtelen, hogy az egyébként orvoskutatók által útnak indított koronavírusok komoly bajokat okoztak és okoznak világszerte. Még Romániában nem is akkorát, hiszen csak idén ugyanannyi halottat hagyott maga után az év eleji influenza. Aztán hogy utána mennyit, az csak a Fennvaló tudja. A koronavírus megjelenésekor ugyanis minden egészségügyi erőforrást annak meggátolásához irányítottak, az egyéb betegségekben szenvedők többségét pedig hazaküldték, a kezelésüket elnapolták.

Elkeserítő volt látni, hogy a legnagyobb bukaresti kórházban hosszú sorban álltak és állnak a rákos betegek a szabad ég alatt (esőben is), hogy az orvos elé juthassanak. Raed Arafat mondta, hogy az orvosok döntik el, mennyire beteg valaki, és ha nagyon, csak akkor fogadják. Magasságos egek, egy rákosnál minden nap számít! És nem egy betegség ilyen. Ezt egy orvos ne tudná?! És annyira csak a koronavírusra koncentráltak, hogy volt olyan kórház, amelyben csak néhány vírusos lézengett; voltak azonban más betegségekben szenvedők, akik azonban nem számítottak, ők meghalhattak.

Mint amiként arra sem gondoltak, hogy az intézkedéseiknek, ami után gyárakat, műhelyeket, üzemeket zártak be, magánvállalkozásokra tettek lakatot, milyen gazdasági hatása van. Ezért aztán pillanatnyilag mintegy millióan lézengenek munka nélkül. És még most sem engedélyezték minden vállalkozás beindítását! A tanügyet meg annyira szétzüllesztették, hogy gyerek legyen a talpán, aki tanulhatott az utolsó hónapokban valamit.

Egyetlen sikerként azt lehet elkönyvelni, hogy az egészségügybe jelentős summák kerültek. Hogy mennyi? Azt senki nem tudja. Csak annyit lehet sejteni, hogy egyéni zsebekbe is került pénz. De ennek kiderítése az ügyészség és a törvényszék feladata. Lenne.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

© 2018 – 2020 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio